Nagyvilág

Trump addig matekozott, hogy Putyin át is veszi a szerepét Észak-Szíriában

Az erőviszonyok gyorsan változnak Észak-Szíriában. Putyin és Erdogan megállapodása megnyitotta az utat az orosz csapatok rendezett megjelenése előtt, miközben az amerikai erők nagyrészt kivonultak térségből. Eközben Németország egy új, európai NATO-tagországok felügyelte biztonsági zóna kialakítását javasolta Brüsszelben.

Donald Trump váratlan jóváhagyása után, október elején megindultak a török csapatok Észak-Szíriában, hogy kezükbe vegyék a szíriai kurdok lakta régió ellenőrzését. A török tervek egy 30 km mély és 100 km hosszú biztonsági zóna kialakítására törekedtek Tel Abyad és Rasa al Ain városa között. A cél az volt, hogy kiszorítsák onnan a terrorista szervezetnek tartott YPG kurd fegyveres milíciát, majd a területre szíriai menekülteket telepítsenek be.

A YPG amerikai légitámogatás hiányában csak halogató harcokat volt képes folytatni, gyakorlatilag esélytelen a török hadsereg jól felszerelt alakulataival szemben. A kurdok politikai vezetése, a PYD nem látott más megoldást, mint tárgyalásokat kezdeni a szíriai kormánnyal és Oroszországgal, hogy az amerikaiak által hagyott űrt betöltsék, és biztosítsák a török határt. A váratlan lehetőségre Damaszkusz és Moszkva is örömmel reagált, a török invázió után megindultak az orosz-szíriai erők a török határ felé. Ez viszont máris szükségessé tette egy újabb találkozó megtartását Vlagyimir Putyin orosz és Reccep Tayyip Erdogan török elnök között.

Erdogan és Putyin tájékoztatója. Fotó: Alexei Druzhinin / Sputnik

Tűzszünet előtt, közben és után

A megbeszélést ezúttal is Szocsiban tartották. A vitás kérdéseket – ha voltak is – gyorsan rendezték. Mosz úgy tűnik, mindkét fél megkapta, amit akart. A 10 pontos megállapodás furcsa módon kevés újdonságot tartalmaz a hasonló céllal tavaly kötött amerikai-török megállapodáshoz képest, amely megnyitotta az utat a közös járőrözésekhez.

Továbbra is marad a teljes török-szíriai határsávban a 30 km-es biztonsági zóna, a YPG-nek onnan ki kell vonulnia, a közös orosz-török járőrök az első 10 km-es mélységben járőröznek, a két hadsereg megfigyelő posztokat hoz létre. Fontos kitétel, hogy mindez nem vonatkozik arra a 100 km-es szakaszra, ahol már beavatkoztak a törökök, ott megtarthatják pozíciójukat. A másik kivétel a török-szíriai határon fekvő Kamisli városa, amely egyben a kurd autonómia „fővárosa”. Azt egyelőre nem ürítik ki.

Ezzel együtt tűzszünet is életbe lépett a harcoló felek között, amely – úgy, ahogy – tartja magát. A hírek szerint szórványos harcok továbbra is előfordulnak, de zajlik a YPG-milicisták visszavonása. Törökország úgy tűnik nem akar sokat várni céljai elérésével, máris érkeztek hírek szíriai menekültek visszatelepítéséről, noha a szükséges infrastruktúra aligha van meg. A határszakasznak ezt a részét korábban főként arabok lakták, sokan el is menekültek innen. Ugyanakkor kérdés, azokat telepítik-e vissza, akik ott éltek korábban is, vagy olyan menekülteket, akik Szíria más részéről érkeztek Törökországba.

Az orosz-török megállapodásnak persze még lehetnek dilemmái. Korábban előfordult, hogy ha szembe kerültek Moszkva szíriai és török érdekei, akkor inkább az előbbieket támogatta. Az idén nyáron, amikor a közeli Idlib tartományban a kormányerők támadták a felkelőket, akkor az útban levő török megfigyelőpontokat nem bántották ugyan, de azért bekerítették őket.

