A hétfőn 80. születésnapját ünneplő Törőcsik Mari azt mondja, a közelmúltban fejezte be Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című filmjének és Kamondi Zoltán Halj már meg! című szatirikus krimijének a forgatását.
Az egyikben tulajdonképpen három mondatom van és ülök egy tolószékben.
Mint az MTI-nek elárulja, Kamondi Zoltán filmjében csak az okozott nehézséget, hogy a forgatáson folyton ott kellett lennie, mivel az egyik főszereplő anyját játszotta, aki mindig a fia közelében van. Mészáros Mártánál sincs nagy szerepe: a két idősíkon, az 1950-es években és napjainkban játszódó történet főszereplőjének öregkori énjét játssza, a fiatalkorit Törőcsik Franciska alakítja.
Nagyon érdekes a történet, Mészáros Márta szép és jó filmeket tud csinálni, ebből nagyon jó film készülhet.
Törőcsik Mari úgy véli, a legtöbb energiája a színpadon van. Jelenleg a Nemzeti Színházban a Brand című Zsótér Sándor-rendezésben játszik, majd szintén Zsótér rendezésében Brecht Galilei élete című darabjában várja újabb feladat. Az öreg Galilei szerepére kapott felkérést.
Pályája korábbi szakaszait felidézve szívesen emlékszik vissza arra, milyen sokat játszott együtt Básti Lajossal.
Amikor bekerültem a Nemzeti Színházba, így visszagondolva, minden feleségét én játszottam.
Szerinte Básti óriási színész volt, csak a tehetségtelenséget nem bírta. Unta, ha tehetségtelen rendező rendezte.
“Engem az Isten a tenyerén hordozott”
Törőcsik Mari szerint ugyan nem voltak megfizetve, ezért rengeteg rossz filmben, darabban, rendezővel is kellett dolgoznia, de legalább 13-14 zsenivel is dolgozhatott együtt.
Másnak – olyan zseniknek, mint Psota Irén vagy Kozák András – egy rendező jutott egész életében. Nekem színpadon nagyon nagy szerencsém volt.
Felidézi, hogy sokáig eltanácsolták a pályától, sokan még akkor sem ismerték el, amikor a Nemzeti Színház hírességei – Bihari József, Makláry Zoltán, Mészáros Ági, Somogyi Erzsi, Básti Lajos – már azt mondták neki, ne törődjön semmivel, mert már jó a színpadon. Szerinte a nagy áttörés a Varsói melódia volt, amit a Katona József Színházban – akkor a Nemzeti kamaraszínházában – játszottak annak az Iglódi Istvánnak a rendezésében, aki az ország egyik legjobb rendezője és legnagyobb színésze volt.
Sajnálom, hogy nagyon ritkán játszott. Elképesztő élmény volt vele játszani.
Törőcsik Mari élete egyik legfontosabb emlékének Ionesco A székek című darabjának Fodor Tamás rendezte előadását tartja, amelyben Iglódival játszott, de meghatározó élményként beszél a Major Tamás rendezésében készült Szecsuáni jólélekről is. Major Tamás, a Nemzeti Színház főrendezője volt a mestere, aki tudta: szükség van arra, hogy ne csak vele dolgozzon, ezért vendégrendezőket is hívott neki. Szívesen dolgoztak vele, mivel filmjei ismertek voltak.
A Nemzeti Színházban indult a pályája, később pedig Schwajda György is őt szerződtette le először az új Nemzetibe.
A Nemzeti Színházba mentem be és onnan fogok meghalni.
Bár Törőcsik Mari azt mondja, neki “a színpad a minden” és nem a film, számos emlékezetes alakítása a filmvászonhoz kötődik. Az 1955-ös legendás Körhintáról úgy véli, az volt az iszonyú szerencséje, hogy Fábri Zoltán rendezte. Nemcsak a vasfüggöny, kulturális falak is léteztek és Cannes-ban Fábri filmje áttörte ezt.
A Körhintának mindenképpen sikere lett volna, de így ezt az őrjítő nagy első sikert Fábri vitte el, ezután jött a többi jó keleti film. A Déryné, hol van? című filmért megkapta Cannes-ban a legjobb női alakítás díját 1976-ban, de ez csak egy “kishír” volt Magyarországon, a Film Színház Muzsikában egy fél sort kapott, a rendező, Maár Gyula nevét le sem írták.
Törőcsik Mari arra a kérdésre, hogy újra ezt a pályát választaná-e, Bessenyei Ferencet idézi, aki egyszer azt mondta: “Én nem tudom milyen az, ha valaki nem színész”.
Nekem szép és gazdag életem volt.
Törőcsik Mari örül, hogy 80. születésnapján gálaesttel köszöntik a Nemzetibe.
Természetesen nagy öröm, ha megünneplik a 80. születésnapomat. Azt mondták, hogy lesz sok meglepetés.
A művésznő arra a kérdésre, mit kíván a születésnapjára, így válaszol:
szeretetet, amit meg is kapok, hál’ istennek.
Törőcsik Mari különleges előadással készült 80. születésnapjára. A nyáron kezdte Az öreg és a tenger című produkció próbáit Anatolij Vasziljev rendezővel, ám orvosai tanácsára végül nem vállalta a novemberi bemutatót.
Aurora Borealis – Északi fény
Mészáros Márta filmjének hátterében egy “apátlan nemzedék”, a “háborús gyerekek” identitásválsága áll. A történet főhőse Mária (Törőcsik Mari) az ötvenes években disszidált, Bécsben telepedett le, és már idősen, a férje halála után tér vissza a falujába. Amikor kórházba kerül, a lánya, Olga véletlenül rájön, hogy titkok lappanganak a múltban, és nyomozni kezd.
A főszerepet Törőcsik Mari játssza, zseniálisan.
Ezt mondta a rendezőnő, aki nem is kezdett volna játékfilmben gondolkodni nélküle.
Közös életet, évszázadot élünk meg, sok mindent tudunk egymásról, a forgatáson szavak nélkül is megértjük egymást.
Amikor a kómából magához térve, a drámai pillanatokban végül elmondja a lányának a történetet, Mari tényleg percekig csodákat csinált, más senki nem tudta volna ezt eljátszani.
Idézte fel Mészáros Márta. Törőcsik Mari 2008 őszén, újraélesztését követően kómába esett és hetekig intenzív ellátást igényelt.
Díjak
A Törőcsik művészetét elismerő díjakat felsorolni szinte lehetetlen. 1959-ben Balázs Béla-díjjal, számos nagy nemzetközi fesztiválon a legjobb női alakítás díjával tüntették ki és életműdíjat kapott 1994-ben a Magyar Filmszemlén. Kétszer tüntették ki Jászai Mari-díjjal (1964, 1969) és Kossuth-díjjal (1973, 1999), 1971-ben érdemes művész, 1977-ben kiváló művész címet kapott. 2000-ben a Nemzet Színésze lett. A Prima díjat 2003-ban, a Prima Primissima Jubileumi díját 2007-ben kapta meg. Többször is elnyerte a Színikritikusok Díját, legutóbb 2010-ben. 2011-ben a Színházi Kritikusok Céhének életműdíjával, 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki, idén Kölcsey Ferenc-emlékplakettet kapott. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
