A római kor óta létező, 1894-ben Árpád-házi Szent Margitról Margit körútnak elnevezett úton az elmúlt két évszázad minden korstílusával találkozhatunk, de képe a harmincas évekig leginkább egy vidéki kisváros főutcáját idézte (eltekintve persze néhány nagy épülettől, így például a Galilei nevű szabadkőműves páholy központját is magában foglaló, de jórészt lakásoknak otthont adó saroképülettől), de az ekkor feltűnt tehetős befektetőknek köszönhetően sorra tűntek el az egyszintes, vagy egyemeletes épületek, helyüket pedig a modernizmusból, illetve az Art Decóból táplálkozó bérházak egész sora foglalta el.
Így történt ez a körút Fényes Elek és Keleti Károly utca közti szakaszán is, ahol megszületett a város egyik leginkább alulértékelt, de jól ismert épülete, az utolsó belső részletéig Kozma Lajos által tervezett Átrium-bérház (1935-1936), melynek alsó két szintjét a kupolával fedett nézőterű Átrium Filmszínház (1947-1990 közt a Május 1. mozi) foglalta el, nyolcvan négyzetméteres terasszal rendelkező tetőlakásában pedig maga az építész töltötte a napjait.
Az új épület / Fotó: Hangosfilm
Ismeretlen Budapest sorozatunk mai epizódjában ennek az épületnek a szomszédját, az utca embere által jó eséllyel csak szocreálnak hitt Margit körút 51-53.-at vesszük górcső alá, mivel a város számos más épületéhez hasonlóan a belső terekbe kifejlesztett ongroplasttal (ugyanez az anyag alkotja a számos magyar otthonban ma is használt harmonikaajtókat is) fedett épület a második világháború előtt a város egyik legérdekesebb modern bérháza volt.
Ongroplast / in: Delta, 1974/9., scan: scanzen
Az itt állt egyszintes házakat a Paulheim építészdinasztia egyik tagja, ifj. Paulheim Ferenc (1898-1974) bontatta le, helyükre pedig a több esetben Art Deco-elemeket is szívesen használó, a kerületben dolgozó építésszel, Weisz Sándorral kívánt bérházat építtetni.
Az 1929. májusában szignózott, szokásos zártudvaros elrendezésben gondolkodó historizáló tervek azonban nem annyira tetszhettek a megrendelőnek, így saját kezébe vette a tervezést.
Két évvel később egy merőben más terv kapott engedélyt, melynél a felerészt udvar felől nyíló 3300 négyzetméteres, nagy lakásokkal teli lakótér helyett a hangsúlyt az utcai oldalra helyező 2560 négyzetméteres lakástömeg állt rendelkezésre, az üzlethelyiségek alapterülete (100 m2) azonban nem változott. 
Balra a Weisz- (1929), jobbra pedig a Paulheim-féle (1931) terv
A Margit körút felé való átpoziconálás, illetve a kisebb alapterületű lakások kialakítása minden bizonnyal jót tettek a bérlési kedvnek, hiszen a kor átlagembere anyagi lehetőségei miatt inkább a kisebb méretű (jelen esetben pedig emellett jóval világosabb) otthonokat részesítették előnyben. Az első terv 90 és 100 m2-es (valamint szintenként egy 35 m2-es) lakásával szemben itt már 100, 75, 55 és 35 négyzetméteres otthonok álltak rendelkezésre, a földszinten pedig mindkét esetben leválasztottak volna 29 négyzetmétert a házmester részére.
Építésekor nagyon kilógott még a környezetéből – három évvel később aztán mellé nőtt az Átrium
Központi fűtést és melegvízszolgáltatást az épület nem kapott – derül ki Valló Judit Belbudai modern bérházak és lakóik az 1930-as években című tanulmányából –, ez indokolhatta az olcsóbb árakat is, így a legjobb lakásba már évi ezernégyszáz pengőért beköltözhettek az egyre nagyvárosiasabb jelleget kapó körút budai oldalára vágyók.
A Paulheim-féle rajzon jól látszik a hetedik emeleti manzárd (ahol két kétszobás, nyolcvan négyzetméteres otthon, illetve egy udvari, 25 négyzetméteres garzon is helyet kapott), melyet két határozott vonallal áthúztak, de mégis megvalósult – épp úgy, mint az egész házat átszelő, a stílusra jellemző acélszerkezetű torony, aminek világító csúcsa a manzárdszint fölé nyúlt.
Az 1932-re megszülető épület azonban nem sokáig őrizte meg eredeti szépségét, hiszen a nagy lakások télikertjét és a fényes nappalit biztosító torony a második világháború során megsérült, a város számtalan díszes kupolájához hasonlóan helyreállítás helyett inkább eltüntették.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
A házban az államosítások előtt olyan lakók fordultak meg, mint Gatterburg Károlyné gróf Hegedűs Margit – aki rangjával ellentétben postasegédellenőrként kereste kenyerét –, báró Apor István miniszteri tanácsos, Müller Károly bőröndös, vitéz dr. Görög Staub Károly osztálytanácsos, Marton Béla (a Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt. egyik vezetője), a Pozsonyi úti református templomot tervező, illetve a Fővámházat Közgazdaságtudományi Egyetemmé átépítő Halászy Jenő és Hoffmann Ferenc sütőiparos.
1939-ben a Nemzeti Reformpárt Magyar Munkafrontja is itt nyitotta meg a központját – ők az ugyanebben az évben tartott országgyűlési választásokon 1,57 százalékos eredményt értek el.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
A toronycsúcs eltüntetése mellett az elmúlt évszázad sajnos más változásokat is hozott: a kapu, illetve annak közvetlen környezete is lecserélődött, de a már taglalt burkolat sem tette szebbé az épület összképét. És hogy milyen a ház homlokzatának mai állapota? A burkolat elüntetése nélkül ezt sajnos sosem fogjuk megtudni, de a Corvin Áruházat elcsúfító lemezek mintájára egyszer ezek is eltűnhetnek majd. Reméljük, hogy így lesz.
A cikk megírásához Valló Judit Belbudai modern bérházak és lakóik az 1930-as években című tanulmánya, a Magyar Építőművészet 1933/1-3. száma, a Színházi Élet 1936/3, illetve a Budai Napló 1932/1096., 1932/1097. és 1943/1167. száma, melyeket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével értünk el.
