A Magyarországgal határos országok közül a hazai turisták a leggyakrabban a horvát tengerpartra indulnak, ha végeláthatatlan kék víztükröt szeretnének látni. A magyar történelem fontos, szerencsét, és balszerencsét hozott epizódjait látott helyek azonban jóval többek egyszerű fürdőhelynél, illetve rövid városnézésekre alkalmas helyeknél.
A nyaralók által leggyakrabban felkeresett városok ugyanis felérnek egy időutazással: Dubrovnik, Zára (Zadar), Trogir, vagy Korčula, Rab, vagy épp Hvar óvárosába lépve ugyanis évszázadokat utazunk vissza az időben, hiszen a ma is ép városfalakon belül kígyózó szűk utcák mentén díszes román, gótikus, reneszánsz és barokk paloták, illetve templomok egész sorába botlunk, amiket korábban akár magyar uralkodók is láthattak.
Erre a képre nyilvánvalóan jókora hatással volt a Magyar Királyság fennhatósága, illetve az Adria királynőjeként emlegetett Velence is, ami közel ezer éven át önálló kereskedőállamként formálta a legfontosabb kikötővárosok, illetve környékük képét, sőt, Hvar hosszú időn át egyenesen a velencei flotta téli otthonaként is szolgált.
Az ismertebb városoktól eltávolodva gyönyörű kastélyokra és kis falvakra bukkanhatunk, de a természet kincseiről sem feledkezhetünk meg, hiszen Horvátország nemzeti parkjai tele vannak lélegzetelállító tájakkal. Az elmúlt években az interneten felbukkanó, vízesésekről készült fotók tekintélyes része például a Plitvicei Nemzeti Parkban készült, érdemes azonban a Šibeniktől alig húsz kilométerre fekvő Krka Nemzeti Park felé venni az irányt, hiszen ott nem egyszerűen csak megnézhetjük ezeket a csodákat, de akár fürdőzhetünk is a különböző méretű zuhatagok alatt.
Különleges élmények persze nem csak a vízesések alatt, az erdőkben, illetve az elmúlt évszázadokban alig változott óvárosokban érik a turistákat, hiszen egy motorcsónakkal, vitorlással, vagy akár kisebb-nagyobb hajókon a türkiz tengerre szállva az ország újabb arcát ismerhetjük meg: a kikötők százaiból kifutó járművekkel lagúnákat, trópusi tájat idéző homokos tengerpartokat (Šunj-öböl), illetve kisebb-nagyobb szigeteket látogathatunk meg.
A Visi-szigetcsoport körül repülőgéproncsokhoz merülhetünk, pihenésként pedig az ország egyik legszebb természeti kincsét, az 1884-ben felfedezett Kék-barlangot is végigjárhatjuk, de a turisták által gyakran járt helyek mellett számos üres öbölre is bukkanhatunk, ahol akár egyedül, akár útitársainkkal együtt mártózhatunk a kristálytiszta lagúnákban.
A nyugodt felfedezés legjobb eszközei nyilvánvalóan a vitorlások, hiszen az enyhe szelekkel való hajózást kísérő csenddel kiszakadhatunk a zajos hétköznapokból, a nyaralás ennyivel azonban nem érhet véget, hiszen a kulturális élmények, a természeti csodák, illetve a rejtett öblök mellett Horvátország a gasztronómiájáról is híres: a Rab-szigeten partra szállva elcsíphetjük például a különböző helyi ételeknek szentelt napokat, így finom spárga- vagy bárányételek kerülhetnek a tányérunkra.
Persze nem csak itt, hanem az ország számtalan éttermében – a tengerpartiaknak saját halászhajója is van, hogy minél frissebb hal kerülhessen az asztalra – találkozhatunk az elmúlt évszázadokban érkezett kereskedők, utazók, és betelepülők, illetve a mediterrán klíma által formált konyha legjobb fogásaival. A sózott hallal készülő komižai töltött lepénnyel, a húsmártásos dubrovniki mocskos tésztával, az osztrigával, vagy a könnyű vacsorák slágerével, a mángold és főtt krumpli társaságában tárolt grillezett hallal, ami egy pohár bor mellett kitűnő lezárása egy hosszú, élményekkel teli napnak.
A horvátok számtalan módszert dolgoztak ki a halak minél ízesebben való elkészítésére: ilyen például az úgynevezett brudet, azaz a hagymával, paradicsommal való főzés, aminek során a hallé még tovább ízesíti az aranydurbincsot, sügért, vagy épp kék húsú halakat – az igazán autentikus helyeken természetesen nyílt lángon, bográcsban készítve.
A finom ételek mellett a jó borok is a horvát kultúra fontos részét alkotják – jól bizonyítja ezt a tucatnyi borút, illetve az éttermek hosszú borlapjai is, amikről nem hiányozhat a tramini, vagy a zöldessárga királyleányka (kraljevina), amit a legjobb rögtön a fajta legfontosabb termőterületén, Prigorjében, egy helyi specialitás társaságában megkóstolni, még mielőtt hazatérnénk, hiszen Horvátország gasztronómiájába nem fejest ugrani olyan, mintha Párizsban az Eiffel-tornyot, Budapesten pedig a városra csodás kilátást nyújtó Halászbástyát húznánk le a megnézendő látványosságok listájáról.
Szponzorált tartalom
Még több információ szállásokról, árakról, látnivalókról és a folyamatosan frissülő utazási információkról a Horvátország – Tele élettel honlapon.
A cikk a Horvát Turisztikai Hivatal támogatásával készült.
