A kutatók kísérletükben azt figyelték, hogyan alakul az alanyok agyi aktivitása, miközben különböző Rembrandt-portrékat mutatnak nekik, amelyekről előzőleg közölték velük, hogy valódiak-e vagy sem. Az eredmények szerint az eredetinek mondott képeknél a vizsgálati személyeket örömérzés töltötte el (ugyanazok az agyi területeik aktiválódtak, amik egy finom étel megkóstolásánál vagy egy fogadás megnyerésénél is működésbe lépnek), ha viszont az alkotást hamisnak állították be, az gyanakvást váltott ki. A reakcióknak a művek eredetiségéhez semmi közük nem volt, ugyanis többször valódi Rembrandtokat mutattak be másolatként, illetve másolatokat valódiként, de a mért adatokat csak az előzetesen közölt információk befolyásolták.
Martin Kemp, az Oxfordi Egyetem művészettörténész professzora szerint az eredmény annyira nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy világszerte mennyien utaznak és váltanak múzeumbelépőt pusztán azért, hogy eredetiben lássanak egy alkotást. A professzor terve egyébként az, hogy a közeljövőben megismétli a vizsgálatot, de az alanyok ezúttal művészettörténészek és más szakértők lesznek.
