Kultúra

A kódexmásoló szerzetesek örömmel sajnáltatták magukat a könyvek lapszéleire írt firkákkal

Épp úgy, mint az unatkozó diákok, csak az ő füzeteik jó eséllyel nem élnek majd túl évszázadokat.

Az életüket Istennek ajánló, kolostorba vonult szerzetesekről sokan úgy gondolják, hogy könnyű életük volt, hiszen egész nap csak imádkoztak, és füstölőket lengettek, de ez természetesen távolról sem igaz, hiszen évszázadokon át ők, illetve a legtanultabbak jelentették a kultúra és tudomány fennmaradásának, illetve a tudás átadásának egyetlen lehetőségét.

A legnagyobb felelősség egyértelműen a kódexmásolókon volt, hiszen ők egész napjukat – napkeltétől napnyugtáig, tehát a mécses, vagy gyertyafény közelében a közhiedelemmel ellentétben már nem dolgozó – könyvek másolásával (scriptor), díszítésével (az illuminátor és a miniátor, akik csigákkal küzdő lovagokat, meg másféle fura illusztrációkkal zsúfolták azokat tele), azok hibáinak javításával (korrektor), illetve könyv formába kötésével töltötték, így rajtuk múlt, hogy a következő generáció is rendelkezni fog-e ugyanazzal a történeti, vagy épp növénytani tudással, mint ők.

Sokan talán azt hihetik, hogy ezek az emberek megállás nélkül, megszállottan dolgoztak, és egyetlen pillanatra sem érezték tehernek a mondatok papírra vetését.

Ez viszont minden kétséget kizáróan nem volt igaz,

ezt pedig semmi sem bizonyítja jobban a fennmaradt könyvek széljegyzeteinél, melyek egyenesen az arcunkba vágják a testvérek gondjait.

Michael Camille Images on the Edge: The Margins of Medieval Art című munkájában egy egész sornyit gyűjtött össze, köztük elég konkrét elégedetlenkedéseket is:

  • Nagyon fázom.
  • Új pergamen, gyenge tinta; többet nem is kell mondanom.
  • Ez egy nehéz oldal, amit még olvasni is megerőltető.
  • Ezt az oldalt nem épp lassan írták!
  • Szőrös a pergamen.
  • Sovány a tinta.
  • Köszönöm, Uram, hogy lassan végre besötétedik.
  • Ó, a kezeim.
  • Na most már leírtam az egészet, szóval az isten szerelmére, adjatok már egy italt
  • Az írás egy elképesztően megerőltető munka. Meggörbíti a hátad, elhomályosítja a látásod, és kicsavarja a gyomrod.
  • Szent Patrik, kérlek szabadíts meg az írástól.
  • Amennyire csalogató egy kikötő a hajósnak, épp ugyanannyira az utolsó sor az írásban.
  • Ez szomorú, ó, kicsi könyv! Eljön majd biztosan a na, mikor valaki a lapjaid fölött azt mondja: “A kéz, aki írta ezt, már nincs többé.”

 

Kiemelt képünk a tizenötödik századi Párizsban készült Le Livre des hystoires du Mirouer du monde egyik, virágokkal teli illusztrációja, amin a nem túl figyelmes szemlélő is első pillantásra látja a szerzetes vörös csizmáját. Is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik