Függetlenül attól, hogyan végződik a háború Izrael és a Hamász között, biztosra vehető, hogy a Gázai övezetben új kormányzati rendszerre lesz szükség. A 2023. október 7-ei terrortámadást követően az izraeli kormány és társadalom számára tolerálhatatlanná vált a radikális palesztin mozgalom 2006 óta tartó gázai uralma. Magától értetődő lenne a Palesztin Hatóság visszaengedése, Izrael ugyanakkor ezt a szervezetet is elutasítja, a többi között a nagymértékű korrupció és a radikalizálódás elősegítésének vádja miatt.
Ennek megfelelően ha a Benjamin Netanjahu vezette kormány el akarja kerülni a káoszt Gázában – és nem mellesleg meg akarja osztani az újjáépítés költségeit – szüksége lesz más szereplőkre, amelyek hajlandók szerepet játszani a terület jövőjében. Több állam, így Egyiptom, Jordánia, Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok is befolyással lehet arra, hogy mi történik Gázában. Ahhoz azonban, hogy valaki kulcspozícióba kerüljön, két dologra mindenképp szükség van:
- politikai akaratra
- és pénzügyi erőforrásokra.
Mindkettővel pedig kevés ország rendelkezik, közülük két Perzsa-öböl menti állam emelkedik ki: Katar és az Egyesült Arab Emírségek.
Két hasonló állam, eltérő külpolitikával
Első ránézésre a két kis Öböl-menti országot könnyű egy kalap alá venni: európai szempontból autoriter politikai kultúrával rendelkező monarchiák, amelyek a kőolaj- és földgázexportra szakosodva modernizálták gazdaságukat az elmúlt évtizedekben. Szoros biztonságpolitikai kapcsolatot tartanak fenn az Egyesült Államokkal, ugyanakkor különböző puhahatalmi és gazdasági eszközökkel önállóan is kiterjedt befolyást építettek ki a Közel-Keleten és a világon.
A két állam vezetése azonban eltérő külpolitikai stratégiával rendelkezik, ami Izrael és Palesztina kapcsán kifejezetten látványos. Egyrészt kettejük közül csak az Emírségek normalizálta a viszonyát Izraellel. A 2020-as Ábrahám-megállapodásokkal a regionális stabilitást és az üzleti lehetőségeket prioritásként kezelő, Abu-Dzabi vezetett föderáció nyílt politikai és gazdasági kooperációt épített ki a zsidó többségű országgal, és feltételezhetően összekötőként is szolgál közte és az arab világ többi országa között.
