215 millió brazilért fogok kormányozni, és nem csak azokért, akik rám szavaztak. Nincs két Brazília. Egy ország, egy nép vagyunk. Egy nagyszerű nemzet
– jelentette ki tegnap esti beszédében Luiz Inácio Lula da Silva munkáspárti elnökjelölt, miután a brazil elnökválasztás második fordulójában legyőzte a jobboldali populista Jair Bolsonarót. Lula mostani győzelme volt a legszorosabb 1989 óta, amikor a brazilok a katonai diktatúra után először választottak maguknak elnököt: a baloldali jelölt a szavazatok 50,9 százalékát szerezte meg, a regnáló elnök pedig – ismét felülteljesítve a várakozásokat– 49,1 százalékon végzett.
Senkinek sem érdeke, hogy egy olyan országban éljen, amely megosztott és állandóan háborúban áll. A béke, a szeretet és a remény új korszakában fogunk élni.
– húzta alá Lula, aki nem véletlenül ütött meg békülékeny hangot győzelmi beszédében. Két karizmatikus jelölt, két gyökeresen eltérő vízióval küzdött meg egymással az idei választáson, de a kampány nem a pozitív üzenetekről és az eltérő ideológiák egymásnak feszüléséről lesz emlékezetes. A szervezett dezinformáció soha nem látott méreteket öltött, a jelöltek pedig a legextrémebb módokon igyekeztek roncsolni ellenfelük karakterét: Lula kannibalizmussal és pedofíliával is megvádolta Bolsonarót, aki kommunistának és sátánistának nevezte kihívóját, hozzátéve, hogy győzelme esetén templomokat zár majd be. A helyzet odáig fajult, hogy a választási bizottság felhatalmazta magát a választás kimenetelére károsnak tartott információk tiltására.
A polarizáltság az eredményekben is visszaköszön:
A regionális megosztottság drámai mértékű: a szegényebb északi, északkeleti térség jellemzően baloldali jelölteket támogat, míg a fejlettebb déli, délkeleti államok hagyományosan jobbra húznak. Ezekben az államokban nem ritka, hogy 70-30 arányban oszlanak meg a szavazatok, így általában néhány nagy népsűrűségű állam dönti el a választás kimenetelét. A legfontosabb ezek közül Minas Gerais, elvégre legutóbb 1950-ban fordult elő olyan, hogy egy jelölt úgy nyert választást, hogy közben alulmaradt a kávé- és tejtermeléséről híres államban. Nem véletlen, hogy mindkét jelölt végigkampányolta az államot. A választás szorosságát pontosan mutatja, hogy Minas Gerais-ban – ahol az elnökválasztás első fordulójával egy időben jobboldali-libertariánus kormányzót választottak – kevesebb, mint 50 ezer szavazattal (0,4 százalékponttal) győzött Lula úgy, hogy 90 százalékos feldolgozottságnál még Bolsonaro vezetett.
Vasárnap este egy sorminta így is megszakadt: Bolsonaro lett a demokrácia helyreállítása óta az első elnök, akinek a választók nem szavaztak bizalmat a második ciklusra.
Bolsonaro hallgat
Sokáig úgy tűnt, hogy a választás valódi tétje nem is az, ki vezeti tovább az országot, hanem, sikerül-e megőrizni a demokráciát. Lulának fél éven keresztül tíz százalékos, behozhatatlannak tűnő előnyt mértek, miközben
Az országban 1996 óta működik elektronikus szavazórendszer, amely lényegesen felgyorsította a korábban napokig elhúzódó szavazatszámlálást: tegnap három óra alatt sikerült összeszámolni a voksokat a világ egyik legnagyobb demokráciájában, ahol összesen 156 millióan rendelkeznek szavazati joggal. Bolsonaro azonban régi kritikusa az elektronikus szavazásnak: először képviselőként próbálta megtorpedózni a rendszert, de elnökként is folyamatosan napirenden tartotta a témát, mondván a rendszer sebezhető, így lehetőség nyílik a csalásra.
Az elektronikus szavazás bevezetése óta nem volt bizonyíték választási csalásra, Bolsonaro azonban – bizonyítékok felmutatása nélkül – folyamatosan igyekezett aláásni a szavazógépekkel kapcsolatos bizalmat, ahogy tette azt Donald Trump a levélszavazatokkal az amerikai elnökválasztáson. Ráadásul egyre nyíltabban kezdett beszélni arról, hogy veresége esetén nem fogadja el az eredményt, így nőttek az aggodalmak, hogy a regnáló államfő, aki a hadsereg századosaként szolgált a katonai junta idején, és többször hangot adott nosztalgiájának a korszak iránt, erővel ragadhatja magához a hatalmat. Egy függetlenségi napi beszédében elmondta, hogy „csak az úristen mozdíthatja el az elnöki székből”, ezért három lehetséges kimenetelt lát maga előtt:
börtön, halál vagy győzelem.
