2022 sem volt unalmas, de – ha csak a tervezett választásokat nézzük – 2023 sem lesz egy sétagalopp. Főleg amiatt, hogy várhatóan az idén sem mérséklődnek a világ aktuális problémái, így a regnáló országvezetőknek nemcsak a kihívóikkal kell megküzdeniük, hanem valamit kezdeniük kell a magas inflációval és a nem túl kecsegtető gazdasági kilátásokkal is.
Számos országban járulnak majd az urnákhoz a választók 2023-ban, íme pár példa: a legnépesebb afrikai államban, Nigériában, Argentínában, Pakisztánban, Thaiföldön, ebben a cikkünkben azonban most azokra térünk ki bővebben, amelyek sorsa valamilyen szempontból közelebbről érinti Magyarországot.
Törökország
Globálisan talán a legfontosabb választás idén júniusban Törökországban lesz, ahol az államot húsz éve – előbb 2003 és 2014 között miniszterelnökként, majd 2014-től köztársasági elnökként – vezető Recep Tayyip Erdogan fejelné meg még egy ciklussal a mandátumát, illetve parlamenti választást is tartanak.
Erdoganak nem is feltétlen a kihívói jelentik a fő veszélyt, kritizálói gyakran végzik valamilyen úton–módon rácsok mögött, nemrégiben az egyik legnépszerűbb ellenzéki vezetőt, a legnépesebb török város, Isztambul polgármesterét, Ekrem Imamoglut is két év, hét hónap, 15 nap börtönbüntetésre ítélték, egyúttal eltiltották a politikától.
A döntést sokan politikailag motiváltnak tartják, mert annak oka hivatalosan az, hogy Imamoglu bolondoknak nevezte a török legfelsőbb bíróság tagjait egy évekkel ezelőtti közleményében. Egy felmérés szerint a megkérdezettek csaknem 45 százaléka gondolja a polgármester elleni ítéletet politikai motiváltnak, ezzel szemben 18 százaléknyian sincsenek azok, akik valóban rágalmazásnak gondolják a szavait. Még az elnök pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) szavazóinak több mint negyede (28 százaléka) is a politikát sejti a háttérben.
Imamoglu fellebbezett, egyelőre szabadlábon és hivatalban van, viszont még nem tisztázott, hogy indulhat-e a júniusi választáson. 2019-ben úgy került a legnagyobb török város élére, hogy előtte kétszer is meg kellett vernie az AKP jelöltjét, az első eredményt ugyanis megtámadta az államelnök pártja.
Ezután jött ki a már idézett közlemény, amely miatt most elítélték Imamoglut, másrészt viszont ezzel sodorta őt az AKP Erdogan esetleges kihívójának szerepébe.
Szintén komoly kihívást jelent Erdogannak a magyarországihoz képest is elképesztő infláció és a vele szemben folyamatosan növekvő elégedetlenség.
A NATO-tag Törökországgal a Nyugat és Oroszország között lavírozó köztársasági elnök azzal kampányol, hogy 20 éves hatalma alatt évszázados problémákat oldottak meg, a fejlett országok is megirigyelhetnék őket. Ezzel szemben – legalábbis részben – az unortodox gazdaságpolitikája következtében az infláció még a hivatalos adatok szerint is 24 éves csúcsra ért, 85 százalékot is meghaladó mértékűre dagadt, de egyes szakértők szerint ez a szám a valóságban még ennél is magasabb. A török líra is összeomlott: míg 2021 szeptemberében egy dollár nagyjából 8 török lírát ért, addig egy évvel később már 19-et.
Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a török gazdaság nem túl érzékeny a válságokra, tavaly a harmadik negyedévben is 7,4 százalékkal nőtt a GDP.
A Metropoll közvélemény-kutató novemberi kérdésére, miszerint elégedettek-e Erdoğan munkájával, 45,1 százalék válaszolta azt, hogy igen, 50,6 százalék, hogy nem. Az elégedetleneknél 2,5 százalékpontos csökkenést, az elégedetleneknél 2,8 százalékpontos növekedést mértek.
