A mai értelemben vett papírpénzek csak a VII. század Kínájában jelentek meg, a pénz története azonban ennél nyilvánvalóan évezredekkel korábbra nyúlik vissza. A különböző birodalmak változatos módokon képzelték el a különböző címleteket, néhányan azonban arra is gondoltak, hogy ezeken keresztül megnehezítik a gazdagodni vágyók életét.
A legfurább ötlet az ókori Görögországban született meg: a történetíró Plutarkhosz leírása szerint a leggyakrabban használt címlet, az egyhatod drachmát érő obol eredetileg egy marék (a spártaiaknál négy, máshol hat) bronz- vagy rézrudat jelentett.
A furcsa ötlettel hosszú időn át megakadályozták a vagyon hajhászását, de lassan mindenhol átálltak az először Athénban alkalmazott ezüst érmékre.
A régészek az első réz- és fémobolokra 1892-ben, a görögországi Argosz melletti Héra-templom ásatásainál bukkantak rá: itt több tucat rudat tartalmazó csokrok kerültek elő belőlük, ezáltal pedig fény derült a méretükre és súlyukra is:
a hosszú időn át használt óriáspénz 1,2 méter hosszú, közel négyszáz grammos, egyik végén tompa, a másikon pedig éles rudakból állt.
Nem a görögök voltak az egyetlenek, akik így akartak kiszúrni mindenkivel: a XVII. századi Svédországban megjelent plåtmynt több centiméter vastag, beütésekkel teli, nem ritkán akár húsz kilós réztáblát jelentett, melyeket az emberek papírpénzként felfogható, a kereskedelemben használható értékpapírokra cserélhettek be.
Az 1624-1776 közt kibocsátott réztömbökből ma tizenegyezer ismert – ezek közül közel háromezret egy kétszáz évet a tenger alatt töltött hajóroncsból, a Nicobarból hoztak a felszínre.