Vasárnap óta a győzelem Bolsonaro számára már nincs a lehetőségek között, a puccs azonban így sem tűnik valószínűnek. Az Antagonista című brazil jobboldali portál az elnökhöz közelálló forrásokra hivatkozva azt írja, Bolsonaro ugyan nem hívta fel a veresége estéjén a megválasztott elnököt, viszont nem áll szándékában megkérdőjelezni az eredményt. Erre enged következtetni, hogy azok a Bolsonaro-párti képviselők, akik korábban szintén csalástól tartották, sorra ismerték el Lula győzelmét.
Bolsonaro számára komoly következményekkel járhat az elnökség elvesztése: január 1-jétől, a mentelmi joga elvesztésével felgyorsulhatnak az ellene folyó vizsgálatok, így dezinformáció terjesztése, korrupciós vádak, valamint az országban 679 ezer halálos áldozatot követelő koronavírus-járvány kezelése miatt is felelősségre vonhatják az elnököt.
Cikkünk megírásáig Bolsonaro még nem szólalt meg a nyilvánosság előtt, ám az elnöktől a választás előtti utolsó vita után egy interjúban megkérdezték, hogy az eredménytől függetlenül elfogadja-e a szavazás eredményét, és akkor leszögezte:
Semmi kétség. Aki több szavazatot kap, az nyer. Ez a demokrácia.
„Megpróbáltak élve eltemetni, de itt vagyok”
A 77 éves Lula közel negyven éve meghatározó szereplője a közéletnek Brazíliában. A kampány során sikeres elnöksége és hosszú pályája nem csupán első számú fegyvere, de egyben főben gyengesége is volt. A pártjában elburjánzó korrupciós botrányok – melyektől a mai napig nem határolódott el, elszeparált eseteknek nevezve azokat – komoly támadási felületet biztosítottak Bolsonarónak, akit négy éve éppen a recessziót és a romló közbiztonságot kezelni képtelen politikai elittel szembeni elégedetlenség repített az elnökségig.
Lula egykori szakszervezeti vezető, a Munkáspárt alapítója, korábban 2003 és 2010 között töltötte be az elnöki tisztséget. Ő volt az ország első munkásosztálybeli elnöke: írástudatlan földműves szülők gyermekeként született, a nyolc gyerek közül hetedikként az ország egyik legszegényebb régiójában, ahol anyja egyedül maradt a gyerekekkel, miután alkoholista apja elhagyta a családot. Tíz éves koráig nem tudott olvasni, mindössze öt osztályt járt ki az elemiből, később pedig acélipari munkásként dolgozott. Amikor 19 évesen présgépkezelőként keresett pénzt, egy balesetben elvesztette bal kezén a kisujját.
Hivatali ideje alatt a Bolsa Família (Családi Alap) nevű segélyprogramjának köszönhetően
- 12 százalékról 4,8 százalékra csökkent az extrém szegénység az országban,
- 20 millió brazil tört ki a szegénységből,
- felgyorsult a favellák urbanizációja
- és jelentősen csökkent a gyermekek alultápláltsága.
Szociális programját első sorban a brazil nyersanyagok (szója, acél) iránti megnövekedett kereslet miatt tudta finanszírozni. Hivatalából 90 százalékos támogatottsággal távozott.
Megpróbáltak élve eltemetni, de itt vagyok
– jelentette ki tegnapi győzelmi beszédében Lula, utalva hosszú pályafutása közelmúltbeli, sötét szakaszára. Miután távozott az elnöki székéből, a Munkáspárt sorra halmozta a korrupciós botrányokat (Autómosó-hadműveletet), melynek következtében 300 embert tartóztattak le, utódját, Dilma Rousseff-et pedig impeachment eljárás után eltávolították elnöki székéből. 2018-ban a botrány a baloldali ikont is elérte: korrupciós vádak miatt 22 év börtönre ítélték, ami miatt négy éve az elnökjelöltségtől is vissza kellett lépnie. Népszerűsége azonban a bebörtönzését is kiállta, ugyanis a 2018-as választások idején a szavazók 37 százaléka így is őt szerette volna elnöknek, a helyére beugró Fernando Haddad fő kampányüzenete pedig az volt, hogy tulajdonképpen ugyanazt a politikát viszi majd, melyet Lula képviselne.
