„Személyiségi hibám, hogy túl sok mindennel foglalkozom.”
Egy néhány évvel ezelőtti portréinterjúban mondta ezt magáról a genetikus. És valóban. 1959-ben szerzett diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Válogatott focista akart lenni igazán, aztán egy Hepatitis-fertőzés után nem bírta a tempót.
A hetvenes években mint televíziós sztár robbant a köztudatba. Egy interjúban azt mondta, azért kezdett a genetikával foglalkozni, mert részt vett egy továbbképzésen, amelyet dán szakemberek tartottak, és rájött, hogy a genetika kínálja a legjobb lehetőségeket a magzatok életének megmentésére. Ő volt az, aki kidolgozta a genetikai tanácsadás úgynevezett magyar módszerét.
Fotók: Pál Anna Viktória
Ő volt az, aki először tudományosan igazolta, hogy a folsav szedése a fogamzás előtt és a terhesség első három hónapjában csökkenti a velőcsőzáródási rendellenesség előfordulását. Sokat harcolt, hogy mindenki hozzájusson a B9 vitaminhoz. Sok helyen sikerült is. Számos dél-amerikai országban a lisztbe keverik a vitamint, de itthon nem sikerült átverekednie magát a bürokrácián. Sajnálta is.
Sok elismerésben részesült. Semmelweis-díj, kétszeres Markusovszky-díjas, SZOT-díjas, Ifjúsági-díjas, Kiváló Orvos, Fényes Elek Emlékérmes. Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti kereszt, no meg az USA Fejlődési Rendellenességek Megelőzése Bizottságának díja. És megkapta a Kennedy-díjat, amit
rajta kívül például Teréz anyának ítéltek oda.
Egy azonban nagyon hiányzott neki, és talán meg is érdemelte volna: a Nobel. Egyik ismerője azt mondta a Hír24-nek, úgy vágott neki a tudományos munkának, hogy ezt megszerzi.
„Nem fogtam fel, hogy ez egy mennyire bonyolult probléma”
Amikor a Kennedy-díjat megkapta, akkor biztosították róla, hogy támogatják a Nobel-jelölést is. De aztán jött egy botrány és ez szertefoszlott. A 90-es évek derekán több nehéz anyagi helyzetben lévő magyar nő a tengerentúlon szülte meg és adta örökbe gyermekét, amiért a vád szerint 1-8 ezer dollárt kapott. Az ügyleteket az Egyesült Államokból Gáti Marianna magyar származású amerikai-magyar állampolgár irányította. Ez volt az a botrány, ami a lehető legtávolabb lökte a Nobeltől. Később erről az örökbefogadási ügyről azt mondta, nagyon fáj neki, hogy arra senki nem emlékszik, hogy 70 magzat életét a biztos abortusztól mentette meg. De hibázott.
„Nem fogtam fel, hogy ez egy mennyire bonyolult probléma, nem gondoltam, hogy van olyan, hogy egy roma magzatot Magyarországon nem lehet örökbe adni. Nem gondoltam arra, hogy miután leállítom, mégis csinálják tovább a munkatársaim a hátam mögött. Mint vezető ezért én felelősséggel tartozom.”
Ezt írta a halálról a Születésünk titkai című könyvében:
„Félünk a haláltól. S a halállal szemben a halhatatlanság lehetőségével áltatjuk magunkat. A fáraók piramisokat építettek, a költők ódákat írtak, a mérnökök Eiffel-tornyokat szerkesztettek. A társadalmi halhatatlanság azonban sajnos, csak kevés embernek adatik meg. Van viszont a halhatatlanságnak egy hétköznapibb, de sokkal emberibb megnyilvánulása: a gyermek, a gyermekek. Hiszen gyermekeinknek átadjuk kromoszómáinkat és génjeinket, személyes nézeteinket, elveinket, tudásunkat. S gyermekeinktől remélhetjük megvalósított terveink és tetteink folytatását, elvetélt reményeink megvalósítását-s így, akinek gyermeke van, az tulajdonképpen halhatatlan.”
