Egészen hihetetlen, hogy melyik testrésszel paráztatják a nőket: itt a hónaljvagina

Kedves hölgyolvasó, amennyiben ön úgy véli, könnyen befolyásolják az aktuális testszégyenítő Instagram- és/vagy celebtrendek, úgy inkább ne olvasson tovább. Ha viszont a combrés – bikinihíd – combszemöldök – bordakosár-büszkeség – A4-es lap  kihívás és még isten tudja miféle aktuális önbántó őrületeket képes volt úgy fogadni, ahogy azok megérdemlik, azaz a fejcsóválós kuncogás és a rekedtre röhögés között valahol, úgy volna itt egy újabb megmosolyogni való marhaság.

Bemutatjuk Hollywood aktuális rémét, a hónaljvaginát. 

Hagyok pár pillanatot leülepedni a hírt. Az arm vagy armpit vagina témája nem teljesen új, néhány éve már Jennifer Lawrence-nek köszönhetően esett néhány szó erről az agyrémről, amikor is Lawrence egy interjúban a maga könnyed stílusában azon szabadkozott, hogy hát, igen, tudja, hogy kövér (!) a hónalja (!) és hogy borzasztó dolog a hónaljvagina. Ami egyébként nem más, mint a hónalj maga, annak bőre, amely természeténél fogva, ugye, gyűrődik, ahol a tökéletesen átlagos kar találkozik a tökéletesen átlagos törzzsel, adja magát a név, hadd ne magyarázzam. Merthogy ezek szerint már a hónaljbőrnek is kutyakötelessége olyan feszesnek lenni, hogy ujjatlan ruhákban se látsszanak annak gyűrődései. Az már igazán apró részletkérdés, hogy ha ott az a bőr nem lenne laza, akkor az ember nem lenne képes felemelni a karját. Kemény világ van Hollywoodban, mindenki láthatja.

Miért jött most ez fel újra? Nos azért, mert bizony, ez a kérdés létező aggodalom a vörös szőnyeg környékén: Rebecca Corbin-Murray brit celebstylist a Times-nak adott interjújában arról beszélt, hogy a hónaljvagina kérdése még mindig az egyik leggyakrabban szóba kerülő aggodalom, aminek a hozzá forduló híres színésznők hangot adnak.

Teljesen felesleges próbálgatni, hogy a kedves olvasónak van-e ilyenje: majdnem biztosan van. A stylist nem is arról beszélt, hogy ezen bárkinek is aggódnia kellene, egyszerűen rámutatott, hogy mennyire betegesen, irracionálisan nehéz kezd lenni a hollywoodi színésznőknek elérni azt, hogy külsejükbe ne köthessen bele a jó szándékú trolltömeg. Vagy éppen hogy ne váljanak komolyabb zaklatás áldozataivá. A hónaljvagina és az összes testszégyenítési trend ugyanis erős kapcsolatot mutat  az álomgyár nem éppen álomszerű szexuális zaklatási ügyeivel: például Harvey Weinstein áldozatainak zöme arról számolt be, hogy közvetlenül a bepróbálkozás vagy erőszakoskodás előtt a producer közölte aktuális kiszemeltjével, hogy bizony, nem ártana fogynia egy keveset.

A kapcsolat a két dolog egyáltalán nem légből kapott: a szexuális (vagy bármilyen) zaklatás pontosan ugyanarról szól, mint a női testtel, vagy testrészekkel szemben támasztott beteges kontroll, éspedig a hatalomról. Weinstein mondhatta azt majdani áldozatainak, ezeknek az egyébként kivétel nélkül gyönyörű nőknek (nem mintha ez szempont lenne), hogy kövérek. A nagy hatalmú pénzember mondhat ilyet a feltörekvő modellnek/színésznőnek, mert a modellt/színésznőt már eddigre alaposan arra trenírozta Hollywood, hogy oké, ha az ő testével szemben elvárásokat támasztanak, legyen ez a soha össze nem érő combok vagy a tökéletesen sima hónalj, amit, ha nem tud prezentálni, bizonytalannak, értéktelennek érezze magát, akivel bármit meg lehet tenni. És innen már csak egy apró lépés az, hogy a (színész)nő testére mint tárgyra tekint a hatalommal bíró, amihez neki használati joga van.

Jennifer Lawrence-t arra kényszerítették, hogy álljon meztelenül egy sorba öt másik nővel együtt

Azt tanácsolták neki, használja saját meztelen képét, hogy megfelelően lefogyjon.

Minderre már csak azért sem szabad legyinteni, mint a dollármilliomos hírességek úri huncutságára, mert ezek azok a dolgok, amelyek mindig utat találnak a közemberhez is, és újabb rést ütnek a tinilányok Kardashianek, Jennerek, Hadidok és kevésbé híres-gazdag, de hasonlóan influencer Insta-sztárocskák által már így is alaposan megrugdosott önértékelésének falán. Erre pedig megint csak mondhatja az úgynevezett közvélemény, hogy aki hülye, haljon meg, csak éppen ha ezzel a fokú érzéketlenséggel élünk, akkor tényleg kér volt lejönni a fáról.

Süt a nap, kék az ég, az anorexiád hipp-hopp meggyógyul

Beszélünk ugyan a táplálkozási zavarokról, de nem eleget, és nem túl jól: az óvatoskodás és pozitív kommunikáció nem tűnik úgy, hogy segít. A Netflix To The Bone című filmje is csak kapargatja a témát.

Arról nem is beszélve, hogy ezzel is csak addig dobálózik az egyszeri kommentelő, míg az ő tizenhat éves kamaszlánya nem sorvad bele valamely étkezési zavarba, amelyben igenis hatalmas szerepe van ezeknek a testkép-trendeknek. Csak az Egyesült Államokban minden egyes órában meghal egy ember valamilyen táplálkozási zavar közvetlen következményeként. Ezen halálesetek legnagyobb része szívleállás vagy öngyilkosság révén következik be, ezzel az aránnyal a táplálkozási zavarok a leghalálosabb kimenetelű mentális betegségnek számítanak. Biztos, hogy úri huncutság? Biztos, hogy ez senkit nem érint, hogy ehhez nincs közünk. A számok egészen mást mutatnak.