Tavaly nyáron egy finn autós, a 76 éves Anders Wiklöf a kocsijával közlekedett, de egy ponton a megengedett 50 km/órás sebesség helyett 82-vel hajtott.
Wiklöf azt mondta, éppen elhaladt az 50-es tábla mellett, és előtte még 70-nel lehetett menni, de elismeri, hogy későn lassított, egyúttal „nagyon sajnálja” a történteket.
Bár a 10 napra a jogsiját is elvesztő Wiklöf büntetésébe azt is beleszámították, hogy korábban már kétszer is megbüntették közlekedési kihágásért, alapvetően azért rúghatott ilyen magasra a bírsága, mert egy évi 350 millió eurós árbevétellel rendelkező céghálót irányít.
Egy másik esetben – még 2012-ben – a Nokia egyik akkori vezérét, Anssi Vanjokit 116 ezer euróra büntették, mert Helsinkiben a megengedett 50 km/órás sebesség helyett 75 km/órával száguldott a Harley Davidsonjával (később a fellebbezése nyomán mérsékelték a bírságot).
Amint az idézett példák is mutatják: Finnországban a közlekedési bírságokat az elkövető jövedelmére vonatkozó legfrissebb adatokkal arányosan szabják ki.
A több pénzzel rendelkező embereknek ne legyen joguk kárt okozni pusztán azért, mert könnyen megengedhetik maguknak a bírság kifizetését
– írta az Amszterdami Egyetem honlapján a jog és közgazdaság professzora, Giuseppe Dari-Mattiacci.
Az EU tagországainak több mint a felében, a világon pedig összesen nagyjából 30 országban működik hasonló, jövedelemalapú büntetési rendszer, igaz, nem csak gyorshajtás esetén – írja a Washington Post. Finnország volt az első, ahol ilyen szabályt vezettek be – még 1921-ben –, és nemcsak a gyorshajtásra vonatkozik, hanem például a bolti lopásokra és az értékpapír-visszaélésekre is.
A finn rendszerben a jogsértéséért bizonyos számú napi bevételt kell kifizetni, azaz úgynevezett „napi bírságot” szabnak ki. Ez – leegyszerűsítve – a szabálysértő napi nettó jövedelmének bizonyos százalékát (általában a felét) veszi alapul, és a hatóság – legtöbbször a bíróság – határozza meg, hogy az adott szabálysértés hány napi jövedelmet ér. Finnországban a napi bírságnak az alsó határa hat euró, felső összeghatára nincs, illetve a büntetésbe beleszámítódik számos tényező, például a háztartásban nevelt gyerekek száma is. A bírság maximum 120 napnyi bevételről szólhat.
Egy 2015-ös példával élve: amikor egy évi 6,6 millió eurós (mai értékén 2,6 milliárd forintos) jövedelmű autóst, Reima Kuislát 103 km/órával kapták el a 80 km/órás tábla után, a sebességtúllépésért nyolcnapi büntetést kapott, és ez neki 54 024 eurót (21,5 millió forintot) jelentett. Ugyanezért a vétségért akkor egy évi 50 ezer eurót (20 millió forintot) kereső, gyermektelen sofőr nagyjából 345 euró (137 ezer forint) bírságot fizetett volna a New York Times számításai szerint.
Régen önbevallás alapján szabták ki a helyszínen a bírságot a rendőrök, ma már néhány pillanat alatt lekérhetik a sofőr adatait az adóhatóság adatbázisából. Ezt azt is jelenti, hogy a napi bírság működtetéséhez egy hatékony adózási rendszerre is szükség van, hiszen csak azokat lehet magas bírsággal sújtani, akik nem akarják/tudják elkerülni az adófizetést.
A cikk elején idézett hatalmas bírságok persze szélsőséges esetek (a rendőrség külön nem is gyűjti ezeket az adatokat), ritkán szólnak a hírek hasonló történetekről, ráadásul az sem valószínű, hogy emiatt bármelyik oligarcha a kardjába dőlne. De talán éppen azért akad kevés kiugró eset, mert hatékonyan működik a rendszer elrettenő ereje. A felmérések szerint egyébként a finnek – de más érintett országok polgárai is – támogatják a napi bírság intézményét.
