Az osztrák Mandelbaum kiadónál megjelent kötetben az elnök országával kapcsolatos álmait írta meg, a mű egyes részei azonban folyóiratokban megjelent cikkekre, egy parlamenti képviselő beszédére és egy főiskolai szakdolgozatra emlékeztetnek, ami újabb zavaró tényező a gyakran nyers és modortalan, bakijairól és helyesírási hibáiról híres Janukovics számára abban, hogy magát nyugati módon gondolkodó politikusként tüntesse fel, amikor országa európai uniós tagságra törekszik. “Egy saját könyv minden elnök karrierjében csúcspont – nyilatkozta a sztorit elsőként megíró Szerhij Lescsenko, az Ukrajinszka Pravda című hírportál riportere. – Janukovics irodalmi önmegvalósítása azonban hétköznapi plagizálásba fordult.”
Az újságíró elmondta: annál a résznél kezdett gyanakodni, amelyben a könyv nem a többi volt kelet-európai kommunista országgal, hanem a távoli Szingapúrral hasonlítja össze az ukrajnai reformokat, és némi kutatás után fel is fedezte a szóban forgó leírásokat a Korreszpondent című ukrajnai hetilap egyik márciusi számában. Rövidesen aztán kiderült: egy másfél oldalas értekezés az ukrajnai politikai pártokba való belépésekről kényelmetlenül azonos egy főiskolai szakdolgozattal, amelyet a Referat.ru orosz esszécserélő portálra tettek fel 2007-ben, a földreformmal kapcsolatos elgondolások Petro Szimonenkónak, az Ukrajnai Kommunista Párt vezetőjének egyik beszédére hajaznak, a 2004-es “narancsszínű forradalomra” való visszaemlékezések pedig egy, a 2000 című hetilapban megjelent írásra emlékeztetnek. Az elnököt leleplező hetilap főszerkesztője, Vitalij Szics ennek kapcsán azt írta a blogjában: “Bárhogyan kér is bocsánatot az elnöki hivatal, a plagizálás ténye nyilvánvaló.”
Hanna Herman, Janukovics tanácsadója ennek ellenére elutasította a plagizálás vádját, amely szerinte az elnök ellen indított “szégyenleten” és erkölcstelen lejárató kampány része. A felelősséget végül Kosztyantin Vaszilkevics, a könyv fordítója vállalta magára, aki beismerte, hogy a lábjegyzetek többségét törölte, hogy olvashatóbbá tegye a könyvet. A kormányhoz tartozó egyik új honlapon Vaszilkevics elnézést kért az ukrán elnöktől és az újságíróktól, akiket hibájával félrevezetett.
