Kultúra

A legszebb dolog [filmpremier]

Mit számítanak földönkívüliek, dinoszauruszok, kalózkapitányok és terminátorok egy gyerek születéséhez képest? Semmit. Merthogy mindezek nincsenek. Gyerek meg van.

És mit számít az, hogy már sok-sok gyerek volt s lesz is még, ha az a konkrét gyerek, mindig csak az az egy, az most születik meg egyetlenegyszer. És azt a konkrét gyereket konkrét nő hozza világra. Egyáltalán: a világon semmi nincs, ami olyan konkrét volna, mint egy gyerek. És semmi sem hat olyan kijózanítólag a szülőkre, mint az ő születése.

Rémi Bezançon filmje erről a traumatikus kijózanodásról szól. Arról, hogy a nagy és tökéletes szerelmet követő ún. gyermekáldás nem az a giccses-nyálas idill, aminek azt (legyünk őszinték) mindannyian elképzeljük, míg a terhességi teszten meg nem jelenik a csík. Nem aranyos, nem ennivaló a gömbölyödő kismama, a rugdalózó kisbaba, az ügyetlenkedő, de igyekvő kispapa? De, az. Ám legalább ennyire fontos, hogy egyszerre minden átértékelődik. És színt kell vallani: mennyire fontos valójában az ún. hivatás, avagy karrier például egy ragyogó képességű nő számára (mint ebben a filmben); mennyire fontos valójában a szerelem, a társ, a család; mennyi kompromisszumot lehet és kell kötni, mennyi áldozatot kell – mert kell! – hozni. Nem ájtatosan ragyogva a hős szülőként megélt szerepben, hanem váratlan őszinteséggel tiltakozva és átkozódva, és megbánva mindent, és nyugalomért, csak egy perc nyugalomért könyörögve.

A történet banálisabb nem is lehetne: a lángoló szerelemtől a tudatosan vállalt és akart megfoganáson, egy távolról sem kellemes terhességen, majd fájdalmas szülésen át a bébi a szülők számára kimerültséget, elhasználtság-érzést, depressziót majd egymás ellen fordulást hozó első hónapjaiig követjük egy jobb sorsra érdemes emberpár sorsát. A film mégis – vagy épp ezért – izgalmas, szerethető, átélhető. Őszintén beszél a gyermekvállalásról: nem hazudik ugyanis idillt oda, ahol az első boldog mosolyig a test és lélek kíméletlen meggyötretésén át vezet az út. És őszintén beszél a párkapcsolatról is: amelynek alighanem legnagyobb próbatétele az, hogy az ember vajon képes-e – saját egóját legyőzve, életvitelnek gondolt játszmáin túlemelkedve, megtanulván a felelősségérzetet, elfogadást, megbocsátást – magasabb szinten megélni a szerelmet. A film tanúsága szerint ez a legszebb dolog.

Bezançon különös egységbe tudja foglalni a komikus, sőt olykor kifejezetten szatirikus vonásokat és a jóvátehetetlennek látszó, drámai momentumokat. Ezúttal is – mint korábbi, idehaza csak egy francia filmhéten vetített

Hátralévő életed első napja c. nagyszerű munkájában – emberszerű emberek élnek át mindnyájunk számára ismerős helyzeteket. Bölcs életöröm van a francia rendező filmjének minden kockájában. Ritka kincs.

Ajánljuk: volt és leendő kismamáknak, kispapáknak, s mindazoknak, akik nem élhették át a filmben megjelenő élethelyzetet (kihagytam valakit?).

 

Nem ajánljuk: a többieknek (van olyan?).

TPP

Un hereux évenement – színes, feliratos, francia filmdráma, 2011. Rendezte: Rémi Bezançon. Szereplők: Louise Bourgoin (Barbara), Pio Marmaï (Nicolas), Josiane Balasko (Claire), Thierry Frémont (Tony), Gabrielle Lazure (Édith), Daphné Bürki (Katia). 107 perc. Forgalmazó: Odeon.

Hazai bemutató: március 8.

A miniszterelnök-helyettes azt mondta, belátják, hogy a költségvetési vétó a szándékaikkal ellentétesen mind Lengyelországnak, mind az EU többi országának anyagilag is kárt okozna és ezt nem szeretnék.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.