Szerda óta a Szudánban 2010. október 7-én emberrablók fogságába esett magyar ENSZ-alkalmazott szabadulásának a körülményeiről egymásnak teljesen ellentmondó nyilatkozatok hangzottak el.
Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatójának elmondása szerint a szudáni erők közreműködésével, közös titkosszolgálati akció nyomán (“a szudáni erőktől kapjuk meg Papp Istvánt, de a munka közös volt”) szabadult ki Papp, az akció részleteiről (tárgyalások útján vagy erőszak alkalmazásával történt-e) azonban nem árult el többet.
Kemal Saiki, az UNAMID (az ENSZ és az Afrikai Unió közös békefenntartó missziója) szóvivőjének nyilatkozataiból az derül ki, hogy nem kellett erőszakot alkalmazni a nyugalmazott alezredes kiszabadításához, amely a szudáni hatóságok érdeme –, az elrablói ugyanis harc nélkül adták át a szudáni hatóságoknak egy Kutum nevű kis falutól 15 kilométerrel délre.
A misszió kommunikációs vezetőjének nyilatkozatai szerint nem engedtek alapelveikből, miszerint Papp kiszabadítása érdekében nem szabad erőt alkalmazni, valamint nem fizetnek váltságdíjat. A szóvivő állításai szerint se az ENSZ, se az UNAMID nem fizetett Papp kiszabadulásáért, arról azonban nincs információja, hogy a szudáni hatóságok fizettek-e váltságdíjat.
KÉPGALÉRIA! – Az első fotók a 3 hónap után kiszabadult Papp Istvánról
„Túszejtés esetén a legtöbb esetben a szóban forgó országok, kormányok azt szokták mondani, hogy „semmiképpen sem fizetünk váltságdíjat”, arra hivatkozva, hogy „ez az elvi álláspontunk”, közben pedig fizetnek érte, ám ezt el szokták hallgatni. A váltságdíj összege, illetve a kifizetésének a ténye hivatalosan sosem hangzik el, ha pedig rákérdeznek, végig tagadják” – nyilatkozta az fn.hu-nak egy neve elhallgatását kérő biztonságpolitikai szakértő.
Már volt rá példa
1997. október 23. Dunajszky Gábort és Oláh Istvánt, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat két munkatársát csecsen fegyveresek ejtették túszul a szeretetszolgálat grozniji irodájában. A szervezet két munkatársát 9 hónapon át túszként tartották fogva, végül 1998. július 23-án szabadultak ki a fogságból. Dunajszky Gábor később azt állította, hogy ő és társa azért szabadult ki, mert egymillió dollár váltságdíjat fizettek értük a csecseneknek. Ám arról, hogy ki állta akkor a számlát, azt mondta, a kiszabadítóik személyesen kérték meg őket, hogy minderről ne beszéljenek.
A Külügyminisztérium akkori szóvivője, Horváth Gábor tagadta Dunajszki állítását, mondván magyar részről nem fizettek váltságdíjat a túszokért. Hangsúlyozva, egy ilyen jellegű kijelentés felhívás minden nemzetközi túszejtőnek arra, hogy érdemes magyar állampolgárokat elrabolni, mivel Magyarország váltságdíjat fizet.
