Nyolc muszlim harcos és öt Kalasnyikov fotózkodik a moszkvai Vörös téren, turisták ők, látogatóba jöttek a muszlim birodalom perifériájára. A háttérben a huszadik századi fotókból jól ismert épületek, Lenin mauzóleum, a Kreml hátsó fertálya, lent a klesszik kövek, az előtérben karó, rajta párujjnyival csukló fölött levágott, aszalódó kézfejek – valamikor tán tolvajokhoz tartoztak.
Vagy fotósokhoz, jó kis csavar ez a képen, hiszen a tálib törvénykönyv, a sehrian tiltja felvétel készítését, még azt is, hogy bárki pillantást vessen fotóra. Olyannyira, hogy fényképezőgép, kamera birtoklása bűn, kézlevágás jár érte.
Montázs ez itt fönt, vagy ahogy kurátorul mondják, fotómunka, melynek alapja egy kommersz fénykép, meg egy (két) nem kommersz fénykép. A montázsoló fotómunkások az orosz AES+F művészcsoport tagjai, két építész, egy iparművész és egy fotográfus.
A csonkolós kép meg alább öt másik manipulált felvétel Szentendrén látható, az Art Capital kiállításon, azon belül is a migrációról szóló, MIG21 fedőnéven futó tárlaton.
Az Iszlám projekt címen futó hat kép Moszkva, New York, Berlin, Róma és Párizs közismert tereibe álmodja, vagy inkább képzeli bele a jövőt; azt a jövőt, melyben már az iszlám uralja a ma még a keresztény, nyugati világhoz tartozó városokat.
Olcsó népszerűséghajhászás, ezek itt provokálnak, uszítanak a menekültek ellen – ez a sorozat egyik olvasata. Amit nem kicsit árnyal, hogy az AES+F projektje a kilencvenes évekre vezethető vissza, amikor a mostani menekültkérdés nem létezett, s az iszlám máshogyan volt kényes téma.
Kettővel följebb New York-i látkép, itt pedig az elmecsetesedő Reichstag, ma a német országgyűlés otthona, homlokzatán felirat hirdeti küldetését: „Dem Deutschen Volke”, azaz „A német népnek”.
Előtérben szamaragoló vándorcsalád, a központi kupolán félhold, a lützowi önkéntesek egyenruháját idéző fekete-piros-sárga zászló helyett az iszlám tavaszt, termékenységet szimbolizáló zöld lobogóját fújja a szél.
Azt a viccet ismerik, hogy két müezzin beszélget a vatikáni Szent Péter téren?
Az AES+F szerint ez hamarosan nem lesz vicc.
A macskakövet szalma borítja, a szökőkút száraz, a lovat nem pápai gárdistáknak abrakolják, a burgonya, majd ha elkel, nem vajjal törődik, hanem kurkumában, s nem tudni, melyik csador rejt ginalollobrigidát, már ha egyáltalán.
Alább Párizs, a Notre Dame, gótikus tornyait nem flex szelte le, odabent aligha áll már a hétezer-nyolcszáz sípos orgona.
A sorozat utolsó darabja szintén New York, Liberty Island, a világ tán legismertebb jelképe, a Szabadság-szobor, kezében arab betűkre átvésve a kőtábla, amin eredetileg a dátum áll(t), amikor kikiáltották az Egyesült Államok függetlenségét: JULY IV MDCCLXXVI.
Poén? Szorongás? Reális? Nem az?
Háy János nyilatkozta nekünk a múlt héten a menekültekről/migránsokról, a pusztuló keresztény kultúráról, a terjeszkedő iszlámról, hogy:
A darwini törvények döntöttek: az élet valamiért nem itt, hanem máshol erősödött meg, és nem elpusztulni akar, hanem teret magának… Könnyen lehet, hogy be fog dőlni ez a mi keresztény kultúránk, vagy annak európai építménye, szorongató erre gondolni, holott volt már ilyen a történelemben, és a világ túlélte.
Meglehet, téved Háy, s téved az orosz kvartett is. Vagy nem.
Azt mindenesetre javasoljuk, hogy tessék kihévezni Szentendrére artcapitalozni, kezdjenek az AES+F tárlatával, aztán jöhet Bukta Imre, Czóbel, a hajléktalanból lett festő Bakos Tamás, kiállít német, lengyel, brit, szlovén, macedón művész, lesznek beszélgetések efZámbóval, feLugossyval, Szirtessel, nem soroljuk, meg kell nézni, hallgatni.
