Jelentős győzelmet aratott az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) az októberi bécsi helyhatósági választáson. Az SPÖ 41,6 százalékig jutott, két százalékponttal több szavazatot kapott, mint öt éve, ezzel megerősítette pozícióját a tartományi parlamentben. A kiosztható száz városházi mandátumból most 46-ot szerzett meg az SPÖ, kettővel többet, mint 2015-ben, amikor a baloldali párt fennállása második legrosszabb eredményét érte le.
Az ezúttal második helyen befutó Osztrák Néppárt (ÖVP) 22 mandátumot gyűjtött. Sebastian Kurz kancellár pártjának ez okot adott az ünneplésre: az ÖVP bécsi elnöke – az osztrák kormány pénzügyminisztere –, Gernot Blümel azért lelkendezett, mert a konzervatív néppárt 33 éve nem ért el ilyen jó eredményt az osztrák fővárosban. Ráadásul Blümel a jobboldali fiatalokat mozgósító Kurz kancellár fontos szövetségese, így a pénzügyminiszter bécsi sikere a kormányfő számára is jelentős eredmény.
Két nyertese van a bécsi választásoknak
A választások nyertese tehát a szocdem párt, és kifejezetten erősödött Michael Ludwig főpolgármester pozíciója. Ludwig 2018 óta áll Bécs élén, a várost sok éven át irányító Michael Häuplt váltotta. Így pártján, az SPÖ-n belül is szüksége van a támogatói bázis erősítésére az 59 éves oktatási szakembernek, történésznek, amihez jobb alkalom nincs is egy biztosan megnyert választásnál.
Ám mint említettük, Sebastian Kurz kancellár ÖVP-je is győztesnek érezheti magát, hiszen Bécsben visszaszerezte a második helyet a politikai erők között, a jobboldalon pedig vitathatatlanul a legerősebbé vált a fővárosban.
Ennek megfelelően mindkét nagy párt országosan is profitált az október 11-ei választási sikerből. Szövetségi szinten a szocdemek népszerűsége két százalékponttal emelkedett a most hétvégi közvélemény-kutatások szerint. Az SPÖ így most 22 százalékon áll. Ám az ÖVP országosan továbbra is jelentős előnnyel vezet: Kurz pártját 40 százalék támogatja, vagyis az országot egészét nézve pont fordított a helyzet, mint Bécsben.
Kurznak is tovább javult a megítélése: 40 százalék tartja a kancellári posztra alkalmasnak a világ egyik legfiatalabb kormányfőjét. Ez 4 százalékpontos javulás a bécsi választás előtti adatokhoz képest. Érdekes viszont, hogy a szocdemeknél a választási siker fényéből nem sok vetült a pártelnökre, Pamela Rendi-Wagnerre: csak 11 százalék látná szívesen kancellárként a politikusnőt Ausztria élén, ez 2 százalékkal kevesebb, mint korábban.
Kurz a népszerűség-növekedést ráadásul úgy érte el, hogy politikailag a legélesebb kanyarokat is szemrebbenés nélkül képes volt „bevenni” az elmúlt másfél-két évben. Tavaly év elején még a szélsőséges Szabadságpárttal (FPÖ) együtt kormányzott, idén januárban pedig már a baloldali alternatívát jelentő Zöldekkel fogott össze egy új kormánykoalíció megalakítására.
A Szabadságpárt lejáratta magát
Közben a Szabadságpárt majdhogynem lenullázta magát: a radikális-populista jobboldali párt és vezetője, Heinz-Christian Strache elsősorban az Ibiza-videó körül tavaly kialakult botrányba bukott bele az idei bécsi választáson is.
A tavalyi egy előrehozott országos választáson már meggyengült az FPÖ, ám akkor „csak” tíz százalékot buktak, és 16 százalékra csökkent a támogatottságuk Ausztriában. A mostani bécsi szavazás azonban mérföldkő a párt gyengülésének történetében: 30-ról 7 százalékra zuhantak vissza 2015-höz képest, amikor a második helyet szerezték meg, vagyis a Szabadságpárt maga mögé utasította az ÖVP-t, ami az egész jobboldalon radikalizálódási „forradalmat” indított be – ennek is köszönhető, hogy a hamarosan bekövetkező migránsválság nyomán az ÖVP-ban is Kurz és Gernot Blümel radikális irányzata váltotta fel a középutas vezetést.
