Kultúra

Csodás múzeumként született újjá egy hosszú időn át zárva tartó francia uszoda

A francia Art Déco egyik elfeledett csillaga akár hotel, vagy irodaház is lehetne, a város azonban sokkal szebb sorsot szánt neki.

A magyar fővárosban körülnézve láthatjuk, hogy az elmúlt évek nem az eltűnés határán álló értékek megőrzéséről szóltak: a Duna mellett továbbra is csendben rohad szét az évtizedeken át a főváros élelmiszerrel való ellátását biztosító Nagyvásártelep irodaháza és csarnoka, a Ferencvárosban modern társasház kerül egy védettségét hirtelen elvesztett, a Pál utcai fiúk moziváltozatában is megörökített épület helyére, és kevésen múlt, hogy a régi Józsefváros főutcájának egyik legidősebb háza Frankenstein szörnyeként szülessen újjá.

A helyzet természetesen az omladozó kastélyokkal teli Franciaországban sem más, de itt pozitív példákból sincs hiány, melyek közül azonban jócskán kiemelkedik a Franciaország Manchestereként is emlegetett százezres Roubaix egykori uszodájának esete.

Az ország Art Déco-építészetének 1927-1932 között Albert Baert tervei szerint született gyöngyszemét ugyanis fél évszázadnyi használat után biztonsági és egészségügyi okokból bezárták, védett épületének kapui pedig másfél évtizeden át zárva maradtak, remélve, hogy egyszer talán újra emberek ezrei fordulnak majd meg a falak között.

Az emberekkel teli medence a hőskorban

 

Albert Baert (1863-1951)

A főleg Lille környékén alkotó, a lille-i, a dunkerque-i, illetve a roubaix-i fürdőt megálmodó Baert neve leginkább fürdői és villái kapcsán maradt fenn, de a Lumière du Nord szabadkőműves páholy tagjaként ő készítette el a jelen cikkünkben említett fürdővel közeli rokonságot mutató lille-i páholyház terveit, illetve a város főterére néző Hotel des Cariatides tömbjét.

A 2000-ben eljött feltámadás azonban nem a magyar épített örökség számos tagját – így a Terézvárosi és Józsefvárosi Telefonközpontot is – megmentő irodaház-, illetve szállodanyitási roham részeként, hanem a kultúra világából érkezett, így az uszoda központi teréből

szobrokkal és nagy méretű kerámiákkal teli kiállítótér lett,

a Jean-Paul Philippon tervei szerint újraálmodott termekben, illetve az új szárnyban pedig egy óriási ipari, illetve művészeti gyűjtemény kapott helyet.

A múzeum új szárnya

 

A jókora medence ma sajnos már csak egy jelzésértékű, alig néhány centiméter mély vízzel feltöltött sávnak tűnik, köszönhetően annak, hogy az épület alatti pince a többek közt a bezárást is okozó statikai felmérések szerint már nem bírta volna sokáig megtartani az úszáshoz elegendő víz súlyát.

 

A ma La Piscine néven emlegetett hely már az első évben túlszárnyalta a várakozásokat, hiszen vezetői nyolcvanezer látogatóval számoltak, kapuján azonban 2000 óta minden évben több mint kétszázezer kíváncsi látogató lépett be.

Fotók: Wikimedia Commons és Graham Chandler

Ajánlott videó

Olvasói sztorik