Kultúra a világ egy fura hely

Egy apró német faluban még a sajtot érlelő atkáknak is van szobra

A kis ízeltlábú a nyálával alakítja élvezetessé a csak itt készülő, különleges sajtot. Egy ilyen munkáért tényleg szobor jár!

A világ tele van furcsa szobrokkal, melyek legtöbbször teljesen öncélúak, vagy egy rövid ideig élt művészeti korszak gyermekei – mint a szögletes robottá lett Lenin –, de mások pedig egy létező mű átalakításából születnek – így például a Darth Vaderré lett Lenin.

Léteznek azonban olyan, a helyi lakosság által teljesen indokoltnak tűnő szobrok is, melyek a művek születésének okát nem ismerő turisták számára elképesztően szürreális, sőt, érthetetlen alkotásnak tűnnek.

Fotó: Dundak

 

Ez a hatszázötven lelkes német falucska, Würchwitz egyik terén lévő szobrára is igaz, hiszen a távolról kis túlzással tenyérnek, vagy furcsa ufónak tűnő, de közelebb érve már inkább ízeltlábúnak látszó szobra ugyanis

egy atkát mintáz.

A pókszabásúak közé tartozó atkákról legtöbbünknek elsőre jó eséllyel a rühatkák, a kullancsok, az ágyunkban élő poratkák, vagy épp a növényeket támadó fajok jutnak eszébe, pedig léteznek hasznos atkák is – így például a német sajtok talán legritkábbika, a Milbenkäse (francia testvére is van: a Mimolette, más néven a boule de Lille) megszületéséhez létfontosságú fajok.

A XX. század hajnalára kis híján eltűnt, egykor Szász-Anhalt tartomány-szerte népszerű sajttípus a hetvenes években, egy, a receptet ismerő idős hölgy munkájának köszönhetően vált újra népszerűvé, ma pedig újra egyre több würchwitzi készíti. A település határain túl furcsa módon azonban nem tudott újra elterjedni, pedig a különlegesség jövője szempontjából ez is jókora segítség lenne.

Fiatal Milbenkäse / fotó: Dundak

 

A recept egyszerű: végy egy jókora adag fiatal, köménnyel ízesített, sós sajtot, formázd golyóvá, rúddá vagy hasábbá, helyezd egy rozsliszttel megszórt ládába, adj hozzá némi Tyrophagus casei-t, majd legalább három hónapra feledkezz meg róla.

A rozsliszt meggátolja az atkák szabad garázdálkodását, így az egy milliméternél is kisebb pókszabásúak csak az érésben lévő sajt felszínét érik el, különleges ízvilágú, egy hónap után sárgás, három hónapnyi érést követően vörösesbarna, egy teljes éven át tartó atkatámadás után pedig fekete kérget létrehozva.

Fotó: Dundak

 

A kész sajtról a lárvák által emésztett, Szardínián készített casu marzuhoz hasonlóan nem távolítják el a hasznos állatokat, hiszen ez is hozzáad az aromához, a gyomorsav pedig úgyis elvégzi majd a dolgát.

Élő állatot enni? Nem tiltják ezt a törvények?

A kérdés komplex választ érdemel: az Európai Unió hatályos élelmiszertörvényei szerint értelemszerűen tilos az élő állatokat is tartalmazó ételek fogyasztása, a német élelmiszerkönyv azonban adalékanyagokként tartja számon az atkákat, illetve az általuk kibocsátott nedveket.

A casu marzu-hoz hasonlóan így a Milbenkäse is egy jogi szürkezónának, illetve a helyi hatóságok engedélyének köszönhetően létezhet.

Ezek a valaha készített legfurcsább ételek
Bogarak, lárvák, madárral töltött fóka és a világ legficánkolóbb sajtja – ez csak néhány a világ tíz legrendkívülibb étele közül.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik