Ma kissé profilt váltunk, egyrészt kevesebb játékfilmet ajánlunk, másrészt pedig inkább az estére koncentrálunk – mondhatni, horizontálisan húzzuk szét a kínálatot.
Kezdjünk a világ legunalmasabb műsorával, amit azonban feltétlen meg kell tekinteni, mert az nem lehet, hogy nem látjuk, hol készülnek azok a híres John Deere-kombájnok, traktorok. A National Geographic – róla sem az üzemlátogatás az első, ami beugrik – csatornája úgy gondolta, a főműsoridők legfőbbjébe kell emelnie ezt a médiatörténeti mérföldkövet – 20:00-tól elmerülünk a féltengelyek és fémalkatrészek tengerében, de én titkon bízom egy munkavédelmi gyorstalpalóban is. Gyáróriások: A John Deere üzem
Egy fokkal nagyobb izgalmi állapotot ígér a sport2-n 21:00-kor kezdődő londoni tenisz-VB-mérkőzés Rafael Nadal – Novak Djokovics összecsapása. A világelső leharcolta a nagyon fontos pontokat általában elvesztő, elsiető Roddickot, Djoko pedig Berdychet intézte el, neki kedvez kicsit a borítás is, nem lesz rossz meccs, megígérem.
De ha nem izgat valakit a tenisz, a Filmmúzeumon ugyanekkor, vagyis 21:00-kor kezdődik a Pajzs a résen című közéleti-politikai vígjáték. Amerikának kéne egy háború, de momentán nincs kit megtámadni, az oroszok mással vannak elfoglalva, vagy mégis van remény? Északra van egy böszme nagy ország, evidens célpont. Az 1995-ös film rendezője és forgatókönyvírója nem más, mint Michael Moore, aki azóta átnyergelt a szélsőbalos propagandafilmek műfajára – lehet, hogy nem kellett volna? A rendező szatirikus vénája igen jó, aki egy jót akar nevetni, ne habozzon.
Sport és kacagás – van még óhaj-sóhaj? Hogy?, nem hallom. Szenvedély? Szerelem? Emberi kapcsolatok? Mélységek? Kérem szépen, itt van az m2-n az Esztergályos Károly által rendezett Májusi zápor. A cím egy kínai széplélek számára maga a pornográfia (máshogy állnak ők a metaforákkal), Michael Moore biztos az osztályharcra asszociálna róla, ám a helyzet az, hogy a kettő között van a megoldás: Kaffka Margit novellája egy szerelmi háromszöget mutat be (tessen elolvasni itt), amit a rendező kissé megnaturalizált, vérbővé tett (állítólag van egy pezsgős jelenet. A karika viszont csak 16-os). A szereplők László Zsolt, Ónodi Eszter, Nagy Ilona. Kezdés 21:25.
Már csak az önsorsrontók, a mizantrópok, az örök károgók nem kaptak filmet maguknak, de most megemlegetik. Vannak országok, amelyekről azt szoktuk mondani, Isten elfeledte őket, holott az gazság az, hogy mi feledtük el őket, csak kényelmesebb mindezt Istenre fogni. Haiti ilyen hely – politikai válságoktól tépett, szegény ország, aminek 2010. január 12. földrengés adta meg a kegyelemdöfést. S bár a világ megmozdult a mérhetetlen pusztulás láttán, a hírek özönében gyorsan elmerült a kis sziget, bár sajnos nemrég visszakapaszkodott a címlapokra a kolerajárvány kapcsán. A spektrumon 21:30-kor kezdődő Gyilkos rengés Haitin című dokumentumfilm a földrengés kialakulását magyarázza el, és talán segít, hogy emlékezzünk Haitira megint – és segítsünk rajta, ahogy tudunk.
Ha már szóba hoztam Istent, a mai napig nem értem, hogy a hívőfogyással küzdő, demográfiai gondok ellen harcoló, térítő katolikus egyház miért nem próbál nagyobb erőket megmozdítani a magyarországi cigányság helyzetének javításáért, amikor köztudott, hogy a cigányság jelentős része katolikus (lenne mit tenni, egyszer magam hallottam, ahogy egy nő azt mondta gyerekének az utcán: „Ide fiam mi nem megyünk be, mert ez egy jezsuita templom, mi pedig katolikusok vagyunk”). A meglévő kapcsolatok ugyanis szép történeteket szülnek, ahogy erről az Isten szeme előtt című dokumentumfilm is beszámol (a szegénység és a nyomor mellett): Keserű Judit filmje az alsószentmártoni helyzetet vázolja fel. Kár, hogy ilyesmit csak 0:05-kor vetít a Duna TV.
És akkor jöjjön még egy dokumentumfilm, igaz, ez már tényleg csak fanatikusoknak és pékeknek: A pap, a látnok és az afrikai varázsló című szintén dokumentumfilm az európai városokban fellelhető vallásokat mutatja be, melyek között számos bevándorlók által idetelepített is akad. Az m2 2:30-kor mutatja be (pontosabban ássa el) Edith Van Hove filmjét.
