Történelmi fontosságú döntést hozott egy lipcsei bíróság nemrégiben. A bírók jóváhagyták az alsó-szászországi hatóságok döntéseit, amelyek alapján egy 21 éves nigériai és egy 27 éves algériai férfit hazájukba deportáltak. A rendőrség mindkettőjüket februárban tartoztatta le Göttingben, miután titkos megfigyelésük után arra jutottak, hogy terrorcselekmény elkövetésére készülnek.
Az esetet az teszi érdekessé, hogy nem két bevándorlóról van szó, de nem is két állampolgárról. Mindketten Németországban születtek, német az anyanyelvük, de német állampolgárságot nem kaptak soha. A német törvények szerint (és ez a gyakorlat a kontinens legtöbb országában is) születéssel nem lehet állampolgárságot szerezni. Külföldi, ez esetben vendégmunkás szülők gyermekeinek ugyanúgy kérvényezni kell a német állampolgárságot, akkor is ha születésüktől fogva Németországban éltek. Ráadásul Berlin nem ismeri el a kettős állampolgárságot, azaz a német állampolgárság megszerzése esetén le kell mondaniuk a másikról – ez viszont nem általános Europában.
A kiutasításnak egy másik szempontból is jelentősége van. Nyugat-Europában a hidegháború második felétől kezdve sokan kaptak menedéket azon az alapon, hogy hazájukban üldözik őket politikai, vallási vagy egyéb okok miatt. Ebbe a csoportba belefértek a Szovjetunió és szövetségeinek ellenzékijei és a közel-keleti iszlamista aktivisták is. Később többen közülük szélsőséges ideológusokká, az al-Káida vagy a dzsihadizmus nyílt támogatóivá váltak választott hazájukban, de a hatóságok csak hosszas jogi procedúra után tudták kiutasítani őket, mondván, ha hazaküldenék őket, ott kínzás vagy üldöztetés várna rájuk. A különböző jogorvoslati fórumokhoz történő fellebbezésekkel a procedúra évekre megakasztható.
A német hatóságok most meglepően gyorsan jártak el. A két férfi deportálásáról az alsó-szászországi belügyminisztérium döntött, mondván, veszélyt jelentenek a nemzetbiztonságra. A letartóztatottak védői természetesen megtámadták a határozatot, mondván,
ráadásul sem a nigériai, sem az algériai hatóságok nem bánnak kesztyűs kézzel a kezükbe került iszlamistákkal, egyik sem jogállam.
Németországban 2005-ben módosították a tartózkodási törvényt, amely lehetővé teszi a tartományi belügyminisztériumoknak a nem német állampolgárok deportálását abban az esetben, ha terrorcselekménnyel gyanusíthatók vagy veszélyt jelentenek a német nemzetbiztonságra. Igen ám, de ezt a klauzulát 2017-ig, azaz a 2016. decemberi berlini terrortámadásig nem alkalmazták. Az akkori akció sokkhatása viszont a korábbi gyakorlat felülvizsgálatára késztette a német szerveket, és azóta elkezdték használni a deportálás lehetőségét.
A britek másképp csinálják
Nagy-Britannia már több mint egy évtizede vívja a háborúját a saját szélsőségeivel. A 2000-es években csak hosszas jogi hadakozás után tudott megszabadulni Europa legnagyobb hatású, szélsőséges dzsihadista prókátoraitól, akik a szólásszabadság határait feszegetve lázították, radikalizálták a nyugat ellen a muszlimokat. Nem véletlen, hogy a brit fővárost a 1990-es évektől kezdve Londonisztánnak hívták szakértői körökben.
Abu Katada, Abu Hamza és Omar Bakri, hogy csak a leghíresebbeket említsük, kihasználtak minden jogi kiskaput és a jogorvoslati lehetőségeket, mielőtt kiszorították őket a hatóságot. Volt, aki magától ment, volt, akit még otthon letartóztattak, majd kiadták Jordániának vagy az Egyesült Államoknak.
A briteknél az okozta a dilemmát, hogy szemben Németországgal, engedélyezett a kettős állampolgárság. Ennek megfelelően a szélsőséges körökben gyakori a szaúdi-brit, a jordán-brit vagy a pakisztáni-brit állampolgárság. A dilemma viszont ugyanaz, egyik ország sem jogállam,
Nagy-Britanniában 1981 óta van lehetőség arra, hogy kettős állampolgárok esetén a hatóságok egyszerűen megfosszák az illetőt a brit állampolgárságától (ezt akkor az észak-ír terroristák elleni fellépés keretében emelték be az állampolgársági törvénybe, hiszen többen amerikai vagy ír állampolgárok is voltak közülük).
Hasonlóan azonban Németországhoz, a törvényt elvétve alkalmazták, különösen a hidegháború után. Amikor azonban megszaporodott a Szíriába és Irakba kiutazó szélsőségesek száma, a hatóságok ismét elővették.
Az állampolgárság megvonása azért kapott nagyobb figyelmet, mert épp a napokban döntött a strasburgi Emberi Jogok Európai Bírósága London javára egy szudáni férfi ügyében. Az iratokban csak K2 néven emlegetett férfi gyerekkorában érkezett az országba, 2000-ben kapta meg a brit állampolgárságot. 2009-ben letartóztatták egy kisebb, nem terrorizmussal kapcsolatos ügyben, de a büntetés letöltése előtt külföldre távozott. A Belügyminisztérium szerint Szomáliában utazott, ahol az al-Shabab terrorszervezettel került kapcsolatba, majd Szudánba ment.
2010-ben, amikor az afrikai országban élt, kezdeményezte Theresa May akkori belügyminiszter és jelenlegi miniszterelnök, hogy fosszák meg a férfit a brit állampolgárságától. A jogi csatározás azonnal megkezdődött, a férfi minden lehetséges jogi fórumon megtámadta a határozatot, és csak most, hét évvel később született az esetben végleges döntés, amely Nagy-Britanniának kedvezett.
A német és a brit példa arra világít rá, hogy a hatóságoknak több békés eszközük van a terrorizmus elhárítására, sőt megelőzőzésére is, hiszen mindkét esetben olyan embereket szorítottak ki az országból, akik nem követtek el terrorcselekményt új hazájukban. Mindkét esetben feltűnő, hogy a hatóságok olyan, már meglevő jogi paragrafusokat vettek elő, amelyek léteztek, de nem használták őket.
Kiemelt kép: Illusztráció: Carl Court/Getty Images
