Komoly riválisa akadt a szcientológiai egyháznak: már nemcsak ők vélik úgy, hogy Tom Cruise a kiválasztott, hanem az ókori egyiptomiak is szentül meg vannak győződve róla. Legalábbis Ahmanet, a háromezer éve élt, dögös egyiptomi trónörökös biztosan, aki képes volt egész családját lemészárolni, csakhogy uralma alá hajthassa az emberiséget. A véres puccs végül elbukott, Ahmanetet elkapták, élve mumifikálták, és egy szarkofágban jól elásták messze Egyiptomtól, hogy még véletlenül se térhessen vissza rosszalkodni.
Az új Múmia ugyanis jókora katyvasz lett, mivel egyszerre próbál könnyed kalandfilm, moralizáló horror, és monumentális szuperhős-eredetsztori lenni. A különböző irányok viszont inkább kioltják, mint erősítik egymást. Az alkotók láthatóan nem tudtak megküzdeni a kettős feladattal, hogy megidézzék az 1999-es verzió laza humorát és közben lefektessék a Dark Universe-világ alapjait, amely a Marvelt és a DC-t kopírozva ereszti majd egymásnak a Universal stúdió gótikus szörnyeit. Az Indiana Jones vagy inkább A sötét lovag nyomdokain szeretne járni? Ez az a kérdés, amire Alex Kurtzman rendező képtelen megadni a választ.
Pedig van itt minden, mint a búcsúban: viccesnek szánt sidekick, szexi főgonosz, ősi átok, CGI-homokvihar, patkányok, pókok, bogarak, úszó zombik, na és feltámadt templomosok minden mennyiségben. És persze ott van Tom Cruise is, aki megadja a kegyelemdöfést a filmnek. Egyszerre kellemetlen és szórakoztató azt figyelni, ahogy Cruise görcsösen erőlködik a laza, csibészes sármőr szerepében. Legkésőbb a Trópusi vihar óta tudjuk, hogy a látszat ellenére neki is van humora, de más elmaszkírozott, ordenáré mellékszereplőként ökörködni Ben Stiller paródiájában, mint két benyögött poén között legyőzni egy szörnyet és csak úgy félvállról megmenteni a világot.
Ami csuklóból jön Harrison Fordnak, Bruce Willisnek, Robert Downey Jr.-nak, de még a nagy karizmával aligha vádolható Brendan Frasernek is, az Cruise-nál izzadságszagú. Ilyen az, mikor egy sztár évtizedeken át épített imidzse túszul ejti a filmet. Mintha csak a Mission Impossible szigorú tekintetű és übercool Ethan Huntja próbálná meg előadni, hogy ő is tud laza, hányaveti és cinikus lenni, ha akar. Szinte megkönnyebülünk, amikor a fináléba érve feladja a kínos vicceskedést, és súlyos morális vívódásba kezd arról, milyen felelősséggel jár istennek lenni.
Cruise erőlködéséhez képest Annabelle Wallis csak simán halovány a szőke egyiptológus szerepében, jellegtelen női ellenpontjaként szolgálva a temperamentumos főgonosznak. A legtöbb kraft még Russel Crowe Dr. Jekylljében van, aki amolyan elegáns, brit Nick Furyként mozgatja a szálakat a háttérből, és nyilván nagy jövőt szánnak neki a Dark Universe-világban. Kár, hogy neki is csak arcpirító közhelyeket sikerült a szájába adni a jó és a rossz örök harcáról. Erre az alapkőre nehéz lesz ráépíteni egy sikeres franchise-t, amelynek persze már csőre töltve várakoznak a következő felvonásai (felkészül Frankenstein). A múmia legendája 1932 óta kísérti a mozinézőket a vászonról, ezért a hakniért viszont kár volt visszatérnie a filmtörténet süllyesztőjéből.
A múmia (The Mummy), magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 110 perc. Értékelés: 3/10.
