Bálint Márta még nincs 30 éves, de már beutazta a világot, munkájával megtapasztalta a luxust, önkéntesként viszont a mélyszegénységet, a reménytelenséget is a bőrén érezte. A fejébe vette, hogy ezt a két világot összehozza.
Gyerekként ő is nélkülözött, de nem ennivalót vagy ruhát, hanem törődést. Olyan kínzó volt a szeretetéhsége, hogy tinédzserként kétszer is el akarta dobni életét. 18 évesen egy idegösszeroppanás után eldöntötte, nem emészti magát tovább. Megbocsát a lelki fájdalmakért, és a múltból csak a jó emlékeket viszi tovább.
Erőt merítettem abból, amit átéltem, így lettem erősebb lelkileg. Az, hogy másoknak tudok segíteni problémáik megoldásában, annak köszönhető, hogy előbb magamon segítettem. A gyerekkorom nélkül most nem az lennék, aki vagyok.
Kamaszként közösségi feladatokat, műsorokat, programokat szervezett, egészséges életmódra buzdította a diákokat. Önkénteskedett az egyetemi évek alatt és munka mellett is. A Mosolygó Kórház Alapítványnál például társaival énekléssel, kézműves foglalkozásokkal igyekeztek elviselhetőbbé tenni a beteg gyerekek napjait. Szervezett műsort a Bátor Tábor daganatos kisbetegeinek és segített gyermekotthonok falait színesebbé varázsolni. Ruhákat vittek a felvidéki Szepsi nyomortelepére. Ez volt eddigi legmegrázóbb élménye.
Szívszorító látvány volt gyerekeket látni játszani a szemétben. Amíg nem jár az ember ilyen helyen, el sem tudja képzelni, mit jelenthet a legcsekélyebb adomány az ott lakóknak.
A másik világ
Az egyetem mellett már dolgozott is üzletfejlesztési menedzserként egy biotech cégnél. Közgazdász diplomája megszerzése évében ösztöndíjat nyert a frankfurti egyetemre gyakornokként az Európai Központi Bankba is felvették, de családi okok miatt maradt Magyarországon. A Microsoftnál is dolgozhatott volna 23 évesen, de akkori élethelyzetében nem tudta elfogadni a kínált feltételeket. A világcég egyik vezetője szerint Márta volt az első, aki ennyi idősen nemet mondott állásajánlatukra.
Ezt a Forbes üzleti magazinban is felidézték, amikor Márta felkerült a 30 év alatti sikeres magyarok harmincas listájára. Abban az időben már egy svájci cég igazgatója volt. Előtte magyar vállalkozásoknak keresett külföldi szakmai befektetőket, szervezett konferenciákat, üzleti találkozókat. A cégeladók és vevők egymásra találását segítő weboldalakat böngészve talált egyet, ahol a felhasználók visszajelzését kérték. Márta olyan részletesen osztotta meg, mit gondol az oldalról és milyen módosításokat javasol, hogy felhívták és megkérdezték, milyen számára az álommunka, majd fel is vették. Ez volt a svájci cég, ahol több csapattal is dolgozott a világ minden részén. Két és fél év múlva azonban felmondott.
Pénzügyben dolgoztam, abban nem sok érzelem van. Hiányzott, hogy emberek között legyek és segítsek. Hiába szerveztem néha adománygyűjtést. Kevés volt. Azt is nehezen viseltem, hogy olyanokat kellett elbocsátanom, akiket – tehetségük mellett – szociális rászorultságuk alapján választottam.
Munkája során sok jómódú üzletemberrel találkozott, önkéntesként pedig sok nélkülözővel. A kontrasztot így látta:
A gazdag emberek valahol lelki szegények, a szegények meg gazdagok lelkileg. Amikor meséltem a tehetőseknek arról, mit csinálok, és hogy az ő két felesleges törölközőjük, nem használt ruhájuk micsoda érték máshol, adományoztak, és láttam, hogy nekik is öröm volt, amikor elmeséltem, hova került a felajánlásuk és hogyan fogadták.
