Esz-Szíszi tábornok a kezdetektől megosztó figurája volt a Közel-Keletnek. 2012-ban az arab tavasz utáni első szabad választásokat a Muzulmán Testvériség nyerte meg, ők nevezték ki esz-Szíszit a hadsereg élére, aki egy év múlva, 2013 júliusában egy katonai puccsal ragadta magához a hatalmat.
Akkor még azt ígérte, hogy a legrövidebb időn belül visszaállítja a demokráciát az országban, ám ez azóta sem történt meg. A Muzulmán Testvériség hagyományosan Katarral és Törökországgal ápol jó kapcsolatokat, míg Szaúd-Arábiával régi ellenségek, esz-Szíszi ennélfogva maga mögött tudhatta Rijád támogatását, többek között ezért is sikerült neki
Esz-Szíszi a puccs után kisstílű diktátoroktól megszokott politikába kezdett. A gazdasághoz egyáltalán nem értett, ez azonban nem tartotta vissza attól, hogy teljesen értelmetlen, sőt kifejezetten káros gazdasági „reformokkal” próbálkozzon, aminek eredményeként az egyiptomi font értékének több mint felét elvesztette, és folyamatosan nő munkanélküliség.
Ezt tetézi az állam folyamatos terrorja, a legapróbb rendszerkritikus megjegyzésért is börtönbe zárnak akárkit, és nem csak egyiptomiakat – pár éve nagy port kavart a Cambridge-en tanuló olasz egyetemista, Giulio Regeni esete, akit egy kairói börtönben kínoztak halálra a hatóságok.
Mindeközben esz-Szíszi attól tartva, hogy őt is katonai puccs távolíthatja el, kifejezetten nagy figyelmet fordít arra, hogy a hadsereg ne szenvedjen hiányt semmiben, elsősorban a tisztek helyzete javul folyamatosan, míg az átlagos egyiptomiaknak napról napra nehezebb a megélhetés. Az elnök nem nagyon foglalkozik az ország valódi problémáival, hivatalos megjelenésein viszont sokszor vörös szőnyeget fektetnek még arra az útra is, amin kocsija elhalad.
Amikor már nagyon elviselhetetlen a helyzet, az államfő rendszeresen előáll egy bombasztikus ötlettel: 2016-ban, amikor államcsőd fenyegette az országot például arról kezdett beszélni,
Esz-Szíszi hatalomra kerülése óta ugyan többször is rendeztek választásokat, sok értelme azonban egyiknek sem volt: vagy maguk a választópolgárok döntöttek úgy, hogy inkább el se mennek voksolni, vagy az ellenzéki jelölteket fenyegette addig a rendszer, míg vissza nem léptek.
Az elnök problémái szeptember elején kezdődtek, amikor egy Spanyolországban élő egyiptomi építési vállalkozó, Mohamed Ali a közösségi médiában elkezdte kiszivárogtatni a rezsim korrupciós ügyeit. Ali cégei már esz-Szíszi elnöksége előtt is sok állami megbízást kaptak, a puccs után azonban az egyik legfontosabb partnerévé vált a hadseregnek. Tavaly aztán valamiért nem fizettek ki kétmillió dollárt az üzletembernek, aki pereskedés helyett jobbnak látta, ha csendben külföldre távozik. Most azonban beszélni kezdett arról, hogy mi is folyik Egyiptomban.
Az első általa felöltött videóban bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy a hadsereg az adófizetők pénzéből építtetett luxusvillákat nyugdíjazott katonatiszteknek, egy szállodát esz-Szíszi rokonainak hatmillió dollárért, és egy új elnöki palotát tizenöt millió dollárért. Ali azóta a spanyol hatóságok segítségével bujkál, pontos tartózkodási helyét nem tudni, az viszont kifejezetten aggasztja, hogy a napokban az ENSZ nagygyűlése után esz-Szíszi Pedro Sanchez spanyol miniszterelnökkel zárt ajtók mögött tárgyalt.
Ali videóit pár nap alatt több millió egyiptomi nézte meg, akik főleg azért háborodtak fel, mert a rezsim újabb gazdasági megszorításokat tervez, és folyamatosan arra kéri az állampolgárokat, hogy csökkentsék áramfogyasztásukat. Esz-Szíszi a vádakra úgy reagált, hogy ő nem magának építette a palotát, hanem Egyiptom dicsőségére, sőt már tervben vannak újabb paloták is, amelyek mind az ország nagyságát fogják hirdetni.
Az első tüntetések szombat este kezdődtek Kairóban, akkor a hatóságok gumilövedékekkel oszlatták fel a tömeget, ám vasárnap este már az egész országban voltak demonstrációk, amelyek azóta is tartanak. A kormánypárti média mindeközben arról beszél, hogy minden a legnagyobb rendben van, az internetet bejáró felvételek nem most készültek, hanem az arab tavasz alatt.
Esz-Szíszi szerint az általa megpuccsolt Muzumlán Testvériség akarja azt a látszatot kelteni, hogy gondok vannak az országban, emberi jogi szervezetek szerint azonban ötszáz és ezer fő közé tehető azok száma, akiket eddig letartóztattak, sokan közülük nem is vettek részt a tüntetésekben, csupán annyi a „bűnük”, hogy száműzetésben élő ellenzéki aktivisták rokonai.
Az egyiptomiak a brutális rendőri fellépés ellenére is minden este az utcára mennek, és esz-Szíszi lemondását követelik. Azt még nem lehet tudni, hogy mi lesz a tüntetések következménye, az viszont tény, a 2013-as puccs óta most először lépnek fel nyíltan a katonai diktatúra ellen, azzal viszont az egyiptomiak is tisztában vannak, hogy ha esz-Szíszi nem távozik, akkor kegyetlen megtorlásra számíthatnak a részéről.
Kiemelt kép: Oliver Weiken/dpa/AFP
