Kultúra

Vagyunk, akik vagyunk [filmpremier]

Dercsényi Dávid
Dercsényi Dávid

2011. 06. 21. 17:58

Horrornak hívják, holott inkább szociológiai látlelet vagy tragédia ennek a mexikói filmnek a műfaja.

Korábban a témában:

Magyarhangya – ebben a kísérletben a közönség dönti el, milyen filmeket akar látni, nem aforgalmazó, vagyis a nézők szerepe jóval aktívabb, mint a hagyományos forgalmazásban. Új ésfontos filmek a mozikért, a filmekért a közösségért, kísérőfilmként magyar ksifilmekkel – bővebbenlásd itt, a Magyarhangya facebook-oldalán. Hajrá, hangya!

Ma Mexikóban a horror a mindennapok része, de az emberi életbe, tétekbe beszüremkedő horror, az emberi hitelű horror már a tragédia nevet viseli a műfajok közt. Ez a film mintha tisztában is lenne mindezzel, eszközeit, történetvezetését tekintve sem követi a horror fő csapásirányait. És ez benne a jó.

Egy láthatóan rossz bőrben lévő ember odalép a kirakat elé, hogy a próbababák előtt haljon meg – így múlik ki a családfő. Otthon három kamasz gyereke és felesége hiába várják, így a nő végül a két fiút küldi ki a piacra, hogy apjuk órajavító standján a tennivalókat ellássák. Ám nem megy minden jól, így egy következő és rejtélyes kérdés követel magának egyre nagyobb szerepet a nyomor határán, de biztos szegénységben élő, immár csonka család életében. 
Jorge Michel Grau filmjében minden szimbolikus kicsit, de inkább szimptomatikus: a horrorba illő részekről is hihető, hogy megtörténhetnek. Tulajdonképpen nincs másról szó, mint akármelyik felnövéstörténetben: ki hogy vegye át a családfenntartó szerepét, milyen érzés kikerülni a gyerekkor (relatív) védettségéből, csak itt minden máshogy és más szinten történik. És Grau nem áltat, nem kecsegtet, ahogy a latin-amerikai irodalom, ő is belefáradt-fásult már a történetbe – nála a kérdés úgy vetődik fel, mikor alakulsz át emberből valami mássá, még ha külsőre pont ugyanúgy is nézel ki, mint addig.

Spirituális zombifilm? Morális emberfarkas-történet? A besorolási kísérletek mág tovább bővíthetőek, egy biztos, a Vagyunk, akik vagyunk minden képkockáján tapintható a szorongás, rávetül az ember sötét oldala, bűzlik a szeretetnélküliség hidege, a bizalmatlanság mérgező gőze. Grau nem a könnyebik utat választja, nem a társadalmat okolja a rosszért, hanem ebben a nagyon egyszerűnek és szimplának tűnő történetben a kígyótojás héjának kirepedésének fázisait mutatja be. 

Míg Hollywood szép bonyolultra, csavarosra csiszolja a történetet, egy japán horror megteremti az atmoszférát, ez a mexikói film kicsit helyrerak – becsüld meg magad, te, a fejlett világ polgára, aki jódolgodban is imádsz panaszkodni. 

Ajánljuk: az ember alkalmazkodó képessége iránt érdeklődőknek és a jó alakítások kedvelőinek
Nem ajánljuk: a filmbéli termékelhelyezés nagy rajongóinak, szegény-fóbiásoknak

 

Somos lo que hay – színes, feliratos, mexikói horror, 90 perc, 2010, rendező: Jorge Michel Grau, forgatókönyvíró: Jorge Michel Grau, zeneszerző: Enrico Chapela, operatőr: Santiago Sanchez, vágó: Rodrigo Ríos, szereplők: Francisco Barreiro (Alfredo), Paulina Gaitan (Sabina), Alan Chávez (Julian), Adrián Aguirre (Adriana), Miriam Balderas (Sheila), Carmen Beato (Patricia), forgalmazza a Cinefil Co Magyarhangya

Hazai bemutató: 2011. június 21.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.