A főváros egyik legismertebb műemléke, a Dunával párhuzamos Halászbástya a turisták egyik kedvenc célpontja, hiszen az önmagában is látványos neoromán teraszokról páratlan kilátás nyílik Budapestre.
A Mátyás-templom átépítésével is megbízott Schulek Frigyes 1899-1905 közt megvalósult, tornyaival a hét honfoglaló vezért szimbolizáló munkája viszont örökre eltüntette a Várnegyed egy kedves részletét. De mi volt itt az átépítések előtt? Megmutatjuk.
A budai városfal részét képező, eredetileg Halászok bástyájának hívott szakasz a felügyeletével megbízott halászok céhéről, vagy az alatta elterülő Halászvárosról kapta a nevét, de évszázadokon át a Mátyás-templom mellett működött a budai halpiac is. Mindezekre ma már semmi sem emlékeztet, sőt, az osztrák erők már a Rákóczi-szabadságharc leverése után megkezdték az átalakítását.
Az 1874-ig még erődként számon tartott Vár védműveinek karbantartásaira azonban nem ügyeltek, így a kisebb-nagyobb átalakítások ellenére a várfal alapjainak egy részét az idők során kimosta az eső, a golyónyomok pedig bőven csipkézték a falakat.
A helyzet rendezésén Pest és Buda egyesítésének idején már gőzerővel dolgoztak, így egy 1871-ben kiírt pályázat részeként szabályozási tervek születtek a Várhegy ügyében, a munkák megkezdésére azonban még negyedszázadot kellett várni: az 1874-1896 közt a Mátyás-templomot megújító Schulek Frigyes tervei így csak 1899-ben kezdtek formát ölteni, és noha az északi és déli lépcső már 1902-re készen állt, a teljes Halászbástyát csak három évvel később, 1905. október 9-én adták át.
Mindezekhez azonban el kellett tüntetni az akkor a bástyán, illetve annak aljában – a mai lépcsők helyén – álló kedves házakat, melyekhez hasonlókat a (harmincas évekre eltüntetett) Tabán őrzött még szép számmal, mára azonban hírmondójuk sem maradt: