Egy 12 éves argentin, és egy 15 éves magyar lány is felakasztotta magát a közelmúltban, halálukért sokak szerint a közösségi média „második Kék Bálnája”, a Momo nevű horrorlény tehető felelőssé. A szakemberek viszont azt tapasztalják, hogy egy gyerek öngyilkossága soha nem előzmények nélküli: az esetek nagy részében családi nehézségek, problémás kortárs kapcsolatok állnak a háttérben. Egyes internetes jelenségek veszélyesek lehetnek, de inkább az utolsó cseppet jelentik a pohárban, mint kiváltó okot.
Momo elsősorban a WhatsAppon keresztül találja meg a gyerekeket és serdülőket, akikkel elhiteti, hogy mindent tud róluk. Különböző feladatok elvégzésére, vagy akár öncsonkításra és öngyilkosságra is megpróbálja rávenni őket, amiről aztán képes bizonyítékot kér. Ha ezt nem kapja meg, nyomasztó képekkel és hangokkal zsarolja áldozatait. Az egyesek számára vicces, mások szerint ijesztőnek és veszélyesnek tűnő lény nagyjából egy évvel a Kék Bálna nevű internetes csoporttal kapcsolatos botrányok után bukkant fel. A csoportban szintén öncsonkításra és öngyilkosságra buzdították a tagokat, és több fiatal halála köthető a működéséhez.
Az érzelmi hiányokkal küzdő gyerekek lehetnek leginkább veszélyben
Bizarr humorérzékre és különös kegyetlenségre vall, ha valaki egy ilyen csoportot vagy virtuális személyt működtet, főleg annak tudatában, hogy a 15 és 19 év között fiatalok körében az öngyilkosság az egyik vezető halálok. Még akkor is, ha a pszichológusok kiemelik, hogy az esetek 90 százalékában valamilyen – általában nem diagnosztizált és nem kezelt – mentális betegség áll a háttérben. Bár az utóbbi 30 évben Magyarországon csökkent az öngyilkosságok aránya, még ma is benne vagyunk az első tízben világviszonylatban – a serdülőkor pedig kiemelt rizikófaktor, évente 25-30 gyerek öli meg magát.
Felhősi Gabriella gyermek- és serdülő klinikai szakpszichológus elmondta, hogy találkozik olyan szülőkkel, akik segítséget kérnek, mert aggódnak amiatt, hogy gyereküknek öngyilkossági gondolatai vannak. Előfordul, hogy az adott család diszfunkcionálisan működik, és ezen a szülő nem képes változtatni, sem a gyereknek közvetlenül támogatást nyújtani, ugyanakkor a veszélyeztetettség jeleit észleli, és elviszi őt pszichológushoz. Sok gyerek sérülékeny, amikor saját értékességét, kompetenciáját, valahova tartozását szeretné megélni egy internetes kapcsolatban vagy csoportban. Ha ezeket az élményeket élete egyéb területein – elsősorban családban – nem találja meg, nem érzi elfogadottnak, fontosnak magát, az kiszolgáltatottá teszi őt kortársai között, és még inkább az interneten, ahol könnyen bántalmazás áldozatává válhat.
Az el nem fogadottság érzetét keltheti többek között, ha az iskolában túlterhelt egy gyerek, ezen felül szülei is elvárják tőle, hogy jól tanuljon, különórákra járjon; így könnyen teljesítménycentrikussá és szorongóvá válhat. Emellett, vagy ettől függetlenül előfordulhat és nagy terhet jelent, ha kortársai között sem érzi jól magát, például valamilyen másság, különbözőség miatt, amelyet a többiek éreztetnek vele. A kamasz kortárs közösségekben a szerepelvárások viszonylag behatároltak és gyorsan változnak: sokszor önkényes, ki számít menőnek vagy viccesnek. Az a gyerek pedig, aki otthon nem kap elég figyelmet és támogatást, bizonytalannak érezheti magát, és sokkal jobban aggódhat amiatt, hogy nem tud beilleszkedni. A szakember sok olyan kamasszal dolgozik, akik mindennapi közegükben valójában nem érzik biztonságban magukat.
Ezért is fontos, hogy ha a szülő vagy a pedagógus valamilyen negatív irányú változást, szélsőségességet – hangulatingadozást, visszahúzódást, izolálódást, a hobbi vagy a tanulás hanyagolását, az internethasználati szokások radikális megváltozását – vesz észre a kamasznál, figyeljen oda rá. Ha a gyerek nem akar beszélgetni a problémáiról, akkor is a felnőtt felelőssége, hogy támogatást keressen. Felhősi Gabriella 3 és 18 év közötti gyerekekkel foglalkozik, akik szüleikkel együtt vagy az ő bevonásukkal kaphatnak segítséget.
