Hol volt, hol nem volt olyan mindent átszövő bűnszervezet, amelyet előszeretettel emlegettek együtt a maffiával. A tapasztalt olvasó persze fölhorkan – mi az, hogy hol nem volt? Sok helyütt egyenesen maffiaállamot emlegetnek, másutt életveszélyben is oknyomozó riporterek szegődnek a bűn és a politika összefonódásának nyomába. Rendre hallunk az olasz (nápolyi) Camorráról, amerikai (részben olasz gyökerű) keresztapákról, mexikói vagy kolumbiai kokainkirályokról, vérengző csecsenekről és emberrabló kínai triádokról, már-már állami szintű montenegrói cigarettacsempészetről, számos kalandos helyen ember- és fegyvercsempészekről. Újólag – mind gyakrabban – albán és koszovói (szintén albán) drogbárókról. A sort még hosszan folytathatnánk – mert maga az élet folytatja.
Tavaly januárban a dél-albán tengerparti nagyvárosban, Sarandában csípték fülön Klement Balilit, akinek kézre kerítését az amerikai és a görög hatóságok régóta sürgették. Már őt is „albán Escobarként” emlegették, pedig 2014-től két évig ő volt a festői kikötőváros közigazgatásának szállítási igazgatója. Amikor csaknem öt esztendeje a görögországi Zakinthosz szigetén 670 kiló marihuánával lebukott, még sikerült kereket oldania. Elfogott társai máig ott „hűsölnek”. Végül utána is addig tartott a hajtóvadászat, amíg inkább otthon föladta magát – abban a sanda reményben, hogy Tiranának úgysincs kiadatási egyezménye Athénnal. Nem mintha egy ekkora „királynak” a 10 évre „lealkudott” albán börtönbüntetés az édenkertet jelentené. Jobb esetben titkon saját „kapcsolati tőkéjében” reménykedhetne, elvégre tudvalévő, hogy Albániában akár még kormánytag is bukott meg bűnszervezeti nexusai miatt. Előfordult, hogy a tiranai belügyminisztert görög meghívói egy másik autóba tessékelték, mert kiderült, hogy szolgálati BMW-je az Interpol körözési listáján szerepel.
De egy másik koszovói születésű (boszniai albán) gengsztert is azzal vádolnak, hogy főnökként a Latin-Amerikából Nyugat-Európába (is) irányuló balkáni tranzit-útvonalak hálóját szőtte. Őt most februárban a szerb hatóságok fogták el a határ közelében. A 65-éves Nadir Kelmendit senki sem vádolja rutintalansággal. Az Obama-kormányzat már 2012-ben feketelistája előkelő helyére tette, mint a balkáni kábítószer-kereskedelem egyik legnagyobbját. Való igaz, ő az afgán heroin Törökországon keresztül lebonyolított tovább terítésében is szorgosnak bizonyult. Bár hosszú a bűnlajstroma, ellene még nem emeltek vádat.
Az igazi „El Chapo” csápjai
Az elmúlt hónapokban még két nagyhal akadt horogra, ám az igencsak jól tájékozott „Balkan Insight” tanulmánya szerint csak snecik lehetnének a legnagyobb cápához, Dritan Rexhepihez (ejtsd: redzsepihez) képest. A legendás mexikói kokó-kereskedelem királyához hasonlóan Rexhepit is „El Chapóként” emlegetik, pedig a névadótól eltérően egyáltalán nem mondható „köpcösnek”. De a név és a rang mégis csak kötelez. Hogy mire?
A bűnüldözőknek például még a nevével is akadnak gondjai. Az Interpol honlapja elég szűkszavúan összegzi bűnlajstromát, „életrajzát”: Előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság, súlyos testi sértés, jogtalan fegyver- és lőszertartás, közokiratok (pecsétek, útlevelek) hamisítása, emberrablás, kábítószer-kereskedő illegális fogva tartása. Dritan Rexhepi (szül.: Vlora, 1980. 04. 10.) Másutt Gramoz Rexhepajként is emlegetik. Igaz, (ha igaz), teljes neve Dritan Gramoz Rexhepi lehet, pedig errefelé a második keresztnév egyfajta atyai név funkcióját tölti be. Profi bűnözői körökben nem ritka, hogy többféle személyazonossággal, dokumentummal fölvértezve lépnek föl – vagy le. Ő pedig annyira eltökélt volt „pályaválasztásában”, hogy még a tiranai jogi egyetemre is beiratkozott, mert jó előre tisztában akart lenni azzal, hogyan lehet kijátszani a játékszabályokat. Az élet kényszerítette a drogkereskedelemre – mondta utóbb –, de szabadon garázdálkodni még mindig könnyebb volt, mint
egy igazságtalan és velejéig rothadt rezsimben életfogytig rács mögött ülni.
