Kultúra
AUSTIN, TX - NOVEMBER 24:  Concert goers attend Lil Pump at Emo's on November 24, 2017 in Austin, Texas.  (Photo by Rick Kern/WireImage)

Neked beszélek, nem a telefonodnak!

Jankovics Márton
Jankovics Márton

újságíró. 2018. 02. 06. 17:12

Amerikában egyre több zenész tiltja ki a mobilokat a koncertjeiről, mert szerintük az állandó kamerázás megöli a személyes élményt. Ez csak fölösleges hiszti, vagy tényleg zombihadsereggé tesz minket az okostelefon? És vajon hogy látják ezt a magyar zenészek?
Korábban a témában:

Titeket is csak arra kérünk, amire a szexpartnereinket. Légyszi, hagyjátok abba a filmezést!

– fegyelmezte közönségét a humort és zenét mindig zseniálisan ötvöző Flight of the Conchords, de persze így is felkerült pár videó az Instagramra „Új-Zéland negyedik legnépszerűbb folkduójának” koncertjéről. És messze nem ők az egyetlenek, akik szót emeltek a nézőteret gyakran elborító telefonerdő ellen. Sőt, akadnak zenészek, akik keményebb eszközöktől sem riadnak vissza. Prince már 2013-ban dobatott ki rajongókat a közönségből, akik nyomatékos kérése ellenére sem bírták ki fotózás nélkül.

Manapság pedig kigyúrt biztonságiakra sincs szükség ehhez, hiszen a Yondr nevű startup kifejlesztett egy technikát, amivel telefonmentes övezetté lehet varázsolni a koncerttermeket. A mobilunkat be kell tennünk egy zárható kis tasakba, amelyet ugyan magunknál tarthatunk, ám csak a termet elhagyva, vagy az előadás után tudunk kinyitni. És ez már nem puszta elmélet, élesben is kipróbálták. Korábban Alicia Keys tesztelte a módszert, pár hete pedig a telefonok ellen évek óta ágáló Jack White jelentette be, hogy kénytelen a tiltáshoz folyamodni, mert nem akarja, hogy végleg elvesszen a személyes jelenlét a koncertjein. Pedig ő eleve baromi szigorúan tud nézni, de még ez sem volt elég:

Az ilyen húzások persze eléggé megosztóak a rajongók körében, ami érthető is, elvégre nehéz eldönteni, hogy múltba révedő, arrogáns sztárallűrről vagy jogos aggodalomról van-e szó. Az sem látszik most még, hogy a telefonmentesítés csak pár zenész elkeseredett magánakciója marad, majd szépen elhal, vagy esetleg nagyobb trenddé növi ki magát a közeljövőben. Az ötleten ugyanis nem csak feltörekvő startupok dolgoznak, pár éve az Apple is csendben szabadalmaztatott egy technikát, amellyel központilag tudná blokkolni a koncerteken és más rendezvényeken való fotózást. Arra persze semmi jel nem utal, hogy ezt tényleg be is építi valaha az iPhone-okba, de egy ilyen lépés nyilván egy csapásra átrajzolná a terepet.

A kérdés mindenesetre nagyon időszerű, így kíváncsiak voltunk, hogy hazai zenészek mit gondolnak róla, és egy Kiscsillag-, Fluor- vagy Quimby-koncerten például mennyire zavaróak a telefonok. Spoiler: egyikük sem bizonyult keményvonalas kitiltónak.

Csak ne legyen zombihadsereg

Nem a kedvencem nekem sem, amikor néha csak telefonokat látok a nézőtéren arcok helyett, de azt gondolom , ha valaki megvette a jegyét a koncertemre, onnantól azt csinál, amit akar. Persze csak akkor, ha a körülötte levőket nem zavarja, és senki testi épségét nem veszélyezteti

– mondta kérdésünkre Lovasi András, aki nem szereti, amikor előadók átmennek direkt népművelőbe, ha épp nem elégedettek a közönség reakcióival. „Egy jó tanárnak sem kell fegyelmeznie állandóan a diákokat, mert leköti a figyelmüket. Szerintem egy előadó is legyen legalább olyan szuggesztív, mint egy jó tanár.”

Az egyszeri, átélt élmény, a pillanat nyakon ragadásának a vágya szerinte úgyis egyidős az emberrel, a technikai eszközeink csak ezt szolgálják ki egyre jobban. A hang- és képrögzítés lehetősége anno eleve megváltoztatta az előadóművészeteket, az okostelefonok ebben csak egy újabb stációt jelentenek.

Fotó: Berecz Valter

Hasonlóan vélekedik Vitáris Iván, az Ivan and the Parazol frontembere, aki szerint a rockzene épp a szabadságról, a kötöttségek elfeledéséről és önmagunk elengedéséről szól, ebbe az ars poeticába pedig nem nagyon fér bele, hogy a koncert elején megtiltsa a közönségnek, hogy ezt vagy azt csinálja. Az viszont nagyon is, hogy arra sarkallja őket: figyeljenek oda az őket körülvevő világra, és éljék meg a pillanatot.

Ő is érzett már olyasmit a színpadon állva, hogy

„Hahó, neked beszélek, nem a telefonodnak!”

de semmi baja azzal, ha valaki csinál pár fotót vagy egy videót a koncerten, aztán elteszi a mobilt és figyel. Ő is szokott lőni egy-két képet emlékbe, ha mondjuk elmegy meghallgatni a Who-t vagy akár Jack White-ot (bár utóbbinál már ezt nem tudná megtenni). Csak arra kell figyelni, hogy ne az legyen, mint reggel a villamoson, mikor mindenki zombiként nyomkodja a telefonját – beleértve sokszor őt magát is.

