Megállapodtunk a végső részletekről a Spanyolországban élő románok kettős állampolgárságának ügyében. A Spanyolországban élő román állampolgárok ezen kívánsága hamarosan valósággá válik a spanyol és a román szociáldemokrata párt erőfeszítéseinek eredményeként
– nyilatkozta a román kormányfő, aki a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is. A román kormánykoalíciót jelenleg a PSD és a jobboldali Nemzeti Liberális Párt (PNL) alkotja, és Marcel Ciolacu vélhetően Rómába utazása előtt megegyezett a PNL-vel, hogy a bejelentés sikerét ők zsebelik be – a liberálisok nem is kommentálták a kormányfő dicsekvését –, mivel az idén Romániában EP- és helyhatósági (összevonva), valamint államfő- és parlamenti választások is lesznek, és a két párt közös listán indul.
Pedig a liberálisok szerepe sem elhanyagolható, hisz 2022 végén, amikor a rotációs elv alapján a PNL adta a miniszterelnököt, a liberális Nicoale Ciuca egyezett meg Madriddal egy román-spanyol közös munkacsoport felállításáról, amely kidolgozza a részleteket. Ekkor Ciuca, hogy megerősítse a szándékot, meglátogatta a Castellón de la Planában élő romániai közösséget. Ám azt közben mézesmadzagként belengették mindkét oldalról, hogy a spanyol állampolgárság megszerzése magasabb fizetést biztosít majd, egyúttal lehetőséget a közigazgatásban való elhelyezkedésre, hisz így akár önkormányzati képviselők vagy polgármesterek, alpolgármesterek is lehetnek a kint élő románok.
Akárhányan is vannak – leszámítva a bűnözői csoportokat, amelyek prostitúcióból, kéregetésből, rablásból élnek – szinte mindenki gazdasági menekültnek számít, ám összetartásuknak köszönhetően ma már közel száz egyesületet működtetnek.
Eperszedéssel kezdődött
Első körben, a ’90-es évek végétől kezdődően eperszedésre indultak útnak a román állampolgárok, majd beépültek más mezőgazdasági tevékenységbe is, később pedig a szolgáltatásokba, főleg a turizmus területén. Tavasztól őszig falvak ürültek ki Románia legszegényebb régióiban, első sorban Moldvában és a déli megyékben, de a kisvárosok lakosainak száma is megtizedelődött. Hogy ők milyen körülmények között és mennyiért dolgoztak, arról évtizedek óta legendák keringenek, a lényeg azonban, hogy így is többet kerestek, mint Romániában. Az első „epresek” fő célpontja Huelva tartomány volt, itt most egy körülbelül 14 ezres romániai közösség él.
A legnagyobb romániai közösségek Valencia, Zaragoza, Castellón de la Plana, Barcelona, valamint Madrid környékén koncentrálódtak. Igyekeznek integrálódni a spanyol társadalomba, ugyanakkor tartják a kapcsolatot az otthoniakkal is, és nem csupán úgy, hogy küldik havonta a pénzt, hanem nyáron, karácsonykor konvojokban, százezerek utaznak haza egy kis otthoni levegőért. Az első generáció gyermekei már kint tanultak, sokan egyetemet végeztek – orvosok, tanárok, IT-sek, ingatlanügynökök lettek, és például Andalúzia szélén, Motrilban kis műhelyeket, üzemeket létesítettek.
És ahol ilyen nagyszámú román él, ott megjelenik a Román Ortodox Egyház (BOR), amely nem csak vallási alapon gyűjti maga köré a híveket, hanem, akárcsak Romániában, kemény politikai propagandát is nyom a mindenkori regnáló hatalom mellett. Nem véletlen, hogy 2008-ban Timotei Laurant kinevezték Spanyolország és Portugália első román ortodox püspökévé. A püspök gyorsan meghálálta a bizalmat, hisz jelenleg 137 ortodox parókia és négy kolostor működik, amelyeket a BOR-on keresztül a román állam is finanszíroz. Ennek nyomában pedig gombamód szaporodnak a baptista, adventista gyülekezetek és imaházak-templomok is, de már létrejött négy római katolikus és két evangélikus gyülekezet is a romániai diaszpóra körében.
Csak a portugálok és a franciák kaptak ilyen kiváltságot
Hivatalosan a spanyolok nem hangoztatják, de az állampolgárság megadása – ilyen egyezménye Madridnak csak a portugálokkal és a franciákkal van – gazdasági érdek számukra, hisz szívesebben látnak bevándorlókat uniós tagállamból, mint harmadik országból. Az állampolgárság megadásának részletei egyelőre ismeretlenek, semmi nem szivárgott ki, de várhatóan munkahelyhez, lakcímhez, járulékfizetéshez, társadalombiztosításhoz kötik majd. A hivatalosan 630 ezer és a valós egymillió közötti, a fekete zónában ügyködő romániaiak egy jelentős részét biztos sikerül majd „kifehéríteni”, hisz a spanyol állampolgárság számukra is vonzó.
A PNL-PSD koalíció pedig még több voksot lát ebben az egész ügyben az idei választásokra, mert nyomukban ott liheg a szélsőséges, nacionalista Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), amely keményen nyomul nem csak otthon, hanem a diaszpórában is. A szlogenjük rém egyszerű: hatalomra kerülnek és mindenkinek magas életszínvonalat biztosítanak Romániában, nem úgy, mint „ezek” eddig, tehát jöhetnek haza. Az igaz, hogy Spanyolországba is elsősorban dühből vándoroltak ki a romániaiak, mert szegénységben, kilátástalanságban éltek, ezért fogékonyak az AUR populista propagandájára.
A 2019-es EP-választásokon a diaszpóra a jobbközép felé (PNL és a Mentsétek meg Romániát Szövetség, USR) hajlott, viszont a harmadik erő az AUR volt 3,25 százalékkal, megelőzve a PSD-t. Nem véletlen, hogy a PNL-PSD választási szövetséget kötött, hogy visszaszorítsa az AUR-t.
A spanyol állampolgárság megadásáért folytatott kemény politikai küzdelem másik oka, hogy – amint a fenti eredmények is mutatják – a diaszpóra számára a levélben való szavazási lehetőség, vagy a még több választóhelyiség nem hozta meg voksokban a várt eredményt. Pedig a román választási hatóság megengedte, hogy bárhol a világban, 100 aláírásért már választóhelyiséget hoznak létre az érintett településen, és fizetik az urnabiztosokat, elnököket is. A 2019-es választások során összesen 835 választóhelyiséget alakítottak ki, ebből 143-at Spanyolországban, ráadásul három nap állt rendelkezésre, hogy pecsételjenek.
A spanyol állampolgárság megadásának eredményeit a romániai pártok először június 9-én mérhetik le, amikor az EP-választásokat tartják összevonva a helyhatóságival.