Ugyanakkor a jelenlegi rendszer ellenzői azzal érvelnek, hogy a gyorshajtást túl szigorúan és aránytalanul ítéli meg a finn jog – a túlzott sebességtúllépést bűncselekménynek számítják, nem pedig szabálysértésnek.
Finnország után később más országokban is bevezették a napi sávos rendszerű bírságot – nagyon különböző jogsértések esetében. Akad, ahol lopást, csalást, kábítószer-bűncselekményeket, de olyan is, ahol kisebb szexuális bűncselekményeket is büntetnek így. Emellett bizonyos országokban nagyon széles mozgásteret biztosítanak a bíróságoknak, illetve a hatóságok következetlenül élnek ezzel lehetőséggel – nyilatkozta Elena Kantorowicz-Reznichenko, a rotterdami Erasmus Egyetem jogi iskolájának professzora, a téma szakértője a WaPo-nak.
- Kuislának például 2013-ban volt egy még nagyobb büntetése: 63 448 eurót kellett volna fizetnie, de fellebbezett és végül csak a tizedét, 5346 eurót kellett kifizetnie.
- Svájcban gyorshajtás esetében csak akkor van napi bírság, ha az elkövető extrém módon átlépte a sebességlimitet, vagy rendszeresen követ el szabálysértést. Egy motoros 2010-ben például összesen több mint 1 millió eurós (400 millió forintos) bírságot kapott, igaz, előtte hajtott már 290-nel is.
- Hollandiában nincs napi bírság, de extrém magas büntetéssel szankcionálják a gyorshajtást.
- Nagy-Britanniában 2017-ben vezették be, hogy a járművezetők a heti jövedelmük 175 százalékáig terjedő pénzbírsággal sújthatók a szabálysértés súlyosságától függően, de maximum 2500 fontig (1,2 millió forintig).
- Németországban is van napi bírság több esetben, így például a sebességhatár túllépésekor, de meglehetősen alacsony mértékű, illetve bizonyos autópálya-szakaszokon nincs is sebességkorlátozás az országban.
Egy visszaeső gyorshajtó pedig több országban – így Franciaországban, Finnországban, Spanyolországban és Németországban – is akár szabadságvesztéssel is sújtható.
Magyarországon is létezik a napi bírság, de gyorshajtás esetében nem szabható ki, csak a szabadságvesztés alternatívájaként, és nem is nagyon élnek ezzel a lehetőséggel a bíróságok.
Tavaly a Totalcar megbízásából készült egy felmérés, amely azt mutatta, hogy
Ennél azonban jobb ötletnek vélték a jogosítvány azonnali elvételét hosszabb időre (45 százalék), míg 11 százalék a jármű átmeneti elvételét tartaná a legalkalmasabbnak ilyen esetekben.
A cikk emellett emlékeztet arra is, hogy még a legkirívóbb esetben is maximum 468 ezer forint lehet a gyorshajtásra kiszabható bírság (ez a cikk írásakor 390 ezer volt még), az Árpád hídon történt tragédiában vétkes sofőr ehhez képest 435 ezer forintért vett egyedi rendszámot.
Norvégiában nagyon szigorúan büntetik a gyorshajtást, az Atlantic szerzője azt írta 2022-ben, hogy 50-es sebességnél 71-gyel haladni akár az éves jövedelem 10 százalékába is kerülhet. Igaz, online havi 50 koronás részletfizetéssel is ki lehet egyenlíteni. Egy 2019-es ottani felmérés arra jutott, hogy szinte mindenki tartózkodik a gyorshajtástól a komoly bírság miatt.
Mindemellett létezik egy jogfilozófiai gondolat, amely szerint a jogsértőknek kellene állniuk a jogsértésük megállapításához szükséges eszközöket – gyorshajtás esetén például a traffipaxokat és a közúton szolgáló rendőrök fizetését, hogy az állam másra költhesse a jelenleg erre fordított pénzt.
Wiklöf is úgy nyilatkozott – a sajnálkozáson túl –, hogy
úgy hallottam, a kormány másfél milliárd eurót szeretne spórolni a finn egészségügynek. Remélem, hogy a pénzem segít betölteni ezt az űrt.
