A napokban furcsa hír érkezett Brüsszelből, ahol az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pártján belüli, illetve a pártcsalád európai parlamenti frakciójában dúló állítólagos feszültségekről tudósított az Euractiv hírportál. Felvetődött ugyanis annak az esélye, hogy a lengyel kormánypárt, a Jaroslaw Kaczynski vezette Jog és Igazságosság (PiS) képviselői kivonulnak az ECR-ből. Ezt ugyan szinte azonnal cáfolta a képviselőcsoport egyik illetékese, de a hír háttere önmagában is érdekes.
Főként azután, hogy nemrégiben a PiS (és a Fidesz) együtt írta alá az ECR másik vezető erejével, az olasz Fratelli d’Italiával (Olasz Testvériség) azt a közös nyilatkozatot, amely a radikális, illetve jobboldali pártok véleményét összegezte Európáról.
Mindez magyar szempontból azért is érdekes, mert az olasz sajtó márciusban még arról cikkezett, hogy a Fidesz az ECR képviselőcsoportjához csatlakozhat, miután távozott a jobbközép pártokat tömörítő Európai Néppártból. Azóta azonban erről nem sok hír érkezett.
Az ECR elnöke tavaly ősztől Giorgia Meloni, a Fratelli d’Italia vezetője, aki egyre népszerűbb Olaszországban, és akinek a pártja a másik radikális olasz populista tömörülés, a Matteo Salvini-féle Liga pozícióit is veszélyezteti immár a jobboldal vezető erejeként.
Az Euractivnak egy neve elhallgatását kérő informátor arról beszélt: a lengyel PiS azért hátrálna ki Meloniék mögül, mert azok szinte teljesen átvették az irányítást az EP-képviselőcsoportban. A lap azután kérdezett meg bennfenteseket, hogy tízévnyi alelnökösködés után, egészségügyi okokra hivatkozva lemondott az ECR-elnökségi posztjáról a lengyel EP-képviselőnő, Anna Fotyga.
Nem lehetséges, hogy Jaroslaw Kaczynski, a PiS vezére ne tudott volna Fotyga lemondásáról, és főleg az gyanús, hogy meg sem próbált gondoskodni a pótlásáról
– írta az Euractiv.
A PiS által delegált politikus távozásával csak ketten maradtak az ECR vezető testületében: az olasz Meloni és a spanyol alelnök, Jorge Buxadé, aki a radikális Vox pártot képviseli.
Fotygát nem pótolták az ECR vezetésében, ami azért fontos, mert bár az EP szabályai szerint két fővel is működőképes a testület, de a belga törvények szerint egy évi 4 millió euróról döntő testületnek legalább 3 tagúnak kell lennie. (Az ECR-elnökség ennyi pénzt használhat fel az Európai Unió költségvetéséből.)
A PiS állítólag akkor vesztette el az érdeklődését az ECR iránt, amikor a brit konzervatívok a brexit után elhagyták az Európai Parlamentet és így értelemszerűen az ECR-frakciót is. Meloni elnökösködése pedig végképp nem lelkesítette fel a lengyeleket – magyarázza az Euractiv.
Pedig Meloni számára most különösen fontos lenne az Európai Konzervatívok és Reformerek összetartása, mert ez kellő bázist adhat neki Salvinivel és a Ligával szemben, mely az Új Jobbközép-mozgalom alapításán dolgozik Olaszországban. Salvini és Meloni ugyanis egyszerre egymás szövetségesei egyes olasz tartományokban és egymás riválisai országosan. Meloni népszerűsége pedig egyre csak nő Olaszországban, ami Salvinit igencsak aggaszthatja.
Vannak egyes becslések, miszerint a Fratelli d’Italia olasz népszerűségének megsokszorozódása összefügg a Liga körülbelül tízszázalékos támogatáscsökkenésével, ami azóta realizálódott, hogy Salvini és pártja csatlakozott az olasz nagykoalíciós egységkormányhoz, Meloniék pedig kimaradtak a válságkezelő kabinetből.
A Liga és a volt olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi Forza Italiája ezért most összefogni látszik az Új Jobbközép-mozgalom révén. Ebbe egyelőre Melonit nem vették be, ezért igyekszik a Fratelli d’Italia vezére most az ECR-ben pozíciót nyerni.
Annyi bizonyos, hogy az Euractiv híre után az ECR-frakció azonnal közleményben cáfolta, hogy a PiS tagjai elhagynák a képviselőcsoportot, és igyekeztek csillapítani a kedélyeket: nincsenek komoly ellentétek a frakcióban. Augusztus 2-án az ECR elnökségi ülést tart majd, és ezen a PiS megnevez egy új alelnök-jelöltet – ezt az ECR képviselőcsoportjának lengyel társ-frakcióvezetője, Ryszard Legutko közölte, „fake news”-nak nevezve a távozásukról szóló híreket.
