Egy darabig úgy tűnt, két hosszú év után véget érhet az a vergődés, amelyben az Európai Néppárt (EPP) – képletesen – se lenyelni, se kiköpni nem tudta a Fidesz képviselőcsoportját. Sok minden megváltozott e két év alatt, de talán most állt a legközelebb ahhoz a magyar kormánypárt, hogy tényleg távozzon a kontinens legnagyobb pártcsaládjából. Ám még most is óvatosan kell bánni ezzel a kijelentéssel, ugyanis a Néppárt jelenleg épp nem akarja kizárni a Fideszt. A párt így csak akkor kerülhet ki a pártcsaládból, ha saját maga távozik. Ami valószínű, hogy a szerda délelőtti szavazáson felfüggesztik a Fideszt a Néppárt frakciójában.
A hírek az elmúlt napokban arról szóltak, hogy Orbán Viktor levélben fenyegette meg az Európai Néppártot, ha felfüggesztik a képviselőit a pártcsaládban, kénytelenek lesznek kilépni. Orbán szóvá tette, hogy ezzel az Európai Parlament lakosságarányosan legsikeresebb küldöttségét veszítené el a Néppárt, és külön kiemelte, nem érti, miként foglalkozhat a Néppárt ezzel az üggyel, miközben Európa a koronavírussal küzd. A fenyegetés működött, a Fidesz kezelésére kitalált kompromisszum olyan módon született meg, hogy a pártot nagyon nehéz lenne kizárni, magától pedig már nem kell kilépnie.
Az EPP és a Fidesz harca jóval megelőzte a koronavírust, a bürokrácia pedig – amely végül a Fidesz ellehetetlenítéséhez vezetett – pont olyan megállíthatatlan, mint maga a járvány.
Az út
A Fidesz és a Néppárt viszonya a 2019-es európai parlamenti választás előtt durvult el végleg. Előtte is volt törés a pártcsaládon belül, de az inkább annak a következménye volt, hogy egy ekkora jobbközép frakcióban nagyon eltérő értékrendű pártok ülnek egymás mellett. Az Európai Néppártban van egy rakás északi, liberális-konzervatív párt, ott van a német kereszténydemokrata párt, de például a Fidesz lengyel szövetségesének, a Jog és Igazságosságnak a legnagyobb ellenfele, a Polgári Platform is. Sőt, az EPP elnöke jelenleg ennek a pártnak a korábbi miniszterelnöke.
A Fidesz létezését nehezen viselő pártoknak a végső lökést az adta meg, hogy a magyar kormánypárt plakátokon kezdett el uszítani a Néppárt egyik vezetője ellen. Az EP-választás előtt a Fidesz teleragasztotta az országot olyan plakátokkal, amelyeken Soros György mellett Jean-Claude Juncker mosolyog. Juncker az Európai Bizottság akkori elnöke, egyébként az Európai Néppárt egyik nagy öregje, ezért a plakátok felrúgtak egy kimondatlan megállapodást a Néppárton belül: a sajátjaink ellen nem uszítunk.
A felháborodás mértékét mutatja, hogy a kormány szinte azonnal le is szedte a plakátokat Budapest utcáiról. Volt egyébként ebben még egy érdekes közjáték is, mert amikor Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője Magyarországra érkezett, hogy megpróbálja elsimítani az ellentéteket a Fidesszel, a plakátokat látványosan csak a repülőtérről befelé vezető útról szedték le.
A kormánynak volt még egy késői próbálkozása arra, hogy megmentse a plakátokat, megpróbálták ugyanis Frans Timmermansra, az európai szocialisták csúcsjelöltjére cserélni rajtuk Junckert, de mivel Timmermans kifejezetten nagystílű karakter az európai politikában, így ez a személyes támadás sem vette ki jól magát.
Pávatánc
A Budapestre érkező Manfred Weber három dolgot kért Orbán Viktortól azért cserébe, hogy a Néppárt megbékéljen a Fidesszel:
- a CEU békén hagyását,
- azonnali bocsánatkérést
- és a brüsszelezés abbahagyását.
Ebből Orbán valójában csak egyet teljesített, mert bocsánatot kért ugyan, és a plakátok is lekerültek, de a brüsszelezés nem maradt abba, a CEU pedig ma már osztrák egyetem, nem pedig magyar. Orbán ekkor volt ereje teljében, ezért kompromisszumkésznek mutatkozott, ám valójában csak gesztusokat tett – nem változtatott lényegi pontokon a politikájában.
