Jött az értesítés a Facebookon: XY meghívott Women Stand-Up Comedy eseményére: NőStények. Nem volt kérdés -> Csatlakozás/Join.
A helyszín a Kis Á, egy belvárosi szórakozóhely (a Szabad az Á szellemi utódja), annak is a pincehelyisége, menő színes, világítós színpaddal, diszkógömbbel. Már az előadás előtt húsz perccel látszik, hogy tumultuózus jelenetek következnek, és valóban: az emberek asztalokon, szőnyegen üldögélnek, egymás auráját abuzálva, barátságosan a vadidegenek oldalának dőlve – mint azokban a hittérítős színes romantikus képregényekben, amelyekben a végén a tigris összespanol az őzikével.
Pleszkán Écska műsorvezető (a továbbiakban: a Madám) szavaiból kiderül, a kissé kényelmetlen körülményeket (azon kívül, hogy rohadt sok ember van egy icipici helyen) az okozza, hogy az augusztus végi nagy pesti monszun a Kis Á-t sem kímélte, és az újrakartonból készült praktikus ülőkék életüket vesztették :(
Újabb nézők érkeznek (köztük egy-két dumaszínházas prominens), majd újabbak és még újabbak, akiket innentől már csak hallgatóknak nevezhetünk, lévén, hogy kiszorultak a teremből.
Kezdődik.
Écska (aki egyébként énekesnő és bábművész, de erről majd később) konferál, három stand-up komikát jelent be – Papp Helgát, Csányi Erikát és Tomay Trixyt (amúgy még a csapat tagja Burszán Vera és Balogh Anna is, de ők ezen az estén nem léptek fel).
Ami elsőre a legfurább: a lányokon (legalábbis többségükön) nem látszik, hogy izgulnak. Ez leginkább azért megdöbbentő, mert alig néhány fellépésen vannak túl. Oké, színészmúlt, meg minden, de kiállni és stand up-olni azért más.
A fellépőkről (legalábbis többségükről) az is elmondható, hogy viccesek; a stand-up comedy műfajában ez határozott előny. És ha már kezdőként – hiszen humoristakarrierjük még csak nemrég indult – ilyenek, az pompás előjel.
PLESZKÁN ÉCSKA (A MADÁM)
Kimondhatjuk, hogy jól sikerült?
Szerintem nagyon. Teltház, nevetés, taps.
Te találtad ki, hogy kellene egy stand-up comedy csapat, csak csajokkal?
A Debreczeni Produkciós Iroda vezetője keresett meg; tudta, hogy színházi-színpadi ember vagyok, és felkért, hogy segítsek a castingban.
És jöttek a lányok-asszonyok csőstül?
Három hét alatt nyolcvan-kilencven lányt hallgattam meg; később további húszat. Közülük választottam ki azt az ötöt, aki most a csapat tagja.
Nehéz elképzelni egy ilyen válogatást. Eléd álltak, mint az éneklős tehetségkutatókban, és vicces sztorikkal traktáltak?
Azt kértem, hogy meséljenek kicsit magukról, és készüljenek egy 3-5 perces stand-up produkcióval.
Javasoltál témát?
Nem, csak annyit, hogy női stand-up ide vagy oda, nem kell, hogy minden sztori a műkörömről és a fodrászról szóljon. Szerettük volna elkerülni a sztereotípiákat.
Egyes népszerű sztárkeresőkben az is szempont, hogy a jelölt hogy néz ki. Itt milyen kritériumok számítottak a humorfaktor mellett?
Azt szerettem volna, hogy fazonok legyenek. És lehetőleg több különböző karakter kerüljön a csapatba. Azt hiszem, ez sikerült is: van anyakönyvvezetőnk, banki dolgozónk, dívánk.
Szót fogadnak neked?
Hallgatnak rám, szeretjük egymást. Azt mondják a lányok, hogy finoman, nem agresszívan instruálom őket, de azért őszintén elmondom a véleményem.
Azt is figyeled, melyik poénjukra hogyan reagál a közönség?
Persze.
És utána elemeztek, mint az edző a csapattal a meccs után?
Mindig. Átbeszéljük, melyik poén ült, melyiken kéne változtatni. De amúgy is rendszeresen leülök mindenkivel egyenként, és az utolsó hangsúlyig átrágunk mindent. A fellépések előtt mindenki elmondja a többiek előtt is az anyagát.
Korábban volt kapcsolatod a stand up-pal?
Bábkészítő-bábszínész vagyok. Ott ugyanúgy szerepet kapnak a gegek, a spétek, ez a stand up-ban is működik.
Egy régóta sikeres műfajba kapcsolódtok be. Mi volt a stratégia?
