Létezik Donald Trumpról egy olyan feltételezés, hogy valójában nem bolond. Ezt még a szavazóinak egy része is erős kétkedéssel fogadná, de létezik. Eszerint Trump valójában 13 dimenziós sakkot játszik, amit csak mi nem értünk, mert nem látunk hozzá elég sok síkon.
Ebbe a csapdába legutóbb én is besétáltam, amikor azt fejtegettem több ezer karakterben, hogy Trump nem őrült, csak úgy csinál, mintha őrült lenne. Röviden: Richard Nixon saját magáról mondta azt korábban, hogy a külpolitikáját az Őrült Ember-elméletre szeretné felhúzni. Ennek az lenne a lényege, hogy Amerika legfőbb ellenségei, mint a Szovjetunió és Vietnam, annyira kiszámíthatatlannak lássák, hogy inkább ne is merjék provokálni.
Persze rosszul sült el a dolog, mert ugyan valóban őrültnek látták, de a válasz nem az volt, hogy békénhagyják, hanem az ellenkezője. Nixont a kelet-német titkosszolgálat mentette ki, amikor kiszivárogtatták az elnök őrültségében tökéletesen hívő szovjeteknek, hogy Nixon csak úgy csinál, mintha őrült lenne.
Trumppal kapcsolatban ez azért került elő, mert látszólag teljesen értelmetetlen és vakmerő dolgokat csinál Észak-Koreával. Folyamatosan személyeskedve provokálja Kim Dzsongunt, majd diplomáciai tárgyalások helyett katonai csapásokkal és elpusztítással fenyeget egy elvileg kiszámíthatatlan sztálinista diktatúrát. Egy olyan sztálinista diktatúrát, amelynek atomfegyvere van, és amely bármelyik pillanatban el tudja pusztítani Dél-Koreát és Japánt.
Arra sem, hogy miért próbál mindenhol keresztbe tenni a saját külügyminiszterének. Amikor Rex Tillerson bejelentette, hogy közvetlen kapcsolatban állnak a rezsimmel, Trump leoltotta a Twitteren, hogy ne pazarolja az energiáit, meg fogják tenni, amit kell.
A válasz lehetősége először akkor adta magát, amikor kiszivárgott, hogy Trump direkt bátorította a főtárgyalóját, hogy állítsa be őt kiszámíthatatlannak és őrültnek Dél-Koreában, mert akkor gyorsabban tudnak eredményt elérni a kereskedelmi tárgyalásokban. A sajtó nagy része – velem együtt – azonnal elkezdte, szokás szerint, normalizálni Trumpot és megmagyarázni, hogy csak úgy csinál, mintha őrült lenne.
Ebben egyébként van racionalitás, a sajtó alapvetően normalizálni akar, mert nehezen tudja elfogadni, hogy egy ekkora kivétel irányítja az Egyesült Államokat. Ezért mindenáron magyarázatokat keresünk arra.
A legfrissebb hír, amely ezt támasztaná alá, hogy felajánlotta a külügyminiszterének, hogy hasonlítsák össze az IQ-tesztjeiket, és akkor majd kiderül, melyikük az idióta. Hogy merül fel egyáltalán az Egyesült Államok elnökéről és külügyminiszteréről, hogy el kellene dönteniük, ki az idióta? Ez egy fontos és jó kérdés.
A hírek szerint Rex Tillerson egy vita után azt mondta Trumpra, hogy „egy kibaszott idióta”, amit az ember ritkán mond a főnökére, ha meg akarja tartani a munkáját. A Külügyminisztérium tagadta, hogy Tillerson leidiótázta volna Trumpot, de Tillerson személyesen nem tette meg ugyanezt.
Trump pedig most azt mondta a Forbesnak, hogy
Ez kamuhír. De ha tényleg ezt mondta, akkor úgy néz ki, össze kell hasoníltanunk az IQ-tesztjeinket. És előre megmondhatom, ki fog nyerni.
Igazság szerint az ember ilyet a beosztottjaira is ritkán mond, ha azt szeretné, hogy továbbra is a beosztottjai maradjanak.
És nem Tillerson volt az egyetlen, aki leidiótázta Trumpot az elmúlt pár napban. Bob Corker veterán szenátor nemrég bejelentette, hogy nem indul újra a szenátusi helyéért. Így viszont nem is nagyon kell aggódnia, hogy mit mondhat az elnökre, és mit nem. Szinte azonnal ki is fakadt.
A vita még augusztusban kezdődött, amikor Corker azt mondta, Trump eddig nem tűnt elég kompetensnek az elnöki poszthoz. Trump nemrég vágott vissza, amikor azt mondta, Corker állandó negatív hang volt, aki az elnöki program útjában állt. Szerinte Corker könyörgött neki, hogy támogassa, és amikor nemet mondott, ijedtében bejelentette, hogy nem indul el.
Corker szintén a Twitteren válaszolt, amikor azt írta,
Úgy néz ki, a Fehér Házból felnőtt napközi lett, és reggel nem mentek be dolgozni a felügyelők.
Majd közölte, hogy Trump a harmadik világháború felé sodorja Amerikát, és alkalmatlan az elnöki posztra. Trump pedig erre azt reagálta, hogy Corker úgy hangzik az interjú felvételén, mint egy bohóc. Touché!
Ami ebben az egészben érdekes, hogy Trump iszonyú felelőtlen volt, amikor megtámadta Corkert. A republikánus szenátorra ugyanis elég nagy szüksége lett volna ahhoz, hogy végre bármit elérjen az amerikai törvényhozásban. A tervezett adóreform elfogadásához valószínűleg pont Corker szavazata kellett volna. Ha pedig ő nincs meg, akkor a törvény sincs meg.
És Trumpot egyre többen támadják azért is, hogy felnőtt felügyeletre szorul. Felnőtt felügyelet alatt azt a három tábornokot értik, akikre Trump a legjobban támaszkodik. Sokak szerint John Kelly kabinetfőnök, Herbert McMaster nemzetbiztonsági tanácsadó és James Mattis védelmi miniszter tehet arról, hogy Trump sok dologban kiszámíthatóbb és racionálisabb lett az elmúlt időszakban. Kérdés, hogy ez a három katona meddig képes kordában tartani az elnököt. Ha erre választ kapunk, akkor valószínűleg arra is, hogy Trump tényleg bolond-e.
Addig pedig bízhatunk abban, hogy Kim Dzsongun racionálisabb ember annál, hogy kirobbantsa a harmadik világháborút.
Kiemelt kép: Getty Images/Shawn Thew-Pool