Sokan attól tartanak – és vannak is erre utaló jelek –, hogy a köztársasági elnök a hatalmának megtartása érdekében inváziót indíthat a szomszédos Szíria, illetve a Kurd Népvédelmi Egységek ellen, és ezzel a kampányban a nemzetbiztonsági kérdést helyezné az előtérbe. Habár ez a lépés hazai terepen megerősíthetné a pozícióját, nemzetközileg kényes helyzetet eredményezne, mivel magára haragíthatná Vlagyimir Putyin orosz elnököt, aki a szír elnök, Bassár el-Aszad nagy támogatója.
Ahogy az is előfordulhat, hogy hagyományos ellenségükkel, Görögországgal élezi ki a konfliktust Erdogan.
Csehország
Ha a „legfontosabb” kategória győztese a török választás, akkor a 2023 „legelső izgalmas voksolása” cím Csehországnak jár, ahol már januárban urnák elé járulnak a szavazók. Új köztársasági elnököt választanak Miloš Zeman tízéves, megosztó hivatali ideje után. Egyelőre nagyon szorosnak tűnik a verseny, így az biztosra vehető, hogy az első körben egyik jelöltnek sem sikerül elnyernie a szavazatok többségét.
Hasonló lehet majd a helyzet, mint 2018-ban volt, amikor Zemannak csak nagyon szűken sikeredett győzedelmeskednie Jirí Drahos ellen. Drahos most nem indul, viszont szinte fej fej mellett áll a felmérések szerint három jelölt is:
- Andrej Babis korábbi miniszterelnök, oligarcha és médiamogul,
- a közgazdász, volt egyetemi rektor, Danuse Nerudová,
- valamint Petr Pavel nyugalmazott tábornok.
A helyzet most úgy áll, hogy várhatóan Babis lesz az egyik, aki biztosan bekerül a második körbe, és utóbbi kettő közül kerülhet ki a kihívója.
Noha Csehországban nincs tényleges hatalma a köztársasági elnöknek, egy olyan országban, ahol a rendszerváltás után az első elnök a híres drámaíró, filozófus, Václav Havel volt, az államfő a hazai és a nemzetközi közbeszédnek is fontos formálója lesz.
Zeman a Trump-szerű liberális-, migráns- és muszlimellenes kijelentéseiről volt emlékezetes, meg arról, hogy nem volt rest a kínaiaknak udvarolni, az országát „elsüllyeszthetetlen repülőgép-hordozóként” felajánlani a kínaiak európai befektetéseihez. Jórészt ezekből adódik, hogy nem volt túl kedvelt Európában.
A Mészáros Lőrincnél négyszer gazdagabb (a Forbes számítása szerint 4 milliárd dollár körüli vagyonnal rendelkező), Berlusconihoz hasonlatos Babis felemelkedését is a Zeman-korszak hozta el. Ebben az időben volt pénzügyminiszterként országa miniszterelnök-helyettese majd 2017 vége és 2021 vége között miniszterelnöke, ami alatt számos korrupciós ügy pattant ki (uniós támogatások nem megfelelő felhasználása miatt most is folyik ellene vizsgálat). A 2021-es választáson is a legtöbb szavazatot szerezte pártja, de az ellenzéki szövetség alakíthatott többségi kormányt.
A pártfüggetlen, de több párt által is támogatott Pavel és Nerudová a haveli úton haladna tovább, vagyis markánsabb szerepet szánnának országuknak az EU-ban és a NATO-ban, támogatják Ukrajnát, Kínára pedig, mint veszélyforrásra tekintenek. Ugyanakkor belpolitikailag meglehetősen különbözik a volt kormányfő két kihívója:
- Pavel a „rend és béke helyreállításával”, illetve a migrációellenességével kampányol (csak a kulturálisan hasonló országokból fogadna bevándorlókat, mint Ukrajna),
- Nerudová ezzel szemben szívesen látná a gazdasági migráció szabályozott formáját, ezzel reagálna az ország demográfiai problémáira. Egy másik különbség, hogy míg Pavel a stabilitás jelöltje, Nerudová egy megújulásra szoruló társadalomról, átfogó digitalizációról és modernizációról beszél, a neoliberális gazdaságpolitikát egy államilag kontrolláltabb kapitalizmus felé terelné.
Nerudová – Csehország első női elnökeként – csatlakozhatna az olyan országvezetőkhöz, mint Zuzana Caputová szlovák elnök, Sanna Marin finn miniszterelnök és Kaja Kallas észt miniszterelnök. Azokhoz a „neoidealistákhoz”, akik hangsúlyozzák a demokráciák megvédésének szükségességét – akár katonai eszközökkel is –, a liberális értékekre való törekvést és a remény újjáélesztésének fontosságát.
