Talán mindenkinek megvan a kép, ahogy Jónás próféta kucorog a cet gyomrában, vagy ahogy elnyeli őt az óriási állat. De hogy került oda, és miként szabadult? Egy szép mese a Bibliából, aminek a végén mindenki boldog. És ma van Jónás napja.
A történetet Jónás könyvében találjuk, amely nevét a szokásostól eltérő módon nem szerzőjéről, hanem főszereplőjéről kapta. Tudományos hátteréről annyit, hogy keletkezési idejét a Krisztus előtti V-III. századra teszik. Az isteni irgalmat fejezi ki, amelyben nemcsak Izrael fiai, hanem a Föld minden népe részesül. Ja, és nem halazzuk le a ceteket, kérdéses óriási tengeri állat az ószövetségi Jónás könyve Károli Gáspár fordításában halat ír. A cet szó az Újszövetségben, Máténál szerepel, és persze sok modern feldolgozásban.
Elszaladt az Úr elől
A történet szerint pedig az Úr egy napon így szólt Jónáshoz, Amittai fiához: “Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!”
Talán nem tiszteletlenség némi humort felfedezni a Szentírás szövegében, legalábbis a folytatás alapján: “És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől”.
Merthogy Tarsis az ellenkező irányban, a mai Spanyolországban van. Semmi kedve nem volt ugyanis pogányok közé menni hírnökként, közbenjárni azok menekülésében. Nyilván balgaság a Mindenható parancsa ellen lázadni, a Jónást szállító hajó óriási viharba keveredett, a legénység tagjai mind a maga istenéhez fohászkodott.
“Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt. De hozzáméne a kormányos mester, és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!” Így esett, hogy kiderült: az Úr elől menekülő Jónás miatt fenyegeti pusztulás a hajót.
És felragadák Jónást és beveték őt a tengerbe, és megszűnék a tenger az ő háborgásától.
Tegyük hozzá, Jónás maga tanácsolta ezt nekik, hogy saját élete árán mentse a matrózokét.
Másodjára jó irányba indult
“Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.” A próféta nagyon megijedt, mondhatni megtört, az Úrhoz fohászkodott szabadításért a hal gyomrában. “És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. És lőn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor is, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, a mit én parancsolok néked.”
Talán nem csoda, hogy Jónás ezúttal egyenesen Ninivébe ment, ahol fennen hirdette: “Még negyven nap, és elpusztul Ninive”! A város pedig bűnbánatot tartott, zsákba öltözött, hamuba ült és böjtölt mindenki a barmoktól a szolgákon át a királyig.
És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.
Példa a tökkel
Jónás viszont meglehetősen kiakadt Isten döntésén, ő maga nem kegyelmezett volna a bűnösnek. Dühösen korholta az Urat, azt mondta, azért futott először Tarsisba, mert tudta: “irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó”. Elhagyta a várost, letelepedett a sivatagban.
Isten pedig tököt növesztett Jónás fölé, hogy megoltalmazza a gyilkos napsugaraktól, aminek a próféta szerfelett megörült. Másnapra férget rendelt, ami elpusztította a tököt, Jónás pedig bágyadtan feküdt a kínzó hőségben, haragudott az Úrra és inkább a halált kívánta.
Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett: Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!
Komoly tanmese volt ez a történet a maga korában irgalomról a megtért bűnössel szemben, az Istenhez való hűségről, és figyelmeztetés a szövetséget megtartásáról Izrael népe számára.
