Az autó- és motorgyártás közel százötven éves történetéből korábban már számos alkalommal mutattunk be egy-egy furcsa fejezetet: az első világháborús gumihiány idején acélrugókkal helyettesített abroncsokat, a mindenen átmenő szovjet terepjárókat, vagy épp a földrésznyi kommunista ország legérdekesebb prototípusait. Mindezek azonban eltörpülnek az Egyesült Államok legnagyobb hintógyárából előbb az első reneszánszát a századfordulón élő elektromos autókat (1902-1905), majd hosszú évtizedeken át benzinzabáló szörnyeket ontó Studebaker mellett, akik a húszas évekre az Egyesült Államok egyik legmeghatározóbb autóipari cégévé lettek.
Furcsa történelmi tényeket, valamint elfeledett eseményeket és pillanatokat bemutató sorozatunk, a Bizarr történelem legújabb epizódjában a Studebaker fénykorába utazunk vissza, hogy megismerjük az 1966-ban megszűnt vállalat ma is látható nyomának történetét.
A gyár 1926-ban elsőként nyitott saját, zárt tesztpályáját, ahol az új modelleket csiszolhatták tökéletesre. Szuper ötlet volt, hiszen az autók végső finomhangolásával az új modellekkel sokkal jobb vezetési élményt kínáltak. 1929-ben, az első nagy gazdasági világválság előtti percekben megvették a luxusautók világában egykor kitűnően hangzó Pierce-Arrow márkát, a világ legtöbb országát sújtó pénzügyi krach miatt azonban kis híján belebuktak.
A harmincas években aztán rájuk mosolygott a szerencse: a cégvezetés 1935-ben új irányt jelölt ki, így a felsőkategória leigázása helyett olcsó, de az utolsó csavarig a XX. század egyik leghíresebb formatervezője, a Lucky Strike, a Shell, a NASA logóját, valamint a Nemzetközi Űrállomást megelőző amerikai Skylabet is tervező Raymond Loewy által megálmodott modellek, így az 1963-ban bemutatkozott Avanti kerültek a gyártósorra:
Az Indiana állambeli New Carlisle mellett lévő, közel öt kilométeres, kanyarkombinációkkal, emelkedőkkel, rossz útminőségű szakaszokkal, lejtőkkel teli tesztpálya nélkül mindezek az autók azonban sosem váltak volna tökéletessé, arról pedig a Studebaker nem is álmodhatott volna, hogy 1938-ra az Egyesült Államok vezető autógyárává válnak.
A csőd árnyékából piacvezetővé lett vállalat vezetői úgy döntöttek, az eredményt mindenképp méltóképpen kell megünnepelni – a Civilian Conservation Corporation segítségével tehát 8259 darab, alig tizenöt centiméter magas fenyőcsemetét ültettek a pálya mellett kijelölt hatszáz méter hosszú szakaszra, melyek a levegőből nézve a cég nevét adták ki.
A felirat tavasszal látszik a legjobban / fotó: Google Earth
Az ötlet első hallásra teljesen feleslegesnek tűnhet, de az Egyesült Államokat épp ekkor kezdték behálózni a különböző légitársaságok járatai, a világ legnagyobb élő reklámja pedig minden bizonnyal számos utast indított arra, hogy legalább egy pillantást vessen a gyártó termékpalettájára – és ki tudja, talán még vásárolt is tőlük egy autót.
Ennek már nyolcvan éve, a fák azonban még mindig helyükön állnak, és immár hetvenöt méteres magasságba törve hirdetik Amerika legendás, 1966-ban végleg megszűnt gyárának nevét.
Fotó: Junkyard Kahrs
A terület az 1954 óta már a Packard autógyár tulajdonában lévő Studebaker csődje után a Bendix Corporation tulajdonába került, akik az erdős részét aztán közcélokra ajánlották fel – ennek nevét őrzi mai neve, a Bendix Woods County Park. A tesztpályát 1996-ig a Bendix használta, majd előbb a Bosch-hoz, 2015-ben pedig a legendás amerikai buszok gyártóját is magában foglaló Navistar holding tulajdonába került.
A betűket jelentő rengetegben természetesen sétálni is lehet, ez a kép például az U és D betűk közti út részletét mutatja:
A feliratot természetesen ma is karbantartják: 2012 és 2015 között például önkéntesek távolították el a halott fenyőket, és újabb csemetékkel helyettesítették őket, hogy a Studebaker név még hosszú évtizedeken át fennmaradhasson.