Ekkor merült fel az az ötlet is, hogy az EPP összeállítson egy bölcsek tanácsa-féle bizottságot, amely dönteni, vagy legalábbis véleményezni volt hivatott a Fidesz jövőjét a Néppárton belül. Az ötlet csúfos kudarcba fulladt, a három bölcs nem jutott döntésre, végül az egész bizottságot elkaszálták, ez a közjáték érdemben nem befolyásolta a Fidesszel kapcsolatos politikát.
A legforróbb pont 2019 márciusában volt, amikor a Néppárt közgyűlése szinte egyhangúlag függesztette fel a Fidesz tagságát. Valójában nem egységes döntés született, hanem olyanféle, ami most is várható. Eredetileg ugyanis a Fidesz kizárásáról voksoltak volna, ám az a kompromisszum született, hogy a döntést halasszák az EP-választások utánra, és addig a magyar párt felfüggesztésével mutassanak erőt. Ez egy klasszikus uniós megoldás: nem oldott meg semmit, de mindkét fél a saját sikereként kommunikálhatta.
Fenyegetések sora
Orbán Viktor egyébként nem most először fenyegetőzik a kilépéssel, hiszen ez már a 2019. márciusi közgyűlésen is előkerült, sőt másfél évvel később is írt egy hasonló levelet a Néppárt vezetésének, amelyben olyan megoldást javasolt, amivel a Fidesz kívülről maradna része az EPP-nek.
Csakhogy ezen csaták közben alaposan átrendeződtek az erőviszonyok az európai politikában, és a Fidesz mára hatalmasat vesztett a befolyásából. A 2019. májusi EP-választáson a Néppárt és a szocialisták elvesztették a közös többséget az Európai Parlamentben, amivel véget ért az a korszak, amikor a két nagy párt a kisebb pártcsaládok beleszólása nélkül volt képes irányítani az uniós politikát. A választás legnagyobb nyertesei a liberálisok voltak, és bár a Néppárt maradt a legnagyobb pártcsalád, a mezőny kiegyenlítettebb lett.
Orbán Viktor ekkor avatta igazán jelentős ellenségévé Manfred Webert, az Európai Néppárt parlamenti frakcióvezetőjét. Weber volt a választások előtt a Néppárt csúcsjelöltje. Ez egy hivatalosan soha el nem ismert megállapodás volt: a nagy pártcsaládok előre megmondták, kit szánnak az Európai Bizottság elnöki posztjára, ha ők szerzik a legtöbb mandátumot. Ám erről hivatalosan nem az Európai Parlament, hanem a tagállamok vezetői döntenek, és Weber elnöki esélyeit az összes beszámoló szerint két ember kaszálta el: Emmanuel Macron és Orbán Viktor.
Weber mellett Orbán még egy komoly szövetségest elveszített a Néppártban. Az elnöki posztról leköszönt Joseph Daul, aki a magyar miniszterelnök régi barátja és mentora volt az európai politikában, sokat segített a jó kapcsolat fenntartásában a német kormánypárttal. A helyére Orbán egyik legkomolyabb ellenfele, a korábban már említett volt lengyel miniszterelnök, Donald Tusk került.
Gyengülés
Hosszú a névsora azoknak, akiket a Fidesz elveszített az utóbbi pár évben az uniós politika frontvonalából. A legnagyobb veszteség nyilvánvalóan Szájer József, aki komoly tényező volt a Néppárton belül, bár az utóbbi években látványosan feladta azt az ambíciót, hogy valaha a pártcsalád frakcióvezetője legyen. Ezt az unió ellen vívott háborúval pont Orbán vette el tőle, így ugyanis esélytelenné vált, hogy elfogadják vezetőnek, bármilyen elismert is a párton belül. Ennek ellenére Szájer még így is befolyásos ember maradt a Néppártban, de aligha lehet látványosabban felrobbantani egy karriert, mint ő tette a sajátjával az ereszcsatornán menekülve egy orgiáról. Szájer elvesztése azért is fájhatott Orbánnak, mert az egyik legfontosabb brüsszeli embere vált köznevetség tárgyává.
