Xavier Beauvois munkája nem foglalkozik a mártírrá lett barátok, közülük is legfőként az elöljáró, Christian atya előéletével, aki pedig igencsak kalandos körülmények között vált szerzetessé –(Mohamed nevű) mohamedán barátja az életét áldozta őérte, a keresztényért (Christian) –, s lett éppen egy Algériában működő közösség vezetője. Nem foglalkozik magának a közösségnek a maga korában szokatlan életgyakorlatával: hogy a Tibhirine-ben megtelepedett misszionáriusok teljesen lemondtak mindenfajta térítésről, sőt – amellett, hogy egészségügyi, szociális ellátást nyújtottak a helybéli, természetesen muszlim lakosságnak – közös imákra is sor került, hiszen épp a két, egymással évszázadok óta ellenséges vallás szerint élő emberek közötti együttműködés kialakítását, és az elért béke közös megélését tekintették feladatuknak. Nem esik sok szó a történelmi háttér részleteiről: sem arról, miként fordult vérengző polgárháborúba a szélsőséges iszlamista fegyveresek fellépése előbb a fundamentalisták választási győzelme után a hatalomátvételt megakadályozó hadsereg, majd a polgári lakosság ellen, sem arról, hogy miféle alkudozások folytak a háttérben a túszul ejtett szerzetesek kiszabadításáért.
Mindez ugyanis akkor lehetne érdekes, ha az alkotók ambíciója egy újabb békeharcos szuperprodukció, egy új Gandhi vagy Hotel Ruanda létrehozása lett volna. Beauvois azonban elveti a könnyebb és látványosabb megoldást, és a meg alig ragadható belső folyamatokra koncentrál. Filmje azt mutatja be, ahogyan a lehetőségek megítélése felől kezdetben megosztott, mindössze nyolc tagú közösség minden tagjában megérik az elhatározás, hogy tudatosan vállalják a maradást, s vele a vértanúságot.
A polgárháborúban a lakosság kiszolgáltatott a vallási előírásokra hivatkozó, de ezen előírásokat saját erőszakos hatalmuk megtartása érdekében bármikor megszegő mudzsahedineknek. És a szerzetesek is kiszolgáltatottak. Ráadásul a figyelem is mindinkább rájuk irányul: ugyanis a terroristák célja a külföldiek elüldözése az országból, ők mégis maradnak. Hivatástudatból, önfeláldozásból. Tanúságot tesznek a béke és megértés lehetséges voltáról, akár az életük árán is.
A fanatizmus primitív, a hit egyszerű. A fanatikus őrjöngése azon a téveszmén alapul, amely Istent összekeveri a róla kialakított képpel; a hívő viszont magát akarja isten képére formálni. A fanatikus a kép megvalósítását, az ennek való megfelelést másokon kéri számon; a hívő életét ítélkezés nélkül felajánlja másokért. A fanatikus nem riad vissza a terrortól sem; a hívő tisztában van vele, hogy ahol az erőszak megjelenik, ott Isten nincs jelen. A fanatikus nem törődik a társadalmat érintő szélsőséges következményekkel; a hívő nem hátrál meg a saját életét érintő szélsőséges következményektől.
A filmben kifejeződő állítás ez.
A valóságos, tehát az egzisztenciális, a személyes következményeket a végsőkig felvállaló hit felmutatását kísérli meg, amely a mindennapi munkálkodásban és imádságban, a kis gesztusokban és a nyílt kommunikációban, a figyelő jelenlétben és a szolidaritásban mutatja meg az életszentséget, és nem beszél, sosem beszél Istenről. Dokumentarista szárazsággal követi a történéseket, nem hősöket, hanem esendő és tépelődő embereket mutatva, akik meggyőződésükhöz híven egyszerűen nem tehetnek mást, még ha szeretnének is, mint végigjárják a biztos pusztuláshoz vezető utat, sosem szűnve meg hálát adni azért, hogy ebben a csodálatos életben részesülhettek, s megtapasztalhatták a megélt szeretet örömét. Christian atya hátrahagyott írásában előre megbocsát leendő gyilkosának, s kéri részére Isten, a közös Isten bocsánatát is. Mindebben nincs semmi giccses hevültség és szentimentális szenvelgés, amelynek oly nehezen tudnak ellenállni vallásos témákat filmre vevő alkotók. És nincs benne könnyű ítélkezés sem: Beauvois még a fanatikus gyilkosokban is az embert keresi. Megrendítő film.
Des hommes et des dieux / Of Gods and Men – színes, feliratos, francia filmdráma. 2010. Rendezte: Xavier Beauvois. Szereplők: Lambert Wilson (Christian), Michel Lonsdale (Luc), Olivier Rabourdin (Christophe), Philippe Laudenbach (Célestin), Jacques Herlin (Amédée), Loic Pichon (Jean-Pierre), Xavier Maly (Michel), Jean-Marie Frin (Paul). 112 perc. Forgalmazó: Cirko Film.
Hazai bemutató: január 27.
