Natascha Kampusch nevére talán mindenki emlékszik: ő volt az a lány, akit tízévesen rabolt el Wolfgang Priklopil és nyolc éven át fogságban tartott, többször megerőszakolt, bántalmazott és rabszolgaként kezelte. Kampusch tíz éve döntött úgy, hogy elmenekül, miután ezt megtette, fogvatartója egy vonat elé vetette magát és meghalt.
Kampusch hétvégente jár ki a házba, amit rendben tart. Terápiás kezelésnek tartja mindezt, sőt ő kérdezte meg Rahni Sadler riportert, nem furcsa-e neki idejönni. A 28 éves nő szerint fogvatartójának kettős személyisége volt: az egyik sajnos meglehetősen sötét és skizoid.
Úgy gondolom, az egyik oldala szolgált a külvilágnak, a kedves személyiség oldala. A bátor fiú. És a sötét oldal… a brutális személyiség lelkiismeret nélkül.
A pincéből, ahol élt, mára semmi sem maradt, az önkormányzat feltöltötte, lebetonozta azt, már csak egy rés emlékeztet a lejáróra a padlón. Kampusch azt mondta, azért nem adta el az ingatlant, mert nem akarta, hogy “vidámparrká” váljon. A szépen takarított ház most olyan, mint egy időkapszula.
A Mail felidézi azt az interjút is, amit Kampusch a Bildnek adott nemrég. Beszélt a szökéséről is ebben. Arra emlékszik, hogy Priklopil ki szerette volna takaríttatni vele a kocsiját alaposan, mert el akarta adni. Kampusch viszont farkaséhes volt, mert aznap még csak fogvatartójának készített szendvicset, ő maga nem evett semmit.
Kampusch a szabadulása eltelt időben viszonylag helyrejött lelkileg, ráadásul milliókat hoztak neki az interjúk és sajtómegkeresések (könyvet is írt). Azonban zavarja a kiteljesedésben, hogy még mindig a pincébe zárt lány maradt az emberek szemében. A múlt sem zárult még le teljesen, az ügyészség elővette Priklopil halálát, mondván nem biztos, hogy saját maga vetett véget az életének.
