Nagy slágerek, Fellini- és James Bond-filmzenék, Nirvana-számok, nagyszerű zenészektől, teljesen kitekerve, ízekre szedve, hatalmas energiával és rengeteg humorral – így jellemezhető leginkább a Sex Mob – szerepel a szervezők által az MTI-hez eljuttatott ajánlóban.
Steven Bernstein a trombita mellett szopránharsonázni is meg akart tanulni (ez a trombita hangját és a harsona játékmódját ötvöző hangszer), erre célra New York City számos kiváló zenészét hívta össze a Masadából, a Lounge Lizardsból, John Zorn és Bill Frisell mellől. A csapat a legendás Knitting Factoryben próbált, közönség előtt.
A kvartett eleinte Bernstein szerzeményeit játszotta, aztán egyre több sztenderdet épített be a programba, John Barry Bond-zenéitől Nino Rotáig, Duke Ellingtontól James Brownig, a Stonestól Prince-ig és a Nirvanáig. A négy nagyszerű zenész próbáin/koncertjein könnyedén és laza humorral szedte ízekre a dzsessz-, a rock- és a poptörténet klasszikusait.
A dzsessz zenészek mindig ezt csinálták. Játszották a jól ismert számokat, és miután mindenki felismerte azokat, a saját képükre alakították. Ezt a szellemiséget hozzuk vissza
– idézte a kommüniké Bernsteint.
A Sex Mob az utóbbi időben elég ritkán koncertezik. Éppen ezért különlegesség, hogy a huszadik évforduló alkalmából rövid időre átruccan Európába, hogy mindössze nyolc koncertet tartson a kontinensen – ezek közül az egyik a budapesti fellépés.
A kvartett ritmusszekciója, Tony Scherr (basszusgitár) és Kenny Wollesen (dob) tavalyelőtt Bill Frisellt kísérve járt Magyarországon, Steven Bernstein évekkel ezelőtt fordult meg az A38-on, most a Sex Mob tagjaiként térnek vissza, természetesen Briggan Krauss szaxofonossal.
A Sex Mob lemezei: Din of Inequity (1998), Solid Sender (2000), Sex Mob Does Bond (2001), Dime Grind Palace (2003), Sexotica (2006), Cinema, Circus & Spaghetti: Sexmob Palys Fellini (2013), Sexmob@20 (2016).
