A reformkor során többször merült fel egy pesti országház építésének gondolata, de a megvalósításra még majdnem száz évet kellett várni, hiszen a Steindl Imre tervei alapján felépült, a világ harmadik legnagyobb parlamenti épületének számító Országház tizenkilenc évnyi munkát követően 1904-re készült el.
A Pollack-féle terv, 1839-1840, amely leginkább a firenzei reneszánsz palotákra (mint például a csodás budapesti másolattal is rendelkező Palazzo Strozzi-ra) hasonlít

Van der Nüll és August von Sicardsburg az 1844-ben kiírt első pályázatra beküldött terve
Wilhelm Stier gótikus terve 1844-ből, amely a lipótvárosi Új piac terén (mai Erzsébet téren) épülhetett volna fel

Wieser Ferenc a régi Füvészkertbe megálmodott épülete, 1861
Otto Wagner az 1882-es tervpályázatra beérkezett, díjazott munkája. Tervezésében egyes források szerint az akkor Wagner irodájában dolgozó Kallina Mór és Bernt Dezső is részt vállalt.


Hauszmann Alajos (Patres conscripti jeligéjű) neobarokkot és neoklasszicizmust árasztó, 1882-ben készült munkája, amely nem Duna-parton álló, hanem a Nádor utca felé nyíló épületet javasol.
Ferdinand Fellnerés Hermann Helmer, Közép-Európa legnagyobb színházépítő cégének tulajdonosai nem tudtak egészen elszakadni a szakterületüktől, így talán jobb is, hogy nem a Moriamur pro rege nostro (Haljunk meg királyunkért!) címet viselő, 1881-es munkájuk kapta az első díjat.

Schickedanz Albert és Freund Vilmos Alkotmány II. jeligével beérkezett rajza

Gerster Kálmán ugyanerre a nagy pályázatra érkezett, Egyesült erővel néven futó munkája méretétől eltekintve elnyerte a bizottság tetszését, bár a mai Országgyűlés méretét és helyigényét tekintve bőven elég lett volna egy ekkora épületet a Duna-partra helyezni.

A pályázaton Palóczi Antal terve volt az egyetlen, amelyben az építész nem törekedett a szimmetriára, a bírálók viszont emellett a térpazarlást és az üléstermek egymástól való túl nagy távolságát kifogásolták.