Az olasz társ-frakcióvezető, Raffaele Fitto szerint egyáltalán nincs szakadás az ECR Párton belül. Az Euractiv azonban figyelmeztet arra, hogy Meloni feltűnően hallgat, miközben júniusban még azon mérgelődött egy belső tanácskozáson, hogy a PiS nem fizette be az ECR-be a tagdíjat, amit amúgy évek óta nem tesz meg.
Mindez bonyolíthatja a Fidesz helyzetét, mely nemrég kiszorult az Európai Néppártból. Orbán Viktor februárban írt levelet Giorgia Meloninak. Ebben a két párt, a Fratelli d’Italia és a magyar Fidesz közötti együttműködést erősítette meg, miután az Olasz Testvériség nem lépett be az olasz nagykoalícióba. Azóta találkoztak is, amikor a futballrajongó Orbán Viktor – az előzetes hírekkel szemben – nem nézte meg a német-magyar meccset Münchenben, inkább Melonival vacsorázott június 23-án.
A Fidesznek fontos tehát Meloni, de ugyanilyen fontos lehet a Kaczynski-féle PiS is. Az Európai Unió tagországai tíz pártjának, köztük a Fidesznek és a lengyel Jog és Igazságosságnak a vezetői nemrégiben Európa jövőjéről írtak alá közös nyilatkozatot, amelyben kiállnak az EU eszméje mellett, de elutasítják az európai szuperállamot.
A nyilatkozatot az olasz Liga és az FdI, a spanyol Vox és a francia Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés is aláírta. A pártok közös nyilatkozata egyes hírek szerint lépés lehet egy közös szélsőjobboldali frakció létrehozására az Európai Parlamentben. Ám az európai populista jobboldal eddig nem tudott egyetlen nagy szövetségbe tömörülni, mert belső ellentétek feszülnek közöttük.
Az ellentétek négy kategóriába sorolhatók. Nézzük az összefogást gátló tényezőket!
1. A geopolitika csapdái
Míg a magyar Fidesz jó kapcsolatokat próbál ápolni Oroszországgal, addig a lengyel PiS Oroszországgal szemben pozícionálja magát. Az Identitás és Demokrácia (ID) pártcsalád – Salvinivel és Le Pennel – viszont inkább az Oroszországgal való jó kapcsolatokra törekszik. Ám voltak olyan értesülések, hogy Salvini az ECR és az ID esetleges egyesítésén dolgozókat cserbenhagyva – és így a magyar Fideszt is nehéz helyzetbe hozva –, az európai jobbközép pártokat tömörítő Néppárthoz csatlakozhat.
2. A személyi ambíciók
Olaszországban Salvini Ligája kormánypártként egyre inkább veszít a támogatottságából, és immár utolérte őket a népszerűségben a Fratelli d’Italia. Salvini ugyanakkor nemrég bejelentette, hogy a nyáron tovább dolgoznak a Liga, a Fratelli d’Italia és Forza Italia közös szövetségének erősítésén. A 2023-as parlamenti választást tartják szem előtt, de hozzátette: tudja, hogy a jobboldali pártok esetleges egyesülését számos fenntartás kíséri.
3. A gazdasági érdekek
Az olasz szélsőséges és populista jobboldal a brüsszeli pénzcsapra kénytelen figyelni. A Fidesznek viszont a német középjobbra kell figyelemmel lennie, hiszen a német gazdaságtól óriási mértékű a magyar ipar függése. Ezért a német jobboldal szélén álló, a jobbközép pártjaival (CDU/CSU) ellenséges viszonyban lévő AfD-vel nagyon távolságtartóan bánik a Fidesz.
4. Az európai politikai konfliktusok
Salviniék a német AfD-vel ülnek egy pártcsoportban, Meloniék pedig a lengyel PiS-szel közösködnek (egyelőre). A Fidesz viszont nem működhet együtt mindenkivel és a PiS-nek is vigyáznia kell, hogy ne tűnjön túlzottan Moszkva-barát erők szövetségesének. Ezért lenne fontos a Fidesznek hírek szerint, ha egy olyan jobboldali tkonglomerátum jönne létre, mely a PiS-t és a Ligát is tömörítené, de ehhez két nagy pártcsaládot is fel kéne bomlasztani (vagy egyesíteni).
A három párt (Fidesz, Liga, PiS) tavaszi budapesti találkozója még nem hozott eredményt. Kérdés ezek után, hogy az ECR esetleges bomlása segíti-e egy új jobboldali pártcsalád létrejöttét vagy csak tovább nehezíti az együttműködés kialakítását a radikális és populista pártok között.