Nem utánozni szerettük volna az eddig látottakat-hallottakat, inkább kicsit újraértelmezni, új alapokra helyezni a műfajt, hiszen nálunk csak nők lépnek fel, és ez eléggé speciális. Úgyhogy megpróbáljuk azt elmondani, hogy mit gondolunk mi a dolgokról.
Hány lányt futtatsz?
A kemény magban öten vannak.
Akkor ma miért csak hárman léptek fel? Ez a még keményebb mag?
Neeem. Süti (Burszán Vera) betegség miatt nem állt színpadra, Balogh Anna pedig épp külföldön van, de legközelebb már ők is lesznek.
A Kis Á egy belvárosi alternatív klub és szórakozóhely; eddig is ilyen helyszíneken léptetek fel?
Nem, teljesen vegyes az eddigi kép: falunapok, önkormányzati rendezvények – arra pont jók voltak, hogy kipróbálják magukat a lányok.
Nem szólogattak be nekik a helyi macsók?
Az a durva, hogy nincs ilyen „mutasd a bugyidat!”- jellegű bekiabálás, még a részegektől sem. Úgy tűnik, tetszik az embereknek, hogy ilyen nagydumás csajok magyaráznak nekik.
Van tabutéma?
Nincs. Például, érdekes módon, sokat politizálnak a lányok, megmondják a véleményüket. De azt is finoman, nőiesen, kedves iróniával teszik, szóval nem lehet rajta megsértődni.
Még nem kaptál kedvet a nagy instruálgatás közben? Előfordulhat, hogy a színpadra perdülsz?
Megfordult már a fejemben, de még nem volt rá precedens. Énekesnőként amúgy is mindig középpontban vagyok, úgyhogy jobban szeretem a szorgos háttérmunkás szerepét: a basszusgitározást, a bábkészítést vagy épp ezt a madámkodást.
A LÁNYOK (CSÁNYI ERIKA, PAPP HELGA, BURSZÁN VERA „SÜTI”)
Munkanapokon nyolctól négyig mit csináltok?
CSE: Bankárkodom.
PH: Életművészkedem. Foglalkozom drámapedagógiával, vezetek egy egyesületet, néha statisztálok.
BV: Anyakönyvet vezetek.
Mit ad a stand up, azon kívül, hogy lehet viccelődni?
PH: Fontos szócső tud lenni. Elég sok a fontos téma, amiről beszélni kell, és nekünk van is mondanivalónk.
Era anyagában például csak úgy röpködtek a felcsútozások és a mészároslőrincezések.
CSE: A női stand-up ne csak a fogyókúráról és a cicikről szóljon. Eleinte kerültük a kényesebb közéleti témákat, mostanában viszont örömmel nyúlunk hozzájuk. Van, amivel kicsit féltem előállni, ilyen például a bevándorlás kérdése. De végül mertem, és a nézők értették, jól is fogadták.
Era, ha megengedsz egy kritikát: a politikai blokkból hiányoltam az ellenzék fikázását.
CSE: Nagyon szívesen ekézném őket, de még erre sem elég jók; semmi olyasmit nem csinálnak, amiről lehetne beszélni.
Van, amivel nem ér viccelni? Mostanában történnek olyan események, amiket nehéz humorosan megközelíteni.
BV: Az amerikai stand up-ban gyakori, hogy a fellépő inkább a véleményét, nézeteit fejti ki, amihez a humor csak eszköz. És miért ne mondhatnám el a színpadon, hogy aki szerint örömteli, hogy menekültek halnak meg egy furgonban, az egy szar ember. Sőt nem is tekinthető embernek.
Nem okoskodik otthon a férj / barát, hogy miről humorizáljatok?
CSE: Én kikérem a férjem véleményét. Mondtam neki, hogy nyugodtan szóljon, ha valami béna. És akkor elkezdte, hogy „ez se olyan jó, meg az se”, úgyhogy mondtam neki, hogy ezt akkor most be lehet fejezni.
Kellemetlenkedő nézők?
CSE: A legelső fellépésemen egy falunapon már a színpadon voltam, amikor egy kisfiú közbeszólt: „zenélni fogsz vagy stand up-olni?” Amikor válaszoltam neki, azt mondta: „akkor kezdd már el!”. És lelőtt vízipisztollyal.
Mi jön most, hogy már a pesti premier is megvolt?
BV: Sok gyakorlás. Szeretnénk a karácsonyi időszakban céges rendezvényről céges rendezvényre járni.
Hogy dőljön a lé?
BV: Egyrészt. Másrészt elérni, hogy a kedves nézők sírva röhögjenek.
PH: És hogy a nagyobb rendezvényekre már kifejezetten miattunk jöjjenek az emberek.
CSE: És hogy legyen még sok ilyen est, mint a mai.
