Heteken át tartott a Ukraine Defense Contact Group elnevezésű csoport legújabb találkozójának előkészítése. A mintegy ötven ország képviselőivel zajló találkozó immár an nyolcadik ilyen jellegű esemény a múlt februárban kezdődött háborúban. A résztvevő felek jórészt a megelőző hetekre, de többen is az elmúlt napokra időzítették azokat a bejelentéseket, amelyek a további haditechnikai felajánlásokat tartalmazzák.
Mielőtt ezekre rátérnénk, érdemes megemlíteni a színfalak mögött zajló intenzív egyeztetéseket is, melyek többségében egyetlen kérdésre fókuszáltak: készen áll-e Németország Leopard harckocsikat adni Ukrajnának, vagy továbbra is az Egyesült Államokra tolják ennek a felelősséget, mondván, csak velük együtt hajlandók erre?
Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter, aki jelenleg is vezeti a találkozót, csütörtökön találkozott az alig két órája a hivatalában levő új német védelmi miniszterrel Boris Pistoriusszal. A tartományi politikából a világpolitikába csöppenő Pistorius nem tehetett mást, mint megismételte a hivatalos német álláspontot:
Egy délutáni rádióinterjúban azért megengedett még annyit – sokakba ismét reményt csepegtetve ezzel –, hogy a kérdés még nincs lezárva, és akár más országok is csatlakozhatnak az átadáshoz. Olaf Scholz kancellár eközben a davosi Világgazdasági Fórumon vett részt, ahol zárt ajtók mögött egy tucat amerikai képviselőnek próbálta elmagyarázni a német álláspontot. A németek makacsságát csak az amerikaihoz lehet hasonlítani. Washington szerint azért nem jó a német ötlet – amely szerint mindkét ország adna harckocsikat Ukrajnának –, mert az amerikai Abrams tankok sokkal bonyolultabbak, technikailag komplexebbek, ráadásul az átadásukat különféle exporttilalmak akadályozzák a bennük lévő fejlett és érzékeny technológiák miatt. Az amerikaiak nyilvánvalóan szeretnék elkerülni, hogy a tankjaik a harcok során esetleg orosz kézbe kerüljenek – és ezzel a németek is pont így vannak.
A német Leopard harckocsik mellett leginkább az szól, hogy Európában 13 ország használja már most is, több mint kétezer darabot adtak el belőle, bőven és – földrajzi értelemben – közel van az utánpótlás, valamint kiváló a karbantartási képessége. És természetesen technikailag is felveszi a versenyt a modern és kevésbé modern tankokkal.
Ha mindaz úgy igaz, ahogy Nyugaton állítják, miszerint egyfelől az oroszok mélyen beássák magukat a jelenlegi arcvonal mentén, másrészt még télen, de legkésőbb tavasszal újabb nagyszabású hadműveletek kezdődnek (ezt egyes szakértők az oroszoktól várják, mások az ukránoktól), akkor nem lehet kérdés, hogy ukrán haderő jelentős – minimum 80–100 harckocsival történő – megerősítése egyrészt időszerű, másfelől komoly tesztje lehet a nyugati haditechnikának.
Mint arra a német Munsterben működő Páncélos Múzeum korábbi igazgatója felhívta minap a figyelmet:
Ha ilyen harckocsi-ütközetekre vagy akár a beásott orosz erők elleni támadásokra kerülne sor, minden bizonnyal a Leopardok tornyait is fogjuk látni a levegőben repkedni. Hiába jobb a Leopard tűzvezető rendszere, és teljes sebesség mellett is pontosan tud célozni, egy-egy ilyen veszteség szinte elkerülhetetlen – figyelmeztetett.
Németország az elmúlt egy évben, ha vonakodva is, de végül mindig adott haditechnikát, betársult a szövetségeihez. A vonakodásnak persze a Bundeswehr katasztrofális állapota is az oka volt, amin – pénz hiányában – eddig egyetlen védelmi miniszter sem tudott érdemben változtatni.
Minden harckocsinak megvan a helye a vészforgatókönyvben
Eközben Európa északi karéjának országai minden eddiginél jelentősebb felajánlásokat tesznek. A rammsteini találkozóra időzítve az észtországi Tallinnban Nagy Britannia, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Dánia, Hollandian, Szlovákia, Csehország és Észtország közösen vállalta, hogy továbbra is nehézfegyverekkel (harckocsikkal, tűzérségi eszközökkel, gyalogsági harcjárművekkel, légvédelemmel) támogatják Ukrajnát.
Lengyelország a németekkel szembeni nyomásgyakorlásban már odáig ment, hogy jelezte, akár Berlin jóváhagyása nélkül is kész Leopardokat átadni a saját készletéből. Dánia a nála rendszerben levő CAEASR tüzérségi eszközöket fogja átadni, míg Svédország a hasonló Archer lövegeket. Ezek a felajánlások, hasonlóan a britek 14–15 Challenger2 harckocsijához, azért jelentenek új szintet, mert a harcrendben lévő készletekből kerülnek átadásra. Dánia például ezzel a lépéssel megfosztja magát a saját önjáró tüzérség képességétől, azaz amíg nem vesznek új darabokat Franciaországtól, Koppenhága csak a szövetségeseire számíthat.
Finnország 400 millió euró értékben jelentett be újabb segélycsomagot, beleértve tüzérségi eszközöket is, igaz, nem Leopard harckocsikat. Az általában visszafogott finn hozzájárulások közül ez a tizenkettedik csomag, az előzőek értéke 109 millió euró volt, ami egyben azt is jelzi, hogy Helsinki szerint is fordulóponthoz közeledünk a háborúban. Finn parlamenti képviselők korábban felvetették, hogy országuk is adhatna át Leopardokat, és ezt a nyugati közvélemény a finn kormány álláspontjaként értékelte. Érdemes azonban megjegyezni,
Ukrajna fő fegyverszállítója továbbra is az USA, amely eddig összesen 113,4 milliárd dollárnyi (ebből 62 milliárd katonai segély) támogatást adott Kijevnek. A héten bejelentett csomag többek között 90 Stryker (kerekes) páncélozott szállítójárművet és 59 Bradley lánctalpas gyalogsági harcjárművet is tartalmaz (ez kiegészíti a németekkel korábban közösen felajánlott 50-50 Bradley/Marder csomagot). A cél, hogy Ukrajna két páncélos dandárhoz szükséges gyalogsági harcjárművel rendelkezzen. Csakhogy a dandárok páncélosigényét figyelembe véve 80–90 tank továbbra is hiányzik. Hogy ezt a képességhiányt – amely minden partner szerint a legkritikusabb – miként lehet áthidalni, rá lehet-e venni Berlint, hogy mégis lépjen egyedül, a mostani rammsteini találkozónak kellene megválaszolnia.