De a Szabadságpárt is alig ugrotta meg ezt a „magasságot”: a korábbi szavazatainak egyharmadát, mandátumainak a negyedét sem tudta megtartani a fővárosban.
A pártot 2019-ig vezető Strachéról tavaly látott napvilágot a leleplező Ibiza-videó. A felvételen a politikus egy, magát egy orosz oligarcha unokahúgának kiadó nővel tárgyalt. Strache a nőnek párt- és médiatámogatásért cserébe zsíros állami megbízásokat ígért. Az erről szóló teljes videóanyagot csak az idén találta meg az osztrák rendőrség, bár az FPÖ-elnök bukásához tavaly néhány hosszabb részlet is elég volt.
Strache akkor előbb lemondott az alkancellári tisztségéről, majd a pártjából, az FPÖ-ből is kikerült. Azóta eljárás indult az FPÖ pártpénzeivel kapcsolatos visszaélések gyanúja miatt. A gyanú szerint akár 600 ezer eurós károkozásról is lehet szó, ami miatt – ha bebizonyosodik az ebben játszott szerepe – akár tízéves börtönbüntetést is kaphat Strache.
Bécsi kavarás – a nagypolitika közbeszól
Bécs speciális politikai helyzetben van Ausztrián belül – bár ez egyáltalán nem számít szokatlannak a nagyvárosokban. Az osztrák főváros sokkal baloldalibb, mint a vidék. Nincs ez másként Magyarországon sem, s ezt láthatóan a Fidesz is figyelembe veszi a 2022-es választásra készülve.
Bécs súlya azonban az osztrák politikában sokkal nagyobb, mint az egyébként a fejlett országokban megfigyelhető: a nagypolitika jobban hat a helyi erőviszonyokra, és a bécsi, városi helyzet is erőteljesebben befolyásolja a nagypolitikát, mint más államokban. Különösen jól látszik ez az osztrák Zöldek problémáin: hiába növelik a támogatottságukat Bécsben, mivel a nagypolitikában a radikalizálódó ÖVP-vel fognak össze, nehezebb koalíciót kötniük eddigi fővárosi partnerükkel, az SPÖ-vel. Ez a kettős játék visszaüthet – nem a párt támogatottságára nézve, hanem a koalíciós esélyeit tekintve.
Ráadásul az eddigi bécsi városi koalíció erőviszonyai jelentősen módosultak a mostani választással. A Zöldek hiába erősödtek papíron jelentősen a korábbi eredményükhöz képest, a Szabadságpárt széthullásából ugyanis az ÖVP is sokat profitált, így a szocdemek akár nagykoalíciót is alkothatnak a néppárttal, akkor pedig nem lenne szükségük a Zöldekre a bécsi Városházán.
Megosztott a bécsi ÖVP
Bár a nagykoalícióra kicsi az esély, Michael Ludwig, az SPÖ jelenlegi főpolgármestere most is kiváló viszonyban van az amúgy néppárti bécsi gazdasági kamara vezetőjével, Walter Ruckkal. A koalíciós egyezkedések megkezdése előtt együtt is vacsoráztak egy bécsi étteremben, tárgyalásuk középpontjában pedig a közös célok voltak: a bécsi gazdaság fellendítése a koronavírus idején. Ruck és Ludwig a kampány során is szerepelt közösen.
Másrészt a bécsi ÖVP-az a Gernot Blümel vezeti, aki keményen támadta a kampányban Michael Ludwigot. A helyzet bonyolultságát jelzi, hogy a bécsi ÖVP-n belül mérsékelt konzervatívnak számító Ruck így tulajdonképpen Blümellel szemben is „hadakozik”, amikor feltűnően barátkozik Ludwiggal.
