Izrael történetének egyik legnagyobb politikai válsága alakult ki az elmúlt hetekben. A tavaly novemberi választáson megszerzett kényelmes többséggel és stabilnak tűnő, erősen jobboldali koalícióval a háta mögött Benjamin Netanjahu kormányfő bejelentette, hogy átfogó igazságügyi reformot kezdeményez. Ennek célja, hogy korlátozza a szerinte a politikába folyamatosan beleszóló bíróságok mozgásterét. A javaslat, amely kritikusai szerint alapvetően aláásná az izraeli demokráciát, nyolc hétig tartó tüntetésekhez és hatalmas ellenálláshoz vezetett az állami dolgozók és a tartalékosok körében is, valamint feszültségeket szított a koalíción és a legnagyobb kormánypárton belül. A nagy túlélő Netanjahu nemrég még ünnepelhette a kormányfői székbe való visszatérését, ma már viszont úgy néz ki, hogy szinte lehetetlen helyzetbe kormányozta magát.
Hogy jutottak idáig?
A januárban bejelentett, de már korábban is valószínűsíthető igazságügyi reformnak nevezett csomag több törvényjavaslatot foglal magába. Ezek célja, hogy átalakítsák az izraeli politikai rendszer két hatalmi központja, a törvényhozói és végrehajtói hatalmi ágat irányító kormánytöbbség, illetve a Legfelsőbb Bíróság és a bírói hatalmi ág közötti viszonyt. A Netanjahu-kormány által javasolt reformcsomag megnövelné a kormánytöbbség befolyását és hatalmát az igazságszolgáltatás kárára. A javaslat talán legvitatottabb eleme lehetővé tenné, hogy a parlament, a Knesszet egyszerű többséggel felülírja a Legfelsőbb Bíróság azon döntését, amely egy elfogadott törvényről előzetesen már kimondta annak alkotmányellenességét. Tehát ha a Legfelsőbb Bíróság visszadob egy parlament által megszavazott törvényt arra hivatkozva, hogy az ellentétes az izraeli alaptörvényekkel, ezt a döntést a reformot követően a Knesszet egyszerű többséggel lesöpörheti.
Ennek nagyon komoly politikai és jogi következményei lennének. A mindenkori kormánytöbbség gyakorlatilag folyamatosan hozhatna az alaptörvényekkel ellentétes jogszabályokat, és ezt érdemi következmények nélkül tehetné. Izraelnek nincs írott alkotmánya, csak tizenhárom alaptörvénye, amelyek a jogrendszer legfontosabb építőkövei. Noha ezen alaptörvények legnagyobb részét jelenleg is lehetséges egyszerű többséggel átírni, az izraeli politikai kultúrában ez nem megszokott, így politikailag nehezebben felvállalható. A félelmek szerint a Netanjahu-kormány javaslata gyakorlatilag felmentené a kormánytöbbséget annak kényszere alól, hogy hozzányúljon ehhez a tizenhárom jogszabályhoz, és lehetővé tenné, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja őket.
Már önmagában ez a változtatás is komoly társadalmi felháborodást váltana ki, de a reformcsomag több más elemet is tartalmaz. Például megnövelné a kormány szerepét a bírók kinevezésének folyamatában, illetve (egy már elfogadott szabály szerint) elvenné a főügyésztől azt a jogot, hogy alkalmatlannak nyilvánítsa a miniszterelnököt tisztsége betöltésére. Ráadásul a kormánytöbbség az igazságügyi reformmal párhuzamosan akart több nagy horderejű és megosztó kérdésben is dönteni, így például 2023-2024-es költségvetésről és egy nemzeti gárda felállításáról a sokak által szélsőjobboldalinak tartott Itamar Ben Gvir nemzetbiztonsági miniszter irányítása alatt.
A koalíció tagjainak különböző okok miatt fontos, hogy keresztülvigyék az igazságügyi reformot.
- Egyrészt Netanjahu ellen korrupciós vádak alapján három ügyben is folyik eljárás, és kritikusai szerint a javaslatcsomaggal próbálja elkerülni, hogy a főügyész eltávolíthassa a pozíciójából (vagy a Legfelsőbb Bíróság felléphessen egy olyan törvénytervezet ellen, amely segítené a helyzetét).
