A Hegyi Boldogasszony-templom, Bad Frankenhausen, Németország
A környék sóbányáinak egyike fölé 1382-ben épült templom már 1640-ben elhajlott, de még kiigazították, egy 1908-as földcsuszamlás óta azonban hirtelen újra rohamos dőlésnek indult. 1934-ben a torony függőlegesen kettéhasadt, melyet végül acélkapcsokkal illesztettek össze.
1958-ban már a lebontása mellett döntöttek, tetőszerkezetét eltávolították, gótikus oltárát és orgonáját eladták, az épületet pedig magára hagyták. A bontásra végül szerencsére a következő ötven évben sem került sor: 2011-ben a német protestáns egyház egyetlen euróért megvált tőle, a város vezetői pedig 9-7 arányban (3 tartózkodás mellett) megszavazták a helyreállítást, mely közel egymillió euróba került, a torony pedig 4,76 fokos dőlésével a világ második legferdébbje.
San Giorgio dei Greci (Görög Szent György-templom), Velence, Olaszország
A görögkeleti templomok építése évszázadokon át tilos volt a csatornáiról és lagúnáiról ismert kereskedővárosban, de a XVI. században a görög kisebbség végül engedélyt kapott egy rendház és egy harangtornyos templom megépítésére. A munkák Sante Lombardo tervei szerint kezdődtek meg, befejezésük azonban Giannantonio Chiona nevéhez fűződik.
Harangtornya 1592 óta áll ellen a történelem viharainak, mostanra pedig erősen megdőlt a nyugati irányba.
A római Torre Delle Millizie
A város legrégebbi, ma ötven méter magas lakótornya XIII. századi elkészültétől három évszázadon át nagyúri családoknak adott otthont, katonai fontossága pedig az Angyalvárral vetélkedett.
Egy 1348-as földrengésnek köszönhetően a torony megdőlt, a két felső szintje pedig életveszélyessé vált, így lebontották. 1619-től a szomszédos templomhoz tartozó kolostor tulajdonába került.
A malajzai Teluk Intan eredetileg víztoronyként épült, a japán megszállás alatt őrtoronnyá alakított épülete
A 25,5 méter magas, pagodaszerű épületben XIX. század végi építésekor a város víztartaléka kapott helyet, hogy a száraz évszakban se legyenek fennakadások a város életében.
A kívülről nyolcszintesnek tűnő épület valójában csak három, egyenként öt méter magas szintet rejt.
A Church of St. Mary and All Saints, Chesterfield, Egyesült Királyság
A XIV. századi épület tornya teljes egészében ugyan nem dől, csúcsa azonban egyszerre dől és 45 fokban csavarodik is.
Az 1362 körül elkészült részt minden bizonnyal nem tapasztalt mesterek készítették, de a jelenség igazi oka a szerkezetet borító ólom, hiszen a napfény csak az egyik oldalát éri, a hőtágulásbeli különbségek pedig egyszerűen megcsavarják a tetőt.
A német Suurhusen gótikus temploma
A vöröstéglából épült templomot a XV. század közepén megrövidítették, hogy maradjon hely egy toronynak, ami mára már 5,2 fokkal dől az eredeti állapotához képest, ezzel pedig a világ legferdébb, építésekor még egyenes tornya.
A dőlés oka pofonegyszerű: az egykor mocsaras területen tölgyfák tucatjait vágták ki, a templom pedig a földben maradt törzsdarabokra és gyökérzetre épült. Ezzel nem is lett volna gond, hiszen a famaradványok konzerválódtak. A XIX. században aztán rendezték a területet, a mocsarat lecsapolták, a fák csonkjai pedig rohadni kezdtek, egy idő után pedig egyszerűen semmivé foszlottak a torony alatt.
A hollandiai Delft Öregtemploma (Oude Kerk)
Protestáns gótikus templomok nem tűnnek fel minden európai város utcáiban, de Hollandiában ezek jóval gyakoribbak, így az 1246-ban felszentelt, Delftben álló Szent Bertalan-templom is erre a sorsra jutott.
Hetvenöt méter magas, 1325-1350 közt elkészült tornya a gyenge alapok miatt minden bizonnyal már a reformáció idején dőlt, mára pedig már határozottan a szomszédos csatorna felé indult.
A Velencéhez tartozó Burano szigetén álló Chiesa di San Martino harangtornya
A XVI. századi templomot többször építették át, mai alakját 1645-re nyerte el.
Ötvenhárom méter magas, különálló tornyát Andrea Tiralinak köszönheti, építése 1703-1714 között zajlott.
Az Asinelli és a Garisenda, Bologna lakótornyainak két legismertebb darabja, melyet sokszor egyszerűen csak A két toronyként emlegetnek
A város a XII.-XIII. században – egyelőre nem nyilvánvaló okból – lakótornyok sokaságával volt tele, így nevezhetjük akár ős-Manhattannek is.
Egyes tudósok szerint akár száznyolcvan is lehetett belőlük, mára viszont alig egy tucat túlélőjük magasodik az évszázados házak fölé. Jó részüket még a XIII. században lebontothatták, mások börtönként, otthonokként, vagy katonai tornyokként maradhattak fenn. Bontásaik a XIX. században is folytatódtak, sőt, az Artensit és a Riccadonnát 1917-ben, egy új városrendezési terv elfogadásakor tüntették el.
Két leghíresebb túlélőjük a 97 méter magas Asinelli, valamint a 48 méteres Garisenda. Mindkettő az 1109-1119 közti időszakban épült, sőt, ezek adták az ötletet a New York-i World Trade Center építészének, Minoru Jamaszakinak is.
A Huzu-pagoda, Tianma, Kína
A Sanghajtól negyven kilométerre, egy hegyoldalban található pagoda 1079-ben készült el, tehát immár 937 éve jelenti a környék képének biztos pontját.
Fotók: The History Blog, Wikimedia Commons, The Long Road To Venice, optikorakel, Ben Sutherland, Sheshan Travel, Bestourism