Az ÖVP és az SPÖ politikájában amúgy a legfőbb közös pont a gazdaság, míg a szocdemek és a Zöldek a szociális kérdésekben és a környezetvédelem ügyében értenek inkább egyet, ám eltérő politizálási stílusuk állandó feszültségeket okozott az eddigi városi koalíción belül. A személyes rossz viszony a szocdem és környezetvédő városvezetők között is kitapintható időnként.
Váratlanul erős liberálisok
A szavazataikat közel három százalékponttal, mandátumaik számát pedig hattal növelő Zöldek helyzetét ráadásul gyengíti, hogy a szocdemek olyan erősek lettek, hogy egy kisebb – eddigi ellenzéki – párttal, a liberális NEOS-szal is összefoghatnának. A NEOS jelentősen megerősödött Bécsben, ugyanannyi városatyájuk van, mint az összeomlott Szabadságpártnak. A hárommal több mandátumot szerző NEOS és a 26-tal visszaeső FPÖ egyaránt 8-8 képviselőt küldhet a bécsi tartományi gyűlésbe.
Ugyanakkor a közvélemény-kutatások szerint a választók leginkább a szocdem–zöld kormányzás folytatását látnák legszívesebben Bécsben (29 százalék). Második helyen a nagykoalíció (SPÖ–ÖVP) élvezne 26 százalékos támogatottságot, míg az SPÖ–NEOS koalíció csak 23 százalékot kapna. A NEOS vezetője ugyanakkor már a kampányban is kifejtette: a túlzottan jobbra forduló ÖVP-val nem terveznek koalíciót, az SPÖ-vel viszont szeretnének a választás után együttműködni.
Trendek és bécsi kerületek
Ami a két nagy párt bécsi erőviszonyait illeti, két kerületben, a Belvárosban és Hietzingben szavaztak többen a néppártra, mint az SPÖ-re az október 11-ei választáson. A többi párt nem tudott „részgyőzelmet” aratni a fővárosi mandátumok elosztásakor. A belváros „polgári” szavazói nyilvánvalóan a néppártot támogatták, és a Wienerwaldot, a Bécsi-erdőt is magába foglaló Hietzing is a gazdagabb és konzervatívabb szavazókat tömöríti.
Ehhez képest a 2018-ban Lázár János által a híres „rettegő videón” bemutatott Favoriten kerületben, ahol a bevándorlók száma magas, az SPÖ kimagasló eredménnyel nyert.
Az, hogy Favoriten kerületben sok a bevándorló, egyáltalán nem meglepő, korábban, a XIX–XX. században a nyugatra induló magyarok is ezen a környéken telepedtek le, amikor nagy hullámokban hagyták el hazánkat. Nyilvánvalóan azért volt ez így, mert évszázadok óta itt a legolcsóbb lakáshoz jutni Bécsben.
Az „összfővárosi” mandátumok elosztásakor két kerületben szorult a második helyre az SPÖ, de a kerületi képviselők választásánál még két két városrészben „veszítettek” a szocdemek: a kertvárosias hangulatú Döblingben – egy itteni magánszanatóriumban töltötte utolsó éveit Széchenyi István – az ÖVP győzött, a szomszédos Währingben pedig a Zöldek.
Az elővárosokban és a kertvárosokban gyengébb tehát az SPÖ, a felmérések szerint ugyanakkor a bevándorlók a szociáldemokratákra szavaztak inkább.
Annyi bizonyos, hogy Bécsben is egyre jobban látszanak a megosztottság jelei: a szocdemek és az ÖVP retorikája jelentősen különbözik egymástól. Michael Ludwig egyfajta apafiguraként a nyugodt, kiegyensúlyozott fejlődésre alapozta a sikeres kampányát, de a radikalizálódó néppárt sikeresen hódította el az összeomló populista jobboldali Szabadságpárt választóit a mostani szavazáson. Bécs jövőjét egyelőre tehát egy joviális baloldali tanárember határozza meg, de ellenfelei fiatalok és radikálisok, kérdés, hogy ez a szembenállás milyen változást hoz az egyébként konszenzusra törekvő osztrák főváros életében.
Kiemelt kép: Helmut Fohringer / APA / AFP
