Kultúra

A két mesterlövész [filmpremier]

Arról van ebben a filmben szó, ami a férfiakat irányítja. Nem. Nem a ragyogó elméjük. A közkeletű vélekedés szerint valami más.

Filmforgalmazóknál, gondolom, külön pályázatot írnak ki arra, hogy ki tud külföldi filmek eredeti címe helyett egy másikat kitalálni, és az nyer, aki a legnagyobb kreténséggel áll elő. A két mesterlövész talán még a szokásosnál is hülyébb cím egy olyan filmhez, amelyben minden van, csak mesterlövészet nincs, még átvitt értelemben sem.

Inkább az ellenkezője. Középkorú férfiak, akik elviselhetetlenül akarnak egy jó nagyot. És nem a feleségükkel, aki odahaza a gyereket őrzi. A francia szkeccsfilmben csodás színészeket – elsősorban az európai csillagnak számító

Gilles Lellouche-t, és az idei Oscarja után immár világsztárként jegyzett Jean Dujardint – látunk különböző szerepekben, a szex-szel oly módon komédiázni, hogy azért olykor torkunkon akadjon a nevetés, és megérezzük a melankóliát a sűrűn csattanó poénok mögött.

Két, férfiúi önigazolást alkalmi kalandok hajszolásában kereső nőcsábász végül egymás (hogy is mondjam?) karjaiban köt ki. A dögunalmas vidéki konferencián egy országos balfék egyre hevesebben s igényeit egyre lejjebb adva keres valami ágyba vihető asszonyszemélyt, míg végül nem csak felsül, de röhög is rajta mindenki. A menő fogorvos nem tudja tartani a lépést tizenéves szeretőjével s megtörten kuncsorog haza mindent pontosan látó feleségéhez, mikor szeszélyes Lolitája már minden padlót feltörölt vele. Egy pár azt képzeli, büntetlenül lehet őszinte egymáshoz, és egy piciny félrelépésről való beszámoló majd nem fogja romba dönteni a kapcsolatot. És így tovább. Hosszabb darabok és egészen rövid, egyetlen, de tökéletes csattanóra felépített etűdök.

A hűtlenség témakörében vagyunk látszólag, azonban a film, bármennyire humorba mártja is sikamlós témáját, nagyon pontosan fogalmazva eljut ahhoz, ami az egész mélyén van: a szégyenig. Ezen nevetünk csukladozva: a megszégyenülésen, a megszégyenülés elkerüléséért folytatott hiábavaló küzdelmen, az átlátszó játszmákon, a magyarázkodás, önfelmentés és önáltatás ellenállhatatlanul viccesnek bizonyuló, egyszersmind zavaróan ismerősnek tűnő fordulatain.

Merthogy, a közkeletű (kell-e mondanom: pajzán) vélekedéssel szemben ez: vagyis a veszíteni nem tudás irányítja a férfiakat.

Ajánljuk: azoknak, akik akarnak egy jó nagyot (nevetni).

Nem ajánljuk: prűd embertársainknak.

TPP

Les infideles – színes, feliratos francia szkeccsfilm, 2012. Rendezte: Jean Dujardin, Gilles Lelouche, Eric Lartoqau, Michel Hazanavicius, Alexandre Courtes, Fred Cavayé, Emmanuelle Bercot. Szereplők: Jean Dujardin (több szerepben), Gilles Lelouche (több szerepben), Violette Blanckaert (Fanny), Bastien Bouillon (Valentin), Guillaume Canet (Thibault), Célestin Chapelain (Maxime), Aina Clotet (Julia), Vincent Darmuzey (Gaspard). 109 perc. Forgalmazó: Budapest Film

Hazai bemutató: április 26.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.