Az egyik leghíresebb brit szakács, Jamie Oliver életében először látogatott el Magyarországra. Már két éttermet is nyitott a Zsidai Grouppal, egyet a várban, egyet a Gozsdu-udvarban. Az apropó az volt, hogy a Jamie’s Italian újított a menün, egy olyan mangalicaszüzet raktak az étlapra, ami rendhagyó módon nem Jamie Oliver receptje, de rámondta az áment a magyar variációra. Zsidai Roy a bemutatóra elhívta Olivert, akit végre élőben is láthatott, megérinthetett a hazai közönség, és akit az angol nagykövet joggal kiáltott ki a brit konyha diplomatájának. A séf pont olyan volt, mint ahogy elképzeljük a képernyőn keresztül, annyira lelkes, hogy valószínűleg azt se bánta volna, ha estig kell beszélnie a kajáiról, és az egészségtudatos életmódról. Lehet, hogy Gordon Ramsay azzal vádolja, hogy Jamie Oliver csak akkor jelenik meg, ha valamit reklámozni kell, de elnézve a budapesti sajtótájékoztatót, vagy nagyon jó színész, vagy még mindig nem kapott hülyét a húsz éve tartó médiafelhajtástól, és tényleg hisz abban, amit mond. A korral persze halad, szelfikört is beiktatott, amit még Vajda Pierre ételkritikus is becsülettel kiállt.
Pontos menetrend szerint lehetett Jamie Oliverrel találkozni, sőt voltak olyanok, akik a Facebookon nyertek és tölthettek el másfél órát a séftől pár méterre. Láthatóan Oliver nekik örült a legjobban, de tisztességesen tűrte azt is, hogy a menetrend szerint déltől 12.30-ig tartott a fotózkodás. Azt csinálja, mint a kétezres évek elején: természetes, közvetlen és egyszerű, éppen úgy, mint az ételei. Most az mellékes, hogy ez az üzlet titka vagy sem, mindenesetre azzal nem lehet Jamie Olivert megvádolni, hogy megváltozott volna. Ugyanaz a pucér szakács, csak jó pár millióval kövérebben, aki annak idején volt. És mikor megkérdeztük tőle, mennyire zavarja, hogy sokan másolják a stílusát vagy a receptjeit, az is kiderült, hogy tesz rá, inkább örül neki.
Egyikünk se jött elő semmivel. Hacsak nem te találtad föl az esőt vagy a levegőt, nem találtál föl semmit. Minden az evolúció és a folytonosság része. A művészek sem. Érted, mire gondolok? Szóval nagyon büszke vagyok. Én lassan megöregszem, jönnek a fiatalabb szakácsok, és remélem, hogy nem a recept számít, hanem az öröm, és a föld, a gazdálkodás tisztelete. Nem mindenki akar tőlem tanulni, a legjobb tanár az anyukád, a nagymamád, az apukád vagy a nagypapád. Örülök, ha valaki ellopja a receptem, és továbbfejleszti.
– mondta a sajtótájékoztatón, majd hozzátette, hogy egyedül a hanyagul kezelt alapanyagok bosszantják fel. Utóbbit akár ki is írhatná a pólójára, annyiszor hangoztatta, a gyorskaja az ősi ellensége.
Egyrészről ott van Jamie Oliver, a tévés celebszakás besteller könyvekkel, aztán ott van az átlagos Jamie Oliver, aki saját bevallása szerint otthon, családi körben a lehető legegyszerűbb életet éli, és ugyanazok a barátai, mint az iskolai éveiben. Végül pedig ismerjük a politikai ambíciókra törő oldalát, amit annak ellenére nem ad fel, hogy sok támadás érte az elmúlt években. Nem arról van szó, hogy több híresség után Oliver is elnöki pozícióra vágyik, hanem komoly küzdelmeket folytat az iskolai étkeztetések javítása érdekében. Dokumentumfilmet forgatott, és addig ütötte az asztalt, míg a brit parlament el nem fogadta az általa javasolt cukoradót, ami 2018-tól a cukros, szénsavas üdítőitalokat sújtja majd. Értelemszerűen erről Budapesten fölöslegesen beszélt volna, de a Fifteen nevű programja (ahol 15 hátrányos helyzetű, függő fiatalokat képez ki séfnek) vagy éppen a helyi és jó minőségű alapanyagokért folytatott missziója nem maradhatott el.
Az a helyzet, hogy Jamie Olivert csak akkor éreztem dühösnek így távolról, amikor az angol újságírók hozták ki majdnem a sodrából, de még a legszigorúbbak is elismerték, hogy ennyi lelkesedés nehezen fér meg egy testben. Valószínűleg a brit séf felsorolni se tudja, hány országban járt, vagy hány sajtóeseményen vett részt, de most is minden asztalt egyenként kérdezett körbe. Mondjuk, sok értelme persze nem volt, a többség – köztük én is – úgy mondta, hogy finom a salátája, mintha ő tette volna be a paradicsomokat a sütőbe.
Ja, és akit Jamie Oliver és Budapest helyzete jobban foglalkoztat a lelkesedésénél, az se mehet el üres kézzel. Természetesen megkérdezték tőle, hogy tetszik neki a város. El van ájulva Budapesttől, vissza is akar jönni családostul, amit kivételesen el is hiszek neki. Egyrészt Budapest tényleg gyönyörű, másrészt Olivernek valahogy bizalomgerjesztő feje van. Az a típus, akitől akaratlanul is jókedve lesz az embernek, és a vajas kenyeret is olyan elánnal kenné, mintha a világ legjobb fogása lenne a kezében. Azt viszont sajnos nem tudtuk meg, hogy evett-e már gulyást.
Borítókép: Marjai János / 24.hu
