Kultúra filmkritika
Joaquin Phoenix as John Callahan and Jonah Hill as Donnie star in DON'T WORRY, HE WON'T GET FAR ON FOOT.

Lebénult, ez mentette meg az életét

Bujdosó Bori
Bujdosó Bori

2018. 02. 21. 12:28

Joaquin Phoenix természetesen a kerekesszékes alkoholistát is tökéletesen játssza. Azon már jobban meglepődtünk Berlinben, hogy Gus Van Sant csinált megint egy élvezetes filmet.

Gus Van Sant utolsó kiemelkedő munkája a tíz éve bemutatott Milk volt, azóta több pokoli filmet csinált, mint nézhetőt, de a Berlinale versenyprogramjában most bemutatott Don’t Worry, He Won’t Get Far on Foot majdnem visszatérés a régi formájához – még ha nem is egy Good Will Hunting. A rendező egy olyan valós történetet adaptált, ami ideális alapanyag egy indie dramedyhez, mert megrendítő és vicces elemek keverednek benne, ráadásul egy képregényrajzolóról szól, aki ugyebár a bénázós kúlság kiváló megtestesítője a független filmekben (lásd még: Ghost World, American Splendor).

Egy John Callahan nevű, huszonéves portlandi alkoholista a 70-es évek elején autóbalesetet szenvedett (az autót egy részeg ismerőse vezette), lebénult és tolószékbe kényszerült. Ezután kezdett el képregényeket rajzolni, amelyek – sokszor pont a mozgássérültségből poént csináló – fekete humorukkal váltak híressé (a film címét például Callahannek az a rajza adta, amelyen egy lovas seriff rámutat egy üres tolószékre, és azt mondja társainak: „Ne aggódjatok, gyalog nem jut messzire!”), és egy idő után felhagyott az ivással is.

A rendező Callahan életének szerencsétlen és szerencsés fordulatait a sors groteszk kiszámíthatatlanságát jól érzékeltető, időben szabálytalanul ugráló narratív szerkezettel meséli el. Dátumok nincsenek kiírva, és sokszor azt sem tudjuk biztosan, hogy a jelenet, amit éppen nézünk, időben hogyan viszonyul az előzőhöz, csak a főhős frizurájából, szemüvegkeretéből és szétesettségének mértékéből következtethetünk. Ez sodró lendületet ad a filmnek és támogatja a könnyed hangvételt, amit Van Sant választott, nyilvánvalóan Callahan sajnálatot visszautasító, morbid, de kedélyes világlátását tükrözendő.

Joaquin Phoenix stars as John Callahan in DON'T WORRY, HE WON'T GET FAR ON FOOT.

Callahant Joaquin Phoenix alakítja, aki Van Sant ’95-ös Majd’ megdöglik érte című filmje óta lankadatlanul zseniális, soha életében nem nyújtott tökéletlen alakítást, természetesen most is briliáns a lelkileg torzult, egyszerre nyugtalanító és szórakoztató Callahan szerepében. Karaktere nem csak azt az utat járja be, hogy felelőtlen alkoholistából a baleset hatására művésszé és jobb emberré válik, ugyanis az alkoholizmus mögött feldolgozatlan gyerekkori trauma húzódik meg: Callahan nem ismerte az anyját, aki csecsemőkorában örökbe adta, és ennek terhét cipelte magával egész életében.

Miközben ez a kibogozásra váró érzelmi csomó megkérdőjelezhetően érzelgős pillanatok formájában is előkerül néhányszor, Van Sant és Phoenix remekül ábrázolják a problémájából showműsort csináló férfit, akinek az a megküzdési stratégiája, hogy bárkivel megismerkedik, arra rögtön rázúdítja szomorú gyerekkora tényeit. Ezen a valódi feldolgozást ügyesen megkerülő trükkön Callahan a Névtelen Alkoholisták csoportjától (AA) kapott segítséggel lép túl egy idő után, és a játékidő viszonylag nagy részét az inkább humorosra hangolt, de a témát nem elviccelő AA-beszélgetések teszik ki. A csoportban, egyfajta bennfentes poénként, feltűnik olyan legendás színész is, mint Udo Kier, illetve olyan kult-zenészek, mint Beth Ditto (a Gossip énekesnője első filmszerepében) és Kim Gordon (Sonic Youth), hogy aztán mindegyikük maximum néhány percet kapjon. Nyilván Van Sant is a haverjaival szeret dolgozni.

De Phoenix mellett a film legnagyobb ajándéka Jonah Hill, aki szőke szakállú, hosszú hajú, súlyosan felékszerezett, értelmetlenül gazdag, meleg AA-vezérarcként pompás színesítő elem, ha a forgatókönyv nem is bánik vele mindig kegyesen: megismerjük ugyan az ő személyes tragédiáját is, de ez mégis elsikkad a főhősé mellett. Hill viszont ezzel együtt parádés, és ezt a karikatúrába hajló figurát pont úgy fogja meg, hogy ne csak röhögcséljünk rajta, hanem minden pillanatban érezzük az emberségét is.

Van Sant a cannes-i filmfesztiválhoz és a Berlinaléhoz is erősen kötődik, most egészen biztosan jól járt azzal, hogy a Don’t Worry, He Won’t Get Far on Foot itt mutatkozott be a versenyprogramban: Cannes-ban egy ilyen film legfeljebb a középmezőnyben egy a sok közül, az idei botrányosan gyenge berlini versenyprogramban viszont a legjobb darabok közé tartozik.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Balatonfenyves, 2014. június 13.
Gardatetemek a Balaton partján, Balatonfenyvesnél 2014. június 13-án. Az elmúlt napokban mintegy 20 ezer gardatetemet gyűjtöttek be a Balatonnál, a halpusztulás oka egyelőre ismeretlen.
MTI Fotó: Varga György

Temetővé válhat a Balaton egy időre

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.