Sok szó esik manapság a falcolásról (önsértés, elsősorban a karok és lábak vagdosása), ami szintén súlyos krízishelyzetet jelez a fiatal, gyakran az egész család életében, és öngyilkossági gondolatokkal is társulhat. A szülőket ez általában megijeszti annyira, hogy elvigyék a gyereket szakemberhez. A pszichológus szerint a szakemberek nem tapasztalják a falcolás járványszerű terjedését, bár a fiatalok hajlamosak egymást utánozni. A kamaszok ebben az életszakaszban érzelmileg instabilak lehetnek; helyénvaló is, ha ilyenkor mindent megkérdőjeleznek, és új fogódzókat keresnek. Emiatt a társas nyomásnak nagy hatása lehet rájuk, ugyanakkor az esetek nagy részében az öndestruktív viselkedés mögött komoly érzelmi problémák állnak. Az önsértés erős testi fájdalmat jelent, ami eltereli a figyelmet az elviselhetetlennek és megoldhatatlannak érzett lelki fájdalomról; de általában nincs mögötte öngyilkossági szándék. A kamaszkorban legalább egyszer önsértést elkövető fiatalok aránya egyébként akár 40 százalék is lehet, igaz, szerencsére sokkal kevesebben csinálják gyakrabban, vagy rendszeresen.
Sajnos rengeteg az olyan gyerek, aki valamilyen fizikai vagy szexuális bántalmazást, elhanyagolást él át a családban, és egyik szülő sem figyel rá annyira, hogy eljusson pszichológushoz. Pedig közfinanszírozás keretében lehet menni nevelési tanácsadóba, családsegítő és gyerekjóléti szolgálathoz vagy gyerekpszichiátriai gondozóba; de az iskolapszichológusok is fontos szerepet töltenek be a jelzőrendszeri és az ellátási folyamatban.
A netes tartalmak a szélsőségesség miatt lehetnek veszélyesek
A Kék Bálna- és a Momo-jelenség nem egyedülálló: rengeteg olyan internetes tartalom létezik már, ami ha nem is idéz elő öngyilkosságot, de bátoríthat rá elkeseredett embereket. Egyre gyakoribb az internetes zaklatás, amikor gyerekek vagy serdülők kiszemelnek egy olyan fiatalt, aki nem tudja megvédeni magát, és különböző virtuális platformokon bántják őt. Az internet a terepe a közös öngyilkossági megállapodásoknak és a különböző önsértő módszerek fórumos vagy videós terjesztésének is. Ugyanakkor rengeteg a hasznos, segítő tartalom, ahol a szülők vagy a pedagógusok tájékozódhatnak a rizikófaktorokról, az öngyilkossági gondolatokkal küzdő gyerekek pedig segítséget, tanácsot kaphatnak. Itthon is léteznek zárt Facebook-csoportok, amelyek támogató közeget jelentenek az érintetteknek.
Felhősi Gabriella azt tapasztalja, hogy az öngyilkossági gondolatok és késztetések terjedni tudnak a virtuális közösségekben is, de ha a szülők és a pedagógusok odafigyelnek a gyerekekre, és az internet veszélyeiről a gyerekeket is tájékoztatják, azok nem válnak olyan kiszolgáltatottá. Ugyanakkor gyakori, hogy egy közösség (például osztály) valamilyen virtuális, zárt csoport formájában is jelen van, és abban szélsőségesebb dinamika tud működni, mint a valóságban. A gyerekek jobban meg tudják bántani egymást, könnyebben kimondanak átgondolatlan dolgokat, és gyorsan elharapózhat a konfliktus. Ha valakit zaklatni, bántani kezdenek, az akár tragédiába is torkollhat.
A szakember kiemeli továbbá, hogy ilyen esetekben fontos, hogy a szülők és a tanárok a felelősök megkeresése és megbüntetése helyett/mellett inkább az áldozatokat támogassák – lehetséges, hogy az is segítséget igényel, aki bántalmazó szerepbe került, hiszen ők is gyakran valamilyen erőszak elszenvedői – és figyeljenek a közösségi dinamikára is. Nyomozás, vádemelés helyett nagyon hasznosak lehetnek a mediáló, feldolgozó beszélgetések, lehetőség szerint szakember bevonásával.
A kamaszok, még ha gyakran felnőttnek és magabiztosnak is tűnnek, nem tudják könnyen megvédeni magukat. Nincs kellő önismeretük, nem ismerik fel a határaikat, megküzdéseik nem mindig előrevivőek. A pszichológusok tapasztalatai szerint különösen nehezen kérnek segítséget, ha a virtuális térben válnak áldozattá, ezért a neten történő zaklatás gyakran sokáig titokban marad. Az internet valós veszélyeket rejt, de a szülő és a pedagógus felelőssége is, hogy észrevegye az intő jeleket, és szükség esetén közbelépjen.
Kiemelt kép: Kaspersky Lab