Lula végül 580 nap után, 2019 novemberében szabadult, miután a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az ellene hozott ítéleteket, mondván, hogy az ügyeiben eljáró bíró elfogult volt.
A kampány során Lula szerénytelenül Nelson Mandelához, Mahatma Gandhihoz és Martin Luther King Jr.-hoz hasonlította magát, akik meglátása szerint szintén politikai foglyok voltak, de szabadulásuk után gyarapítani tudták mozgalmukat.
„Minden brazil naponta háromszor fog étkezni”
Lula ígéretet tett arra, hogy „helyreállítja a harmóniát az országban”, amit nagyobb állami szerepvállalással szeretne elérni. A kampánybeszédekben rendszeresen szót ejtett a rászorulóknak szánt szolgáltatások bővítéséről, beleértve a szociális segélyek növelését, a minimálbér-emelést, valamint az élelmezését és lakhatását célzó programok szélesítését. „Ígérem, hogy minden brazil ismét napjában háromszor fog étkezni” – fogadkozott Lula. A régi/új elnök emellett a gazdasági növekedést garantáló korszerű megoldásokat (technológiai beruházások, zöld átmenet), és a munkahelyteremtő állami infrastruktúra beruházásokat szorgalmazza. Mindezt a gazdagokat célzó adókból és az állami kiadások növeléséből finanszírozná. Lula ugyanis eltörölné az éves inflációhoz kötött állami kiadási plafont, amely jelentősen szűkíti a szociális kiadások mozgásterét, ugyanakkor az általa vezetett, a kommunistáktól a jobbközépig érő koalíció rendre hangsúlyozza, hogy „elkötelezettek a fiskális stabilitás mellett”.
A brazilok október 2-án az elnök személye mellett a teljes képviselőházról, a szenátus egyharmadáról, valamint mind a 27 állam kormányzójáról és helyi képviselőkről is döntöttek. A választáson áttörő sikert ért el a jobboldal: immár Bolsonaro pártja rendelkezik a legtöbb mandátummal a kongresszusban, ráadásul annak mindkét kamarájában, a szenátusban és a képviselőházban is a centristák vannak többségben.
A kormányzása alatt természetvédelmi területeket és őshonos rezervátumokat hozott létre, ami visszaszorította az erdőirtást az Amazonas-menti esőerdőkben. Ugyanakkor ellenezte azokat a jogszabályokat, amelyek elkötelezték volna Brazíliát a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonása mellett, ráadásul elnöksége alatt a marhahús vált az ország egyik fő exportcikkévé. Egykori klímavédelmi minisztere a közelmúltban leszögezte, hogy mára egy sokkal fenntarthatóbb mezőgazdaságban gondolkodnak.
A neoliberális Bolsonaro ezzel szemben egy markáns deregulációs politikát képviselt: az elnök rohamosan növekvő deforesztációt indított el az Amazonas-medencében, leépítette a környezetvédelmi programokat, valamint őslakos rezervátumokat és környezetvédelmi területeket nyitott meg az agrárium és a bányászat előtt, ami után megugrott az őslakosok elleni támadások száma. Bolsonaro érvelése szerint a gazdaság élénkítését szolgálták az intézkedései.
Most ért csúcsra a második „pink tide”?
Lula visszatérésével teljesen vörösre rajzolta Latin-Amerikát. Legutóbb az ezredfordulót követő években bekövetkezett kormányváltások színezték át ennyire markánsan a térség politikai térképét, amit az elemzők „pink tide”-ank neveztek el. A baloldali fordulat a 2010-es évekre kifulladt ugyan, de a 2018-as mexikói kormányváltás óta ismét fordult a széljárás. A pink tide új hulláma van kibontakozóban, és mára alig találni olyan országot Latin-Amerikában, amelyben ne baloldali vezető lenne hatalmon.
Idén először tudott nyerni baloldali jelölt, az egykori gerillaharcos, Gustavo Petro személyében a híresen konzervatív Kolumbiában, tavaly egy marxista, politikai tapasztalat nélküli iskolai tanár, Pedro Castillo került hatalomra Peruban, Xiomara Castro tizenkét évvel azután győzött Hondurasban, hogy férjét, Manuel Zelayát katonai puccsal eltávolították elnöki székéből, míg Chilében a 36 éves, egykori diákvezér Gabriel Boric győzött. Valamennyien centrista, jobboldali, piacpárti jelölteket utasítottak maguk mögé.
The majority of Latin American countries now have leftist governments: https://t.co/eJanynLPG8
— Helen Sullivan (@helenrsullivan) October 31, 2022
