Újabb két gyilkosságot vallott be Oroszország legkíméletlenebb sorozatgyilkosa, Mihail Popkov. A kelet-szibériai város után angarszki rémnek is nevezett egykori rendőrtiszt 1992 és 2010 között vélhetően 83 gyilkosságot követett el, áldozatai 16 és 50 év közötti nők voltak, valamint egy rendőr. Az egyik, most bevallott bűntettét 1995 nyarán követte el: egy nővel iszogattak egy erdő mellett, veszekedni kezdtek, a vita hevében a sorozatgyilkos egyetlen fejre mért ütéssel kivégezte áldozatát. A nőt 25 éve eltűntként tartották nyilván.
Korábban erről a két bűncselekményről Popkov nem beszélt a hatóságoknak. A Gazeta.ru cikke szerint az 56 éves elkövető most azért tett vallomást, hogy „kicsit szabadságra menjen” – azaz, hogy legalább a tárgyalások és a helyszíni kihallgatások idejére elhagyhassa a fegyenctelepet.
A szállodánál vettem őt fel. Kocsikáztunk a városban, vettünk valamilyen szeszesitalt – minden bizonnyal bort – és idejöttünk. Iszogattunk, majd nemi aktusba kezdtünk, utána konfliktus alakult ki köztünk és megöltem. A holttestet a vízhez vonszoltam és bedobtam
– ezekkel a szavakkal idézte fel a gyilkosságot a helyszíni kihallgatás során. De hogy pontosan milyen eszközzel ölt, arra már nem emlékszik – lehetett fejsze, feszítővas vagy kulcscsomó is akár.
Felszedte az áldozatokat
A sorozatgyilkost Vérfarkasnak is nevezték a sajtóban, mivel nappal normális rendőr és családapa volt, este pedig vérszomjas gyilkossá változott. Popkov a későbbi áldozatait legtöbbször úgy ismerte meg, hogy szolgálati Lada Nivájában utazgatva figyelte az ittasnak tűnő, taxira váró nőket, megállt, ők pedig beszálltak hozzá utasként.
Ilyenkor egy idő után felvetette, hogy megihatnának együtt valamit. Amikor az utas nemet mondott neki, Popkov nem erősködött, hanem szó nélkül elszállította a kért helyszínre. Egy tévériportban nem túl hihető, és már-már áldozathibáztató mondatokkal mesélt erről:
Sokszor úgy történt, hogy mentem valamerre ügyeket intézni, erre valaki kilépett elém, épp, hogy nem esett a kerekek alá. És egyből azzal jött, hogy autózgatna velem, találjunk ki valami szórakoztató programot. Aztán valamiféle ellenszenvet kezdtem érezni iránta.
Áldozatait a legváltozatosabb módon ölte meg: megfojtotta vagy leszúrta őket ollóval, csavarhúzóval vagy más szúró, vágó eszközzel végezte ki, esetleg leütötte fejszével. Több nővel végzett különös kegyetlenséggel – az említett gyilkos szerszámok közül többet is használva.
A meggyilkolt nők többsége 19 és 28 év közötti volt, de 15 és 50 éves is akadt köztük. Áldozatai általában közepes termetű, kissé molett testalkatúak voltak, akiket félig vagy teljesen meztelenül találták meg, és bár Popkov tagadta a nemi erőszakokat (mondván, a nők beleegyeztek a nemi aktusba), a nyomozások eredményei nem az ő állításait támasztják alá.
Még 2014-ben a nyomozócsoport vezetője azt állította Popkovról, hogy szenvedéllyel, szinte élvezettel mesélt az esetekről. A későbbi pszichiátriai vizsgálatok alapján a Vérfarkast beszámíthatónak nyilvánították ugyan, de a diagnózis szerint erős vágyat érzett, hogy gyilkolhasson.
Mintaapa, mintaférj
Popkov azt mondja, felesége hűtlensége volt az egyik oka annak, hogy vadászni kezdett a nőkre. Amikor egyszer hazafelé tartott, kislánya az utcán fagyoskodva várta, mert anyukája „egy bácsival” volt otthon. A lakásba berontó férj idegen férfit nem talált az otthonukban, de két óvszerre bukkant a szemetesvödörben, így lett biztos benne, hogy neje megcsalta. A nő szeretőjét megverte, a feleségének azonban később megbocsátott. De a nőgyűlölet eluralkodott rajta.
A feleség egyébként állítja, az angarszki rém kiváló férj volt. Jelena Popova elmondása szerint Mihail – amellett, hogy minden szerelési és egyéb munkát maga végzett el – a vásárlásban, főzésben is jeleskedett, a takarítástól sem idegenkedett.
Mindig azt gondoltam, ideális férjem van. Minden szabadidejét velem és a lányunkkal töltötte. Szeretett főzni, alkoholt alig fogyasztott, rendszeresen sportolt (kiváló biatlonista volt – a szerk.). Kislányát rajongásig szerette, a szabadságait mindig a lányunk iskolai vakációjához igazította. Méltán nevezhetjük kiváló családapának
– idézi Jelena egyik vallomását a Komszomolszkaja Pravda. Az ötvenéves nő a férje letartóztatása után elmenekült Angarszkból, a lakását eladta és lányával egy másik városba költözött.
„Gyilkosság, 77 ember”
Popkov az első gyilkosságot 1992-ben (28 évesen) követte el: bejelentés érkezett az angarszki rendőrségre, hogy egy erdős területen női holttestet találtak. Innentől kezdve a hatóságok rendszeresen bukkantak megerőszakolt, megölt nők testére, 1994-ben kettőre is. Annak ellenére, hogy valamennyi áldozat – fiatal vagy középkorú – nő volt, és mindegyiküket az irkutszki területen ölték meg, a nyomozók minden egyes bűncselekményt egymástól függetlenül vizsgáltak és először csak a kilencvenes évek végén merült fel, hogy esetleg sorozatgyilkos szedheti az áldozatait.
A nyomozók 1998-ban, egy életben maradt áldozattól kaptak először használható személyleírást, ő beszélt arról, hogy az elkövető egy egyenruhás rendőr volt, aki felajánlotta neki, hogy hazaviszi szolgálati autójával.
A Gazeta.ru szerint a kétezres évek elején Angarszk rengeteg lakosától vettek DNS-mintákat, 2012-ben derült ki, hogy három áldozat testén talált spermiumból vett minta egybeesett Popkov DNS-ével. Az angarszki rémet Vlagyivosztokban tartóztatták le 2012. június 23-án. Először három gyilkosságot vallott be.
Ha összeadjuk a két számot, 81 (78 bizonyított) jön ki, ugyanakkor az angarszki rém azt állítja, hogy minden alkalommal, amikor nyílik a cella ajtaja, és el kell mondania, miért ítélték el, a következő szavak hagyják el a száját: „gyilkosság, 77 ember”.
A két új esettel 83 lehet az áldozatok száma – persze ki tudja, még hány esetről kezd el beszélni a jövőben.