- Másrészt a koalícióban lévő ultraortodox pártok számára az egyik legfőbb cél, hogy a saját közösségeikben, a vallási iskolákban tanulók körében ne legyen kötelező a katonai szolgálat. Mivel ennek teljesítése minden izraelinek állampolgári kötelessége, nehezen képzelhető el, hogy ez a rendelkezés átmenne a Legfelsőbb Bíróság szűrőjén.
- Harmadrészt más jobboldali nacionalista kormánypártok számára az előzetes normakontroll jelenti a legfőbb akadályát annak, hogy a Knesszet a palesztin területeken működő, nemzetközi jogi szempontból illegális zsidó telepeket és telepeseket támogató törvényeket hozzon.
Válság a lehető legrosszabb helyzetben
A kormányfő tehát két tűz között találta magát: saját személyes érdekei és koalíciós partnerei arra ösztönözték, hogy minél hamarabb átvigye a reformokat, ezzel viszont szembement volna a szavazók 60 százalékával, a tüntetéseken részt vevő, becslések szerint több százezer emberrel, leváltott védelmi miniszterével, számos korábbi politikai és katonai vezetővel, valamint rengeteg állami dolgozóval és tartalékossal. A legnagyobb szakszervezet sztrájkot kezdett szervezni, a tel-avivi reptér hétfőn teljesen leállt. Ebben a helyzetben Netanjahu a legkisebb ellenállás irányába ment: nem vonta vissza, de
A kormányfő a polgárháború elkerülésére hivatkozott, amikor bejelentette a halasztást, ugyanakkor a döntésben a hazai mellett feltehetően a nemzetközi környezet is közrejátszott. A belpolitikai feszültségek növekedése ugyanis érzékeny időpontban érte az országot: a palesztinai helyzet már a jelenlegi kormány által meghozott és sokak által kritizált döntések előtt is kiéleződött, az arab államokkal való együttműködést pedig egyelőre nem sikerült kibővíteni. Ezzel szemben Izrael fő regionális ellenfele, Irán egyre magabiztosabb – az őszi tüntetési hullámot túlélő kormányzat egyre közelebb kerül a nukleáris küszöb átlépéséhez, ráadásul Teheránnak nemrégiben sikerült normalizálnia kapcsolatait Szaúd-Arábiával. Ráadásul a zsidó állam határai közelében, Libanonban és Szíriában is egyre erősödik a Hezbollah.
Ebben a helyzetben a kormányzat stabilitását és a katonai erejét is potenciálisan megrengető válság életveszélyes lehet Izrael biztonságára nézve. Erre hívta fel a figyelmet többek között a neves izraeli agytröszt, a Nemzeti Biztonsági Tanulmányok Intézete is, mely története során először stratégiai figyelmeztetést adott ki, ebben az igazságügyi reform folytatását nemcsak a meglévő biztonsági fenyegetések tekintetében, de Izrael nemzetközi pozíciójára, az Egyesült Államokkal való kapcsolatára, valamint a gazdasági folyamatokra nézve is veszélyesnek ítélte meg.
Mi lesz az izraeli demokráciával?
Az igazságügyi reform miatt sokan már az izraeli demokrácia halálhírét keltették, ugyanakkor a belpolitikai válság paradox módon éppen azt mutatta meg, hogy az ország politikai kultúrájában milyen fontos szerepet játszanak a demokratikus értékek. Civil szereplők, szakszervezetek országos tiltakozási hullámot szerveztek, mely tényleges hatással volt a kormányzati cselekvésre. A koalíció tagjait ugyan kézzelfogható érdekek kötik a kormány túléléséhez, ennek ellenére a köztük lévő ellentéteket részben a nyilvánosság előtt játszották le. Ráadásul a krízis megmutatta, hogy Netanjahu pártja, a Likud és hátországa sem egységes, vezető politikusai ki mernek állni a kormányfő szavával szemben.
Persze fontos megjegyezni, hogy számos megfigyelő szerint a bírósági reform csak egyike azoknak az ügyeknek, amelyek potenciálisan alááshatják Izrael demokratikus jellegét. A szélsőjobboldali pártok erősödése – melyek számára Izrael zsidó identitása fontosabb, mint a demokrácia minősége – vagy éppen a palesztin területeken való egyre durvább fellépés és a kétállami megoldás minden eddiginél nagyobb elutasítása mind alapvető hatással van a nemzeti politikai kultúrára. E folyamatokat nem lehet könnyen kezelni, következményeik viszont alapvetően meghatározhatják Izrael jövőjét.
