Meghallgatható és megvásárolható:
BEASTIE BOYS: Hot Sauce Committee Part Two
Húsz-harmincévnyi karrier után nem nagyon szokás forradalmat csinálni a zenében – olyankor már csak két út van, paródiává válni vagy intézményesülni. Utóbbi eleve nem sokaknak sikerül, de a Beastie Boys még közöttük is egyedi esetnek számít, ugyanis ha a tipikus intézményesült együtteseket nézzük, azok a Rolling Stones-tól a Motörheaden át a Kraftwerkig mind megöregedtek, miközben legendává lettek, a New York-i hiphop-banda viszont egyszerűen megkövült fiatalon, és úgy maradt. Más szóval hiába harminckét éves a csapat és negyvennégy/öt/hat éves a három tag, kölyökhangon küldik a zeneileg teljesen fiatalos hiphopot legújabb lemezükön, a Hot Sauce Committee Part Two-n is. És a „fiatalos” alatt itt most nem azt kell érteni, hogy „annyira nem is vén kecskék”, hanem tényleg azt, hogy semmi öreges nincs ebben az albumban. Istenigazából még vaskos élettapasztalat és más hasonló dolgok sem, amiket korosabb veteránoktól elvárni szokás.
Jó, persze, a többi emlegetett együttes tagjaihoz képest Beastie-ék egy húszassal fiatalabbak, de ahhoz már az a negyvenpár év is elég, hogy ilyesmit várjunk tőlük, pláne mivel választott műfajukban amúgy sincsenek (még) sokan az igazán vén veteránok. Ráadásul most aztán külön is lenne okuk bölcselkedni, hiszen a lemez azután jelent meg, hogy Adam Yauch felépült a rákbetegségből – de őket valahogy ez egyszerűen nem foglalkoztatja. Mindazonáltal nemhogy nem baj, hogy semmi éltesség nincs a Hot Sauce Committee Part Two-ban, hanem éppen ez a legnagyobb előnye, mert közben gyerekesnek sem lehet nevezni, és a maga módján még valamennyire összegzi is mindazt, amiről valaha szólt ez a zenekar. Épp csak a – másoknak egyébként jól álló, de itt tényleg nem szükséges – visszatekintő-számvető jelleg hiányzik belőle.
Magyarul egyszerűen össze van itt hordva a fojtott hangú és halkan ordító rappeléstől az egyszerű alapokon és a tagok hardcore-múltját idéző megoldásokon át a fifikásabb, elszálltabb témákig minden, ami tőlük elvárható, és a maga időtlenségében üt is az egész, amennyire csak egy ilyen sokadik lemez ütni tud. Ráadásul az is egészen biztos, hogy nemcsak azokat képes eltalálni, akik ott voltak már a Licensed to Ill, vagy akár csak az Ill Communication idejében is, hanem bárkit, mert a hiphop sokat változott az elmúlt évtizedekben, de a Hot Sauce Committee Part Two hangvétele és zenei nyelvezete semmilyen szinten nem mondható idegennek 2011-ben sem. Szóval, ha más régi nagyokat dinoszauruszoknak szokás nevezni, a Beastie Boysék leginkább talán gyíkok, de ez éppúgy pozitív jelző, ahogy a legjobbaknál a dinózás is az, mert csak annyira utal, hogy hőseink továbbra is fürgék és elevenek.
Meghallgatható és megvásárolható:
LAMB: 5
A 2004-ben feloszlott, majd tavalyelőtt újjáalakult Lamb neve kapcsán szokták a drum and basst meg a triphopot is emlegetni, de a duó zenéjére a leghelyesebb jelző mégiscsak a kísérleti elektronika volt. Ezen nem változtat a most megjelent visszatérő album sem, ugyanis öt év szünet ide vagy oda, a 5 semmilyen szinten nem tűnik idejétmúltnak, és alkalmasint egészen izgalmas ötletek is előkerülnek rajta. Érdekes azonban nem egyszerűen ettől lesz, hanem attól, hogy mindeközben újra meg újra elmegy addig a határig, ahol a lakossági-kereskedelmi zene kezdődik, és incselkedik is az átlépésével, de végül inkább mindig villámgyorsan visszatáncol.
Nagy bravúr ez, ugyanis egy olyan hang birtokában, amilyen Lou Rhodes énekesnőnek van, nagyon könnyű átesni a ló túloldalára. A kommersz irányába tett kirándulások egyébként a színes hanghoz méltó módon sokfélék is: a Wise Enough például a vonósokkal megtámogatott csöpögés felé hajlik, az Existential Itch inkább kacér, a Rounds meg hajszál híján valami aloe verás sampon reklámjának ideális aláfestése is lehetne, de Andy Barlow produceri munkája mindig mindent visszaránt, mielőtt baj történne. Egyrészt ugyanis még a leggiccsesebb énektéma alá is kanyarítanak az alapok valami sötét hangulatot, másrészt meg ha lepörög egy-két olyan szám, mint a fentebb említettek, akkor rögön jön rájuk válaszul egy olyan dal, mint a töredezett, zaklatott, kicsit jazzes Strong the Root. Én mondjuk egyáltalán nem bánnám, ha csakis ilyen válaszokból állna a lemez, de ettől még el kell ismerni, hogy a 5 így is (ha nem egyenesen épp ezért) értékes munka, a visszatérés pedig teljesen indokolt volt.
A zenekarnak áprilisban megjelent egy koncertlemeze is, ez szintén meghallgatható:
Meghallgatható:
HARCSA VERONIKA: Lámpafény
Harcsa Veronika mindig elő tud húzni valami rendhagyót a kalapból. Legújabb dobása egy híres magyar költők verseit megzenésítő lemez Lámpafény címmel. Az album mától kapható a boltokban, de a korszellemnek megfelelően előzetesként tartozik hozzá egy háromszámos, online hallgatható kislemez is.
A kislemez itt hallgatható meg.