A Pavel elleni kampány egyik fő eleme a korábbi kommunista párttagsága, amit ellensúlyoz, hogy aztán a NATO katonai bizottságának volt az elnöke. A Nerudová elleni támadás fő témája pedig az, hogy az egyetem, amelyet vezetett, kétes módon osztott okleveleket.
Babis populista kampányával a politikai paletta mindkét szélét magának tudhatja, a választás előtti napokban pedig még nagyobb sebességre kapcsolhatja médiagépezetét. Jelenleg a felmérések szerint Babis lehet az első forduló győztese, 27–28 százalékos támogatottságot mérnek neki, míg két fő kihívóját egyaránt a választók negyede szavazná meg. Ami egyben azt is jelenti, hogy egy második fordulóban már jóval nehezebb lesz nyernie a korábbi miniszterelnöknek.
Spanyolország
Az EU legnagyobb államaiban nem lesz tervezett választás 2023-ban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban is majdhogynem egy éven belül alakult kormány, a negyedik legnagyobb népességű országban, Spanyolországban viszont 2023 végén tartanak általános választást. Az aktuális felmérések szerint itt kormányváltás is jöhet, a pártok támogatottsága szerint a Néppárt jelenleg a legnépszerűbb (32 százalék), a Pedro Sánchez miniszterelnök vezette Spanyol Szocialista Munkáspárt hét százalékpontos hátrányban van.
Nem véletlen, hogy kisebbségben kormányzó baloldali kormánykoalíció új szavazókat próbál szerezni. Ennek jele, hogy a büntető törvénykönyvet úgy módosítanák, hogy azzal segítsék a függetlenségpárti katalán vezetőket, akik részt vettek a 2017-es, sikertelen elszakadási kísérletben, így az akkori katalán elnököt, a jelenlegi európai törvényhozót, Carles Puigdemont-t is (ő Belgiumba menekült, és ott él a mai napig, nehogy bebörtönözzék). A törvénymódosítás része a lázadás bűncselekmény eltörlése (eddig akár 15 év szabadságvesztéssel is járhatott, ha valakit bűnösnek találtak benne), illetve csökkentik – a maximum hat évről négy évre – a közpénzekkel való visszaélés miatt kiszabott büntetéseket.
Sanchez kormánya emellett az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentésével – sőt a kenyér, a sajt és a zöldségek esetében az eltörlésével – próbálja csökkenteni a családok megélhetési költségeit.
Lengyelország
Az ősszel az ötödik legnagyobb EU-s államban, Lengyelországban is voksolást tartanak, ahol a jelenlegi, az orosz invázió előtt még Orbán-barát Jog és Igazságosság-kormány (PiS) legnagyobb kihívója az Európai Tanács volt elnöke, azt megelőzően Lengyelország kormányfője, Donald Tusk és pártja, a Polgári Platform (PO) lesz.
Az utóbbi időben úgy tűnik, a két párt közötti szakadék egyre szűkül, de még mindig hat százalékpontos előnyben van a jelenlegi kormánypárt a fő kihívójával szemben. Az is igaz viszont, hogy a választásra várhatóan csak októberben kerül sor, Tusk pedig azért (is) tért haza, hogy pártját győzelemre vezesse a csúfos véget ért 2019-es választás után. Akkor, noha valamivel nagyobb szavazatarányt értek el, mint négy évvel korábban, a PiS-nek a dupláját, hat százalékot sikerült erősítenie már eleve vezető pozícióján.
Szlovákia
És egyre inkább úgy tűnik, hogy Szlovákiában is előrehozott választás jöhet. Az Eduard Heger által vezetett kormánykoalíció nemrég megbukott, miután megszavazták a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt által beterjesztett bizalmatlansági indítványt. A miniszterelnök Robert Fico visszatérésével és – amennyiben Fico újra kormányra kerül – a „magyar út” másolásával riogat. Jelenleg három opció lehetséges északi szomszédunknál:
- új kormánykoalíció alakul,
- előrehozott választásban állapodnak meg a pártok,
- Caputová államfő szakértői kormányt nevez ki.
Utóbbi abban az esetben jöhet, ha január végéig nem jutnak egyezségre a szlovákiai pártok. A témáról bővebben ebben a cikkünkben olvashat.