Valahogy meg kell találni a közös nevezőjét annak a két ténynek, hogy

  • 2018-at írunk, így a digitális kütyük és a közösségi háló a mindennapjaink része
  • máfelől viszont ez egy rockkoncert, ami egyszerűen szart sem ér, ha nem vagyok jelen a többiekkel meg a zenekarral.

Amúgy inkább pozitív tapasztalatai vannak ezen a téren. „A színpadról lenézve sosem azt érzem, hogy egy zombihadsereg áll előttem, akik éppen szívják bele a lelkünket az okostelefonjaikba. Inkább azt látom, hogy pillanatokat rögzítenek” – mondta. Azt meg kifejezetten szórakoztatónak tartja, hogy utólag rá tudnak keresni az Instagramon vagy Youtube-on a koncertjeinkre, és visszanézhetik, hogy is mutatott kívülről.

NEW YORK, NY - NOVEMBER 21: Fans take photos using smart phones as singer Sabrina Carpenter performs at Highline Ballroom on November 21, 2016 in New York City.  (Photo by Noam Galai/Getty Images)
Fotó: Noam Galai/Getty Images

A telefon az új öngyújtó

Azért egy igazi bulicsászárt is megkérdeztünk a témáról, és beigazolódott a sejtésünk: Fluor Tomit a legkevésbé sem zavarják az okostelefonok. Szerinte egy jó közönség mobillal a kezében is aktív, az ingyenreklámért meg kifejezetten hálás, hisz baromi jó promó, mikor ezrek osztják meg a koncertről készült képeiket. Arról már nem is beszélve, hogy az okostelefon az új öngyújtó: iszonyú jól néz ki, mikor mindenki egyszerre kapcsolja emeli magasba és kapcsolja be a zseblámpát.

Ezt az élményt Varga Livius is kiemeli: a Quimby közönségét például már kérni sem kell, egyből kapcsolja be a fényeket, amint meghallja a Lámpát ha gyújtok első taktusait. „Mi csak sejtjük, hogy milyen lehet egy Quimby-koncert a nézőtérről, hiszen háttal állunk a színpadi effekteknek. Ez viszont nekünk szól, olyan, mint egy csokitorta, cseresznyével a tetején, csillagszóróval és isteni dicsfénnyel megspékelve”.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne ironizálna, vagy ne szólna be, ha azt látja, hogy többen a telefonjukba merülnek a nézőtéren. A Kutya vacsorája-koncerteken gyakran biztatja is az embereket, hogy rögzítsenek minél többet, és véletlenül se engedjenek be a világból csodálatos élményeket. Sőt, a legjobb, ha azt is csak egy kis képernyőn keresztül nézik, amit a saját szemükkel is láthatnának.

„Nekem ez egy kiváló alkalom arra, hogy szót ejtsek a modern technika csapdáiról. Arról a rabságról, aminek önként vetjük alá magunkat, ahelyett, hogy a saját lelkünkkel foglalkoznánk. Ilyen világban élünk, a döntést mindenki szabadon meghozhatja” – mondta Varga, akinek sosem az ítélkezés a célja a közönség „finom inzultálásával”, inkább az, hogy felrázza őket. Nem is érti azokat, akik erre a kérdésre túlzottan ráfeszülnek.

Nem tudom, kit zavar, ha valaki megfosztja saját magát az élménytől. Persze ha a művész úr ki akarja tiltani a mobilokat, szíve joga, de ezt a vitát én félmosollyal a páholyból nézném végig.

Szétrágcsált telefonok

Azért nálunk is akad olyan popsztár, aki nem riad vissza egy kis keménykedéstől, ha telefont lát. Pásztor Annát például annyira idegesíti az egész jelenség, hogy valamelyik koncerten szilánkosra rágcsálta az egyik megdöbbent rajongó mobilját.

Az Anna and the Barbies zenekar elkeseredett küzdelmet folytat azon kevéske, még nem digitalizált élettér védelme érdekében, mint a rock koncertek, ahol gyakorta a közönséget kitakarva, mobiltelefon tengerrel találjuk magunkat szembe…és mindhiába ugrom a közönségbe, ölelem meg őket egyenként, minden élmenynél fontosabbnak tűnik mostanában egy orronvágott selfie…

írták ezután a Facebookon, és meghirdettek egy Woodstock az Ugaron elnevezésű minifesztivált, ahol ölelés- és puszikupont kaptak a „vakmerő” vállalkozók, akik legalább nyolc órára leadták a mobiljukat.

A mobilellenesség tehát nemzetközi mozgalommá vált a rock and rollban. Jack White ugyan nem harapással és puszikkal ösztönöz, de a lényeg ugyanaz. Az állandó dokumentálással szerinte nemcsak magunkat, hanem a mögöttünk állókat is megfosztjuk az élménytől, akik a zenekar helyett csak magasba tartott telefonokat láthatnak. Azt ő is elismeri, hogy a jelenségnek van pozitív hozadéka is: a jövő zenetörténészei például biztosan jól járnak vele.

A popzenei koncertek még soha nem voltak olyan alaposan dokumentáltak, mint manapság, amikor már másnap reggel, a kávénkat szürcsölve több száz szemszögből nézhetjük vissza a neten az előző este legjobb pillanatait.

A Beastie Boys már a telefonláz előtt, 2006-ban felismerte az ebben rejlő lehetőséget, mikor maguk osztottak ki kamerákat, majd a rajongói felvételekből összevágták Awesome; I Fuckin’ Shot That című koncertfilmjüket. Akadnak más ötletek is a kreatív felhasználásra: Johnny Greenwood, a Radiohead gitárosának budapesti koncertjén például a telefonok is hangszerekké alakultak egy dal erejéig: egy applikáció segítségével a közönség is együtt játszhatott a zenekarral.

Kiemelt kép: Getty Images

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.