Csakhogy a gengsztert az ellene gyakran gyarapodó gyanúk miatt már 2006-ban kihallgatták. Ám a vizsgálótiszt nyitva felejtette a fogdaajtót. Dritan (vagy Gramoz) kisétált, és közölte, hogy végeztünk. A rend csekélyen éber őre tán félreértette, ezzel szabadon engedte. Utána bottal üthették a nyomát. Ő pedig fokozatosan tovább építette transzatlanti bűnszövetkezetét, amely aprólékos munkával a dél-amerikai kokain Európába csempészésére és terítésére „szakosodott”. Miközben a nagy kábítószer-beszállítók és terjesztők óvatosan külön-külön működnek, Rexhepi „Kompania Bello” nevű bűnszervezete „modellt váltott”, és az egész folyamaton rajta tartotta a kezét.
Két évvel később Hollandiában nyakon csípték, és kiadták Olaszországnak. Egy bíróság súlyos börtönbüntetésre ítélte. Ám ő megunta a dél-milánói börtön bezártságát, és két társával együtt a lepedőkből kötelet csavarva újfent a szabadságot választotta. Közben távollétében Albániában emberölésért 25 évet mértek ki rá, Olaszországban drogkereskedés, Belgiumban pedig fegyveres rablás miatt körözték. Itt az antwerpeni sittről sikerült kereket oldania.
Ám nem élvezhette sokáig a bűnös élet szabadosságát, mert 2014-ben az „Óperencián túl”, Ecuadorban ismét rendőrkézre került – mindössze 278 kiló kokain társaságában.
De Rexhepi addig sem akarja „haszontalanul” tölteni az időt, titkon a rács mögül is távirányítja a Kompania Bello embereit. A kevéssé tiszteletre méltó „fehér társaság” alapján az olasz kopók „Los Blancos” kódnevű kitartó kutakodása 14 évig tartó nyomozás után vezetett sikerre. Ekkor, 2020 szeptemberében tíz európai és közel-keleti államban egyidejűleg húsz gyanúsítottra csaptak le. A firenzei államügyészség – feltehetően a kihallgatottak vallomása alapján – megállapította, hogy a Kompania Bello vitathatatlan fejeként Rexhepi, a „capo”, a kokain mérhetetlen mennyisége fölött diszponált.
Időközben kitudódott róla, hogy quitói instrukcióit végrehajtva tavaly januárban a Tiranából a hírneves Krujába vezető út mentén, Kamzában elraboltatta Jan Prengát. Az áldozat Astrit nevű fivérét azzal vádolta, hogy egy Latin-Amerikából Nagy-Britanniába irányított kokainszállítmány jelentős mennyiségét lenyúlta. Márpedig ez a Nagy Dritan tulajdonát képezte. Elrendelte hát, hogy ejtsék foglyul a bátyót. Ezt a három bandából verbuvált csapata meg is tette.
Hogy mi mindent nem tudunk az esetről? Ezt a titokhalmazt az albán alvilág feje megtartja magának jelenlegi tartózkodási helyén. Csakhogy, amikor egy neves tiranai bűnügyi újságírónak a cellájából interjút adott, cáfolta, hogy megbízást adott volna gyilkosságra. „Szakmai körökben” szokták mondani: aki összeesküvő, titkos társaság (szolgálat) tagja, az világ életében az is marad. Ha Rexhepi szabadlábra kerül, aligha felejti el régmúltját. Igaz, a piac is kényszerű gyorsasággal változik. De hogy megpróbálja visszakeresni az „elvarratlan szálakat”, az bizonyosnak látszik. A bizonyítást pedig aligha tartja majd „munkaköri leírása” részének.
Itt a vége, fuss el véle? Alig hiszem, hogy megannyi „El Chapo” lebukása után egyszer és mindenkorra vége lenne a történetnek. Csak egyet javasolhatok, aki nem hiszi, inkább ne járjon utána!