Uniós biztosként a magyar politika szempontjából eljelentéktelenedett Várhelyi Olivér is, pedig korábban fontos szerepet játszott a brüsszeli állandó képviseleten. Szintén kiesett a munkából Varga Judit, aki a miniszteri kinevezésével már kevésbé foglalkozhatott brüsszeli ügyekkel, ráadásul azóta szinte minden jelentős területet elvettek tőle az uniós politikában. Szintén nagy érvágás volt Gottfried Péter visszavonulása. A miniszterelnök főtanácsadója jelentette az egyik fontos kapcsolatot a német iparral, amely alapjában határozza meg a német külpolitikát.
A régi, tapasztalt, jól bevált emberek helyett a Fideszben most látványos törekvés van arra, hogy új gárdát neveljenek ki. Ágostházy Szabolcs, az innovációs tárca uniós ügyekért felelős államtitkára és Bóka János, a miniszterelnök nemrég kinevezett uniós főtanácsadója mindketten fiatalok, európai stílusú, kompromisszumkésznek tűnő politikusok, de sok időbe telik, mire valóban fontos szerepük lehet az uniós politikában.
A populizmus elalvása
Közben a világ is átalakult. Orbán ereje Európában a populista ébredés után volt a csúcson, de ennek az ébredésnek mostanra vége. Donald Trumpot leváltották, Matteo Salvini háttérbe szorult Olaszországban, és még Marine Le Pen sem jelent igazán komoly veszélyt Franciaországban. Közben a koronavírus-járvány magát Orbánt is gyengítette, ráadásul a költségvetési vétóval komoly tekintélyt játszott el Európában.
A mostani megoldás hasonló elven működhet majd, mint a korábbiak. A Néppárt azért módosított szabályt, hogy már ne csak egy, hanem egyszerre több képviselőt is ki lehessen zárni a pártcsaládból, így szerettek volna megszabadulni a Fidesztől. A kompromisszum az lett, hogy a kizárás mellé bekerült az a lehetőség is, hogy csak felfüggeszteni lehessen a képviselőket, ahogy azt Deutsch Tamással is tették.
Annak, hogy a Fideszt a Néppártban felfüggesztették, nem sok következménye volt. Orbán Viktor nem vehetett részt a néppárti miniszterelnökök megbeszélésein az uniós csúcsok előtt, de a fideszes képviselők ugyanolyan jogokat gyakorolhattak a parlamentben, mint bárki más. A felfüggesztés ezeket a jogokat venné el tőlük. Nem szólalhatnának fel a Néppárt nevében, nem szavazhatnának a párt belső döntéseiben és nem juthatnának kinevezésekhez a parlamenten belül.
Ezt a változtatást a pletykák szerint a németek és a szlovénok kérték, akik eddig minden alkalommal megmentették a Fideszt a kizárástól.
Itt annyi változás történt ugyanis Orbán levele után, hogy a tagok kizárásához kétharmados támogatottság kell ugyan, de a felfüggesztéshez elég a tagok ötven százaléka plusz egy szavazat. Ez pontosan azért került be a szövegbe, hogy megbékítse azokat, akik marasztalni szerették volna a Fideszt. Daniel Caspary, a német EPP-delegáció vezetője pénteken azt mondta a dpa hírügynökségnek, hogy jelenleg úgy néz ki, alkalmazni fogják a felfüggesztést a fideszes képviselőkkel szemben.
Orbán Viktor ebben a helyzetben nem sokat tud tenni. Vagy önként távozik – amivel valójában Manfred Webert segíti –, vagy hagyja, hogy felfüggesszék. Az a levél, amelyet fenyegetésként írt, már nem köti, hiszen abban azt írta, hogy ha a február 26-ai változat megy át, kénytelenek lesznek kilépni. Amiben végül megegyeztek, az már nem a 26-ai változat, hanem egy másik kompromisszumos megoldás, ezért Orbánnak nem kell kilépnie.
A Néppárt azért volt fontos a Fidesznek, mert ez az európai politika erőközpontja, itt ülnek a legfontosabb emberek, beleértve a német jobboldalt is. Az EPP nélkül a Fidesz befolyása minimálisra csökkenne Európában, és ezen a felfüggesztés sem segít. A harmadik lehetőség természetesen a totális hátraarc, de ezzel a forgatókönyvvel nem sokan számolnak.
És ami még ennél is érdekesebb: a KDNP képviselőjének, Hölvényi Györgynek a felfüggesztéséről még mindig nem beszél senki.
