A Fülledt utcák (The Deuce) egy sorozat a prostitúcióról, pornóról és a 70-es évek New Yorkjáról úgy, hogy a meztelenség egyáltalán nem vonzó. Sok a pucér nő és a farok, de mindig hozzátesz valamit a sztorihoz, nem egyszerűen azért vállalják be a színészek a vetkőzést, hogy ezzel húzzák fel a nézettséget. A legszebb nő sem lehet szexi, annyira nyomasztó a hangulat, mégis az utóbbi idők egyik legjobb sorozatát hozta össze az HBO, ami még a Bakelit után maradt hiányérzetet is pótolhatja. Ugyanaz a kor, ugyanaz a város, ugyanolyan romlott, csak éppen a Drót alkotói (George Pelecanos és David Simon) hozták össze. Ez gyakorlatilag garantálja a minőséget, és azt is tudjuk, hogy mire számíthatunk, hiszen David Simon híres arról, hogy enyhén szólva nem viszi túlzásba a pörgős tempót.
New Yorkban nem ömlött mindenhonnan a szex pár évtizeddel ezelőtt, a prostik Nyugat-Európába vágytak, hogy nyíltan szedjenek fel bárkit, úgy képzelték, hogy arrafelé nem visznek be senkit éjszakára közszemérem-sértésért. A Fülledt utcák elsőre hülyén hangzik, de hirtelen nekem se jutna jobb eszembe a sorozat eredeti címére, a Deuce-ra. A Deuce New Yorkban Manhattan 42. utcája, ami ma a színháznegyednek felel meg, és az 50-es évek végén kapta a gúnynevét.
David Simonék a sorozatban ezt a környéket mutatták be, hogyan dolgoznak a prostituáltak, hogyan vigyáznak rájuk és használják ki őket a stricik. Mindezt a pornóipar és a peep show-k felvirágzásának történetével körítve. Ahogy egyre haladunk a részekkel, szépen lassan eljutunk a pornó aranykorának kezdetéig, az 1972-es Mély torokig, ami nem várt hatást keltett ki az amerikaiakból.
A történet középpontjában Candy (Maggie Gyllenhaal) áll, akinek nyilván nem ez az igazi neve, valamint az olasz maffiába lassan beépülő Martino-fivérek (James Franco). Candy egy kurva az utcáról kiváló üzleti érzékkel, megélhetésért szexel apakomplexus nélkül, nincs szüksége stricire, akit daddynek szólíthat, és aki egyik kezével simogat, a másikkal üt. Ő a sztori kulcsfigurája, az emancipált prosti, aki nem elégszik meg az olcsó szobákkal, ráérez a pornó szelére, de ehhez persze kellett egy Maggie Gyllenhaal, akinek innen is üzenem, hogy le a kalappal, amiért mindent bevállal. Itt az utcalányokat nem akarják luxuskurváknak bemutatni, nincs mindenki kikenve, ordít róluk a kilátástalanság, Candyn pedig idáig érezni, hogy nem ma kezdte, borzasztóan fest az ágyban, aztán a sorozat végére érezhetően megszépül, csak egy új cél kellett.
Aztán ott van James Franco, aki a Fülledt utcák legnagyobb meglepetése. Nem azért, mert David Simonért nála is belefért a teljes meztelenség, hanem mert bebizonyította, hogy ha nincs köze a gyártáshoz, akkor tehetséges. Franco az a típusú színész, aki imád a haverjaival dolgozni: ott van Seth Rogen, az öccse, Dave Franco, Jay Baruchel, Danny McBride, néha Jonah Hill, akikkel mondjuk olyan értékelhetetlen valamit raknak le az asztalra, mint az Itt a vége (This Is the End), most viszont Franco Maggie Gyllenhaal mellett a hátán vitte az egészet. Egy ikerpár mindkét tagját alakítja, Frankie és Vinnie Martinót, és nem az az egyetlen különbség a szerepei között, hogy máshogy áll a haja. Tökéletesen hozza a bártulajdonos Vinnie-t, aki szerves része a Deuce-nak, mégis undorodik a környéktől, és a minden lében négy kanál tesóját, Frankie-t, aki még mélyebbre mászna a pornóban, nem büdös neki a pénz.
A sorozat egyetlen hibája a kötelező szerelmi szál, ami nem köt le, ha ott van más, ezerszer izgalmas mozzanat Method Man fényesre mosott hajától kezdve az összes strici bőr és bársony szereléséig. A már a Kergetjük az amerikai álmot-ban is rém unalmas karakter hozó Margarita Levieva (A Fülledt utcákban Abby) még nem fog érdekelni csak azért, mert gyönyörű.
Az HBO a premier után egyből bejelentette a második évadot, de ha nem teszi, akkor David Simon utolsó részéből is könnyedén rájöhettünk volna. Majdnem minden összeomlik, nincs akkora katarzis, de számolom a napokat a következőig.
A Fülledt utcákat az HBO Go-n nézheti vissza, illetve az HBO is ismétli.