Márta 2014-ben szervezte meg először az Adni jó akciót. Karácsonykor 2100 rászoruló gyerek kapott tőlük ajándékot egyebek mellett kórházakban, nevelőotthonokban. Egy évvel később már 2700 csomagot osztottak ki.
Szerette volna, ha az adományozás nemcsak az év végére koncentrálódna. Önkéntesként látta, hogy az alapítványok milyen nehézségekkel küzdenek, hogy sokkal több a rászoruló, mint amennyi embernek segíteni tudnak, egyre többet foglalkoztatta a gondolat, hogy össze kell hozni a bőséget a szükséggel.
Hidat szeretnék a tehetősek és a nélkülözők között. A pénzügyben körülöttem dolgozók között is voltak sokan, akik támogatták volna az elesetteket csak nem tudták, hol tehetik meg, melyik alapítvány megbízható. Miközben sok szegény, beteg ember nem tudja hallatni a hangját. Két évig gondolkodtam, hogyan lehetne világszintű megmozdulást csinálni arra, hogy segélykiáltásuk célba érjen.
Tavaly ősszel két társával megalapította a CoGoodwillt. Ez egy olyan online felület, ahol a segítségre várók történetét mutatják be. A rászorulókat alapítványok ajánlhatják, ez biztosítja a hitelességet. Egyelőre csak magyar történetek olvashatók az oldalon, de a terv az, hogy a világ bármely pontjáról jelentkezhetnek civil szervezetek, hogy valamilyen – nem csak anyagi – támogatást kérjenek valakinek, akinek ők már nem tudnak segíteni.
Azért költöztem tavasszal Angliába, mert Európában itt kapnak a legnagyobb figyelmet a társadalmi, szociális problémák és megoldásaik. Itt sok esemény, előadás van az új ötletekről, fejlesztésekről. A Cambridge-i Egyetemen már én is bemutathattam az oldal ötletét. Nagyon inspiráló hétvége volt hasonlóan gondolkodók és tapasztalt szakemberek között.
Márta azt szeretné, ha a CoGoodwill nem csupán kielégítené az anyagi, tárgyi szükségleteket, hanem reményt adna.
Mi azután is írunk a rászorulóról, hogy megkapta a kért segítséget. Így az élettörténet sikertörténetté válik, ami erőt ad másoknak, akik még nehéz helyzetben vannak és inspirál gazdagabb embereket, társadalmi felelősséget vállaló vállalatokat arra, hogy segítsenek abból, amiből nekik esetleg feleslegük van.
Nagyon nagy volt a tét
Háromezren jelentkeztek támogatásért teljesen új ötlettel vagy működő vállalkozásuk bővítésére, fejlesztésére. Márta is pályázott, de nem sikerült időben elég szavazatot gyűjtenie ahhoz, hogy bekerüljön a legjobb 80 versenyző közé. Közülük a legjobb hat hamarosan személyesen is elmondhatja a jótékonykodó milliárdosnak, hogyan tud ötletével hozzájárulni egy jobb világhoz.
A közönségszavazatra azonban még minden jelentkező versenyben van. A 10 ezer fontos támogatásért azonban a legtöbb szavazatot kell összegyűjteni június 24-ig. Most a legjobbak már 10 ezernél tartanak.
Márta még mindig bízik benne, hogy meg tud mozgatni 10 ezer embert, aki támogatja őt, hogy ő is támogathasson másokat.
Ha ez a pályázat nem jön össze, akkor sem adja fel, csak akkor lassabban fogja tudni felpörgetni az oldalt.
Nekem az már nem kérdés, hogy erre szükség van. Ez több lesz, mint egy adománygyűjtő oldal. A történeteket olvasva sokan átértékelhetik amijük van, mások pedig bízhatnak a segítségben, reményt kaphatnak, hogy az ő életük is változhat.