Moszkva máris megkezdte újabb – részben csecsen – katonai rendőr egységek telepítését Szíriába, miközben a török-szíriai határszakasz feletti légteret továbbra az USA ellenőrzi. Mivel ilyenkor drónokat, helikoptereket is alkalmaznak, a véletlen összeütközés lehetősége is jelentősen megnő.

Trump és az olaj

Az amerikai erők eközben keresik a helyüket. Azaz elsősorban nem is ők, hanem a politikusok. A sokadik fordulat után, most végül nem vonul ki minden amerikai katona Szíriából, hanem egy részüket visszavonják az ország déli szélén, az jordán-iraki hármashatár közelében található al-Tanf bázisra. Sokan felkapták a fejüket, amikor Trump elnök arról tweetelt, hogy ezzel a szíriai kőolajmezők feletti ellenőrzést akarják biztosítani.

Ez elsőre jól is hangzik, a közkeletű vélekedés szerint ugyanis az USA-t csak a kőolaj érdekli a Közel-Keleten, már Irakot is ezért támadtameg 2003-ban. Persze ha jobban megkaparjuk a valóságot, kiderül, hogy ez már régen nem így van, az amerikai invázió sem ezért történt, és az al-Tanf bázis is alkalmatlan arra, hogy onnan bármiféle olajmezőket ellenőrizzen Washington. Egyrészt azért, mert a jelzett források több száz kilométerre vannak onnan a kurdok kezén, másrészt azért, mert azok hamarosan vissza is kerülnek a szíriai kormány kezébe.

Az amerikai védelmi miniszter legutóbbi nyilatkozata még furcsább megvilágításba helyezi az amerikai szándékokat. Mark Esper további csapatok küldéséről és páncélozott járművek telepítéséről beszélt a héten a brüsszeli NATO védelmi miniszteri találkozón. Hogy ezek a járművek mi célt szolgálnak olyan olajmezők védelmében, amelyek nincsenek a közelben, az jó kérdés.

A NATO-találkozón még egy érdekes megszólalás volt. A német védelmi miniszter, Annegret Kramp-Karrenbauer egy „nemzetközi biztonsági zóna” felállítását javasolta. Ezen a területen a NATO vállalhatna szerepet, azaz főként az európai tagországok katonái. Esper miniszter üdvözölte a javaslatot, egyúttal jelezte: az USA nem kíván részt venni az akcióban. A török védelmi miniszter nem volt elutasító az ötlettel kapcsolatban.

Az mindenképpen nagy szám, hogy Berlin előállt valamilyen ötlettel, hiszen Európa gazdasági óriása az elmúlt évtizedekben vonakodva vett részt a nemzetközi rend fenntartásában, amelynek egyébként gazdagságát köszönheti. Ugyanakkor Kramp-Karrenbauer javaslata még kidolgozatlan. Németország ragaszkodna egy ENSZ felhatalmazáshoz, amihez Moszkva jóváhagyása is kellene. Kérdés, miért érné meg az oroszoknak, hogy a török-orosz biztonsági zónában megjelenjen egy újabb, ráadásul rivális katonai szövetség is.

A jelenlegi helyzetet Észak-Szíriában Törökország és Oroszország is győzelemként értékeli, az igazán fontos ugyanakkor az, hogy Ankara elégedettne érzi magát. Az USA és a nemzetközi közösség az elmúlt években ignorálta a török biztonsági aggodalmakat és nem kezelte a török frusztrációkat a terrorszervezetnek tartott PYD/YPG térnyerése miatt.

Török csapatok Szíriában. Fotó: Aref Tammwi / AFP

Az USA szerepének csökkenése ,vagy inkább összeomlása régen volt ilyen látványos, főleg úgy, hogy épp Oroszország veszi át azt a szerepet, amelyet korábban  Washington játszott a régióban.

Nem kell persze az amerikai befolyást még temetni, hiszen Szíria jelentősége nem azonos Szaúd-Arábiáéval, Irakkal, vagy az Öböl-térségével, ráadásul Damaszkusz mindig is az oroszok „homokozója” volt, ahol az USA befolyása inkább csak a status quo megkérdőjelezésére volt elég. Mint most látjuk: arra is  csak időlegesen.

Kiemelt kép: AFP